A Pannon PR- és kommunikációs tevékenységét irányító vezető kezében jelentős "hatalom" és felelősség összpontosul, lévén a vállalat az egyik legnagyobb hirdetési és kommunikációs büdzséjű az országban. A sajtó, gondolom, sorban áll az ön ajtaja előtt?

- Igen is, meg nem is. Nálam a nem reklámjelegű kommunikációs feladatok vannak, és ezek a nem magas költségtartalmú - zömében nem fizetett - médiamegjelenéseket jelentik. Vagyis a híreket. És ezekért sajnos még nem állnak sorba az ajtónk előtt. De nincs okunk panaszra. Az ország egyik legnagyobb vállalata - melynek 3,5 millió honfitársunk az ügyfele - érdekes jelenség mindenki számára. Annál is inkább, mivel a mobiltelefon annyira összenőtt a mindennapjainkkal, hogy már létezni sem tudunk nélküle. Így valami mindig érdekes velünk kapcsolatban, legyen az a barangolási díjak csökkentése vagy a biztonságos mobilhasználat. És ha a reklámra vagy hirdetésre gondolunk, ott szigorú szakmai érvek, a kvantitatív alapokon nyugvó döntések alapján működünk. A célcsoportunk és az adott média fogyasztóinak szinergiája számít, s persze minden esetben össze kell hangolnunk projektjeinket a média sajátosságaival. Arra törekszünk, hogy a kölcsönös előnyöket megtaláljuk mind a média, mind a célcsoportunk és a vállalat vonatkozásában. Ezúttal is hangsúlyozni szeretném, hogy a Pannon ugyan az egyik legnagyobb médiavásárló az országban, de a médiavásárlás nem hozzám tartozik. Az általam vezetett ötfős kommunikációs csapat dolga, hogy a cég által kifejlesztett és kidolgozott ajánlatokat kommunikációval megtámogassa, kiszolgálja. Ez a support funkciós kommunikáció számomra nagyon kedves.

- A múlt évben került a Pannonhoz, előtte az AstraZeneca Gyógyszergyár kommunikációjáért felelt. Elég nagy váltásnak tűnik az iparágak eltérő volta miatt.

- Ha onnan nézzük, hogy mindkét vállalatnál nem öncélú, a vállalatokról alkotott, a valóságtól messze álló kép kialakítására szerződtettek, hanem a viszonylag nagy intelligenciájú és erősen innovatív termékek használati értékének megértetésére, akkor a két feladat nem is különbözik annyira egymástól. A géntechnológia nagyon bonyolult lehet a laikus számára, legalább annyira, mint az infokommunikációs technológiák, megoldások. A kommunikátornak az a dolga, hogy érthetően, egyszerűen el tudja mondani, hogyan változik meg a terméket fogyasztó életminősége, gyógyszer esetében az egészsége, életereje, ha betegségét az adott gyógyszer segítségével kezeli, vagy miért lesz könnyebb az élete, ha van mobiltelefonja, s használja annak funkcióit.

- A "Dr." titulus orvosi végzettségre utal. A két szakma - az orvosi és a kommunikációs - hogyan találkozott?

- Orvosi diplomával rendelkezem. Az államvizsga előtt hat héttel hoztam világra az első gyermekemet. Másfél évig maradtam otthon vele, azután állást kerestem. Háziorvosi rezidensként még két és fél évig tanultam a szakmát, levizsgáztam, ott álltam orvosi elhivatottsággal a lelkemben, de lehetetlen volt elhelyezkedni. Keresnem kellett állást. Értelemszerűen a szakmámmal kapcsolatos helyekre jelentkeztem, így kerültem az AstraZeneca gyógyszergyártó céghez. Tíz évet töltöttem ott, először a sales-es területen kezdtem, majd üzletágvezető lettem. 1999-ben, az akkor alakult önálló PR-osztályt bízták rám. Közben természetesen részt vettem egy posztgraduális PR- és kommunikációs szakmai képzésen. Izgalmas időszak következett. Szigorúan szabályozott piacon, hirdetési tilalom alá eső gyógyszerek fogyasztásával kapcsolatos negatív képet kellett megváltoztatni az emberek tudatában. A beteg emberekkel elhitetni, hogy a gyógyszer nem méreg, hanem orvosság, és meggyógyulhatnak általa.

- S eközben új szakmája lett.

- Miközben a vezetésem alatt felépült a cég saját kommunikációja, részt vettem a gyógyszeripar ágazati PR-jában is. Az Innovativ Gyógyszergyártók Egyesületének PR-munkacsoportját vezettem. Az AstraZeneca multinacionális cégben nemzetközi állást is betöltöttem, az európai PR-igazgató munkatársaként kéthetente egyszer Brüsszelben dolgoztam a nemzetközi PR-vezető munkatársaként. Volt lehetőségem a szakmát nemzetközi szinten is elsajátítani. Életemben ez a másfél év meghatározó volt. Kitágult a világ. A svéd üzleti kultúrát teljesen a magamévá tettem, mert olyannyira egyezett a saját világképemmel. Egyébként a Svéd Kereskedelmi Kamara alelnökeként is tevékenykedtem. A nemzetközi munkámat második gyermekem érkezése szakította meg.

- Mi jellemzi a skandináv üzleti kultúrát?

- A kölcsönös előnyökön alapuló üzleti kapcsolatokra törekvés. Nagyon közel áll a személyiségemhez az a hosszú távú üzleti - de nem csak üzleti színtéren működő - szemlélet, miszerint akkor nyerünk, ha a többiek, az üzleti partner is. A mindenáron haszonszerzésen régen túllépett kultúrában a konszenzuskeresés, a másik érdekeinek figyelembevételével kialakított üzleti magatartás általános és természetes. Visszatérve egy előző kérdéséhez, a skandináv üzleti kultúra is közös a két munkahelyemben. Szerintem a Pannonnál az egyik legfontosabb szempont volt a kiválasztásomnál a skandináv üzleti kultúrával való azonosulásom.

- Innen már csak egy lépés a társadalmi felelősségvállalás, a CSR, mely erőssége mindkét cégnek, s a Pannon konkrét projektekkel - például a Pannon Példakép Alapítvánnyal - is élen jár ebben.

- Mély meggyőződésem, hogy csakúgy marad fenntartható a világ, ha a felelős vállalati magatartás általánossá válik. Csak a vállalatok átfogó, minden területre kiterjedő etikus gondolkodása és magatartása az elfogadható. A korrekt, másokra is tekintettel levő, felelős üzleti magatartás több, mint a szabályok betartása. Azokon messze túlmutató korrekt üzleti és emberi szemléletről van szó, amelyben nem engedhető meg bármilyen kreatív eszköz, pusztán a nyereségre törekvésre hivatkozva. A legkisebb törvénytelenséget sem tűri el a felelős vállalati gondolkodás, mert az veszélyezteti az ott dolgozók egzisztenciáját, a szolgáltatást igénybe vevő fogyasztókat, s továbbgyűrűző hatása révén az ország tudati és gazdasági állapotát, sőt a környezetet, a Föld élhetőségét. S a felelőtlen, másokra tekintet nélküli, csak az önös érdekek szerinti létezés káros következményei visszahullanak arra is, aki azt cselekszi. Megtanultam azt is az anyacégektől, hogy a felelős üzleti magatartás elterjedésének hatása ennek a fordítottját eredményezi. Minél többen gondolkodnak és élnek felelősen, annál jobb a környezet pozitív visszahatása emberi és üzleti jóllétükre.

- Kevesen értik a mindennapi cselekedeteik univerzális felelősségét. Olyan jó volna erről sokkal többet hallani!

- Nagy probléma, hogy a sajtótörvényre hivatkozva, s más okból is, a média nem vevő a társadalmi szerepvállalás és mecenatúra jelenségeinek és történéseinek pozitív kommunikációjára. Szerencsére vannak már kivételek, de korántsem általános. A Pannon a maga eszközeivel szeretne hozzájárulni a felelős vállalati magatartás elterjedéséhez. Minden évben megrendezzük a Társadalmi Felelősségvállalás Napját, mert fontosnak tartjuk tudatosítani: a CSR nem jótékonykodás, s egyre tágabb értelmet nyer. Tavaly már a környezetvédelem és klímavédelem kapott hangsúlyos szerepet a tanácskozáson, idén úgy tartottuk, hogy a vállalatok saját dolgozói közérzete, jólléte iránti felelősségre hívjuk fel a figyelmet. Azt gondolom, hogy a következő évekre is jut bőven téma.

- Mi jut eszébe a "siker" szóról?

- Régebben akkor éreztem a siker boldogító érzését, amikor hátradőlve a székemben, elégedetten szemlélhettem munkám eredményét. Ma már nem elég az eredmény, kell az is, hogy lássam munkám hatását a többi emberre. Mekkora sikerélmény volna, ha érzékelném, hogy a Pannon munkatársai a sikeres kommunikációnk eredményeképpen, mondjuk a tv előtt ülve, büszkeséget éreznének munkahelyük iránt.

- Rengeteg munka és erős elhivatottság érződik ki a szavaiból. A munka és család hogyan egyeztethető össze a mindennapokban?

- Hagyományos szerepet töltök be a családomban. A klasszikus anya és feleségszerepben hiszek, és a meleg családi fészek összetartó erejében. Ennek érdekében, ha kell, süteményt sütök, lekvárt főzök. Két fiamnak, férjemmel együtt, elsődleges fontossággal biztosítani szeretnénk az önbizalmuk alapját képező kiegyensúlyozott családi hátteret.