- A HVG marketingigazgatójaként találkoztunk legutoljára önnel. Ám a Reader's Digest hazai bevezetésében és sikerében hírnevet szerzett menedzserként ismerte meg az üzleti világ a nevét. Az ismertebb munkahelyei közös nevezője a nyomtatott sajtótermék. Van ennek valami jelentősége?

- Visszatekintve a pályafutásomra, valóban a legtöbb munkahelyem a nyomtatott sajtóhoz kötődik. De ebben semmi tudatosság nincs. Külkereskedőként kezdtem a Monimpexnél, külkerfőiskolát végeztem. Igaz, hogy három év után átmentem a Semic Interprinthez, de ott is külkereskedőként dolgoztam. Azután jött életem nagy kihívása, ahol ki is próbálhattam, mire vagyok képes igazán. Rám bízták a Reader's Digest magyarországi elindítását és vezetését. Igaz, hogy fantasztikus know-how-t adtak a háttérben, biztos anyagi fedezettel, de annak idején itthon még nem ismerték a DM, a direkt marketing módszereit. Azt gondolom, hogy a Reader's Digest által használt módszerek jelentették a DM szakmai csúcsát. Hét évet töltöttem el a cégnél, mely vezetésem alatt 250 ezer előfizetőt mondhatott magáénak. Az előfizetés tulajdonképpen adatbázis-építés volt, mely adatbázist, a több százezres tömeget, más termékek megvételére is rá lehetett venni. Ez hozta az igazi üzleti hasznot. A DM szakmát a véremben éreztem. Ebből szerelem lett. Már tíz éve töltöm be, társadalmi munkában a hazai DM Szövetség elnöki posztját.

- Akkor miért lépett ki ebből a sikersztoriból?

- Mert az amerikai anyacég rövid távú profitrealizálásban érdekelt, emiatt nagyon nehéz volt fejleszteni, új terméket bevezetni. A meglévő értékekből kellett újra és újra kihozni a maximumot. Éreztem, hogy ezt hosszú távon nem tudom vállalni. Utána három évig a Multireklám fémjelezte M Csoportnál voltam ügyvezető igazgató, majd fél évig a Chello elnevezésű UPC cég kelet-közép-európai igazgatójaként próbáltam felépíteni egy új projektet, de közben azt megszüntették. Kis kitéréssel a HVG marketingigazgatója lettem, ami nagyon jelentős állomás a szakmai életemben. Ugyanakkor a szakmai ambíciómhoz szükséges távlatokat nem éreztem benne. A Metro hírújság vezérigazgatói posztjával három évvel ezelőtt talált meg egy angol fejvadász cég. Ennyit az előéletemről.

- Megint százszázalékos multiháttér van ön mögött.

- És egy fantasztikus csapatot találtam itt. A vezetési filozófiámhoz teljesen illő felfogású, habitusú munkatársak fogadtak, akik a feladatokhoz csillogó szemmel, hittel és szívvel látnak hozzá. Én ugyanis a koordináló vezetők táborához tartozom, nem pedig az információt magánál tartó, ezzel a hatalmát fenntartó típushoz.

- Mit jelent ez a gyakorlatban?

- A cég fejlődése érdekében megvalósítandó célokat, feladatokat közösen alakítjuk ki a munkatársaimmal. Nemrégen például két napot töltöttünk együtt, s mindenkitől három olyan irány megfogalmazását kértem, amit szükségesnek tart a munkájában. Ezekből azután a csapat hét prioritást állított fel, s ma eszerint dolgozik mindenki. Vallom, hogy a terjesztéshez például a terjesztési igazgató ért a legjobban, tehát övé a tudás, de a felelősség is. A területüket legjobban ismerő szakemberekkel dolgozom, önállóságot kapnak. Az én szerepem a cégnél a koordinálás, a különböző munkaterületek, problémák, feladatok összekötése, megszervezése, az alkotó munka feltételeinek biztosítása, az érdekek összehangolása, és a kreativitásképesség megőrzése a szervezetben. Nálam mindig nyitva az ajtó. Elvárom, igénylem, de természetesnek is tartják, ha bármiféle gond van, nyugodtan rontsanak be, mondják, s azonnal megpróbáljuk orvosolni a problémákat. Ez a cég érdeke. Biztos vagyok benne, hogy mindenki azért jön, mert gyors intézkedés, véleményezés, döntés kell a munkája továbbviteléhez.

- Mekkora a cég?

- Hatvan alkalmazott van itt a központban, s országszerte még hatvan emberünk dolgozik. Huszonhárom városban vagyunk jelen ugyanis a Metro újsággal, melyet Budapesten 200 ezer, vidéken pedig összesen 180 ezer példányban terjesztünk. De egyre bővül az addicionális tevékenységi körünk. Az Ananász című Metro magazinnal, valamint az újságárusoknál terjesztett könyveinkkel, a magyar prózairodalom remekeivel, melyeket kéthetente több tízezren vásárolnak, már jelentős forgalmat generálunk. Elindítottuk a metro.hu-t is, valamint biztató sikereket könyvelhet el a Club Metro üzletágunk.

#page#

- Ezek, a direkt marketing eszköztárából származó üzletágak az ön ötletei voltak?

- Az ötletek inkább a munkatársaimtól származnak. Mióta cégvezetőként dolgozom, egyre kevésbé értek a konkrét szakmai területekhez. De a cég vezetése is egyfajta tudás, szakma. Nyilvánvalóan kevesebb figyelem jut az operatív részletekre az életemben, mert a rendszer szervezése, működtetése, a koordinációk, a jövőépítés tölti ki az időm jó részét.

- A nyitott ajtó egyben baráti viszonyt is jelent a munkatársaival?

- Minden kollégával jóban vagyok, sokat beszélgetünk egymással, nem csak a munkáról. Ezekben a folyosói beszélgetésekben egyébként több olyan információ is a felszínre jön, ami a munka, a cég szempontjából jelzésértékű. De ez nem jelent közvetlen barátságot, a barátaim nem a munkahelyemről kerülnek ki.

- Milyen alapon választja ki új munkatársait?

- Természetesen nagyon fontos a szakmai tudás. De talán ugyanilyen jelentőséggel bír, főleg a vezetői munkakörökben, hogy hogyan tud bánni az emberekkel. S csapatjátékos-e vagy sem. Legjobb példám az aranycsapaté. A legendás aranycsapat edzője vallotta: számára teljesen érdektelen, hogy a pályán kívül szeretik-e egymást a játékosai vagy sem. De úgy trenírozta a csapat lelkét, hogy a pályán meghaljanak egymásért. Vigyázok arra, hogy csak teljesíthető feladatok végrehajtását követeljem meg. Természetesen szerencse kérdése is, milyen kollégákkal sikerül együtt dolgozni.

- S ha véletlenül kiderül, nem felel meg a várakozásoknak a kolléga?

- Ha valaki hibát követ el, arra mindig figyelek, hogy ne mások előtt beszéljük ezt meg, ne hallják a többiek, ha esetleg szembesíteni kell a munkatársamat az elkövetett hibákkal, és szemrehányást kell tennem. Amit kettesben megbeszélünk, nem tartozik másokra. A végeredmény azonban igen. Mindenkinek tudnia kell ugyanis, hogy a hibáknak is vannak következményei.

- Mi stresszeli önt első számú vezetőként a legerősebben?

- A legnehezebben a magánélet és a munka összeegyeztetését tanultam meg. A családom ugyanis nagyon fontos számomra. A munkám is. A kettő között nem választanom kellett, hanem a harmóniát létrehozni. Huszonhat éve élek házastársi kapcsolatban feleségemmel, s két lányunk van. Mindketten versenyaerobikosok. Feleségem rendszeres túrázó. Az én napjaimból meg ritkán marad el a futás. Igyekszünk családi eseményként megélni a sportot is. Szeretünk utazni, és olyan helyekre megyünk, ahol hegyeket mászhatunk. Ez a közös hobbink. A munkahelyi stresszt egyébként könnyebben viselem, mint amikor a családdal történik valami baj.

- Szerencsés, sikeres, elégedett, boldog? Milyen embernek tartja magát?

- Fontos számomra az önbecsülés. Szakmailag elégedettséggel tölt el, hogy eljutottam oda, ahová akartam. Megmérettettem magam, és létrehoztam értékeket. A Reader's Digest egy ilyen csúcspont volt az életemben. Úgy érzem, az életemben még egyszer bekövetkezett a szakmai bizonyítás lehetősége, és ez a METRO. A legfontosabb azonban mégis a magánélet biztonsága, boldogsága. Anélkül nem lehet teljes értékűen helytállni. Legalábbis én nem tudnék.