A társadalmi-gazdasági fejlődéshez, a versenyképesség növekedéséhez egyre fejlettebb technikára és egyre több tudásra van szükség. Komoly kihívás elé állítja Európát és benne Magyarországot is Japán, Kanada és az Egyesült Államok technológiai előnye. Ebben a három országban ugyanis oly mértékben meghonosodott az innovációs szemlélet, és ehhez olyan módszerek, feltételek társulnak, hogy fejlesztésben „lekörözik” azokat az államokat is, ahol a kutatás-fejlesztésre a GDP nagyobb százalékát fordítják, mint ők.

A paradoxon feloldása

Elsődleges feladat tehát az innovációs europaradoxon feloldása. A GDP jelenlegi, alig 1 százalékának legalább a háromszorosát kell innovációra fordítani, ám emellett elengedhetetlen, hogy a befektetett pénz megfelelően hasznosuljon kutatási-fejlesztési eredményekben, új termékekben.

Bár hazánk nemzetközileg is elismert tudományos kultúrával és erős szellemi, kutatói erőforrásokkal rendelkezik, ahhoz, hogy versenyképessé váljék, és az is maradhasson, a kutatás-fejlesztés, az oktatás-képzés és az innováció területeire kell koncentrálnia. Az innováció sikeréhez a kormányzat, az önkormányzatok, a gazdasági szervezetek, vállalatok és a tudományos kutatási szféra összehangolt, hatékony együttműködésére van szükség.

Jó adottságainkat versenyképes termékekben, szolgáltatásokban kell hasznosítanunk. Érdemesebb olyan termékeket fejlesztenünk, amelyekre van piaci igény, mintsem nagy költséggel kifejlesztett technológiákat megpróbálni utólag értékesíteni. Tehát keresletvezérelt innovációs módszert kell támogatnunk, a kutatás-fejlesztésre szánt pénzösszegeket olyan technológiák kidolgozására fordítanunk, amelyek már létező igényeket elégítenek ki.

A versenyképesség kulcsa tehát nem csupán az, hogy kutatás legyen Magyarországon, hanem hogy mennyire tudjuk hasznosítani az eredményeket, lehetőleg az ország határain belül.

Megszűnnek a költségvetési alkudozások

Az Európai Unió tagországaiban a K+F kiadások több mint felét a vállalati szektor, a kisebbik részét pedig az állam fedezi. Annak érdekében, hogy a hazai helyzet is ebben az irányban változzék, a 2003 őszén elfogadott Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló törvény alapján 2004-ben közel 40 milliárd forint jut kutatás-fejlesztésre, ami a 2003. évi összegnek közel a kétszerese. Ezt, fele-fele arányban, a vállalati és a költségvetési szféra finanszírozza, vagyis az állam költségvetési forrásokból annyival járul hozzá az alap forrásaihoz, mint amennyi a vállalkozások által befizetett innovációs járulék összege. Lényeges elem, hogy az alap forrásainak elosztása független, vagyis ezentúl ez a terület nem lesz költségvetési alkudozások tárgya.

Az innovációs alap két fő bevételi forrása tehát a gazdasági társaságok által befizetett járulék (a 10 főnél kevesebb embert foglalkoztató mikrovállalkozások mentesülnek a fizetése alól) és a központi költségvetési támogatás. Az innovációs járulék éves bruttó összegéből – a törvényben rögzített mértékig – levonható a gazdasági társaság saját tevékenységi körében végzett kutatás-fejlesztési tevékenység költsége; ez önmagában is ösztönző a vállalatok számára. További forrást jelentenek a belföldről és külföldről származó önkéntes befizetések, visszatérítések, pályázatok, segélyek és adományok.

Miután az innovációs alapba történő befizetés formája járulék, így a befizetők ellenszolgáltatás igénybevételére jogosultak, ami a kutatási-fejlesztési infrastruktúra fejlesztésében és pályázati úton elnyerhető támogatásokban jelentkezik. Az egyes régiók fejlődése érdekében az innovációs alap tárgyévi kiadási előirányzatának 25 százalékát regionális innovációs célokra kell fordítani. E rész pályázati úton történő felhasználására a már működő Regionális Fejlesztési Tanácsok tesznek javaslatot.

Új hivatal az innovációért

A nyugati modellek és a piac szabályok szerint az innovációs terület felügyeletét független intézménynek kell ellátnia. Ilyen a 2004. januártól működő Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal is, amely független, országos hatáskörű intézmény. Feladata, hogy koordinálja az összes, innovációval kapcsolatba hozható erőforrást, szaktudást, és segítse a magyar vállalkozások bekapcsolódását a nemzetközi mozgásokban. Eszerint támogatja és elősegíti az egyetemi kutatóhelyek és a vállalatok közötti kutatási, fejlesztési együttműködést. Építi a kapcsolatot az – elsősorban magánszektorból érkező – technológiai kereslet és a pályázható forrásokból is támogatott tudáscentrumok között. Vagyis inkubátorként vesz részt az innovációs folyamatokban.

A magyarországi innováció akkor lesz versenyképes, ha a működő tőke egyre több kutatás-fejlesztési programot hoz Magyarországra. Jó példa erre, hogy a mobiltelefonpiac két meghatározó szereplője is hazánkban építette ki a régió fejlesztési központját; s a biológiai membránokat készítő Zenon cég, a gyártóüzemei után, szintén Magyarországon építette ki a világon egyedülálló kutató-fejlesztő központját.

Szakmai és társadalmi kommunikáció

Az innováció szemléletének a hétköznapi üzleti gondolkodás részévé kell válnia, hogy az országban felhalmozott hatalmas tudás és kutatási képesség kézzelfogható, a piac igényeit kielégítő termékekké, szolgáltatásokká formálódjék. Ez elsősorban a vállalatok számára jelent nagy kihívást, hogy mennyire tudják beépíteni működésükbe az innovációs szemléletet, mennyire lesznek képesek technológiafejlesztésre fordítani a saját és a pályázatokból nyerhető pénzügyi forrásaikat, hogyan alkalmazzák majd a kutatási eredményeket, és milyen igényeket fogalmaznak meg új termékek, szolgáltatások iránt.

Kedvező jel, hogy egyre több vállalat – köztük mikrovállalkozások is –érdeklődik, kezd utánajárni annak, hogyan használhatja fel a kutatási eredményeket, hogyan végezhet kutatás-fejlesztést. A kormánynak közvetve és közvetlenül is segítenie kell őket, hiszen rajtuk is múlik, hogy az ország milyen helyet tud elfoglalni a tudásalapú társadalmak és gazdaságok közötti versenyben.

Sziklai Katalin