A felzárkózás stratégiájához
A magántőkére (is) számít a kormány az információs társadalom megvalósításához

Eléggé megfoghatatlan, ha úgy tetszik, nagyravágyó az az elképzelés, hogy egyetlen okos programban megadjuk a választ arra, miként zárkóztatható fel a magyar gazdaság és társadalom az európai fejlődéshez, azaz miként hozható létre a modern európai Magyar Köztársaság. A megoldás kulcsa: az információs és kommunikációs technológia. Ebből következően nem kevesebbre vállalkoztak a Magyar Információs Társadalom Stratégia szerkesztői, mint az információs társadalom létrehozásával kapcsolatos feladatok áttekintésére és rendszerbe foglalására.

Nem valószínű, hogy valaha is sikerült bárkinek olyan stratégiát készítenie, amelyet mások ne szedtek volna azonnal ízekre. Azok pedig, akik úgy bírálnak, hogy még ahhoz sem veszik a fáradságot, hogy az adott stratégiát bemutató írásokat elolvassák, jellemzően annyit mondanak: túl általános, nem igazán derül ki belőle, mit akarnak vele, későn született meg, vagy hogy „egyetlen előnye, hogy megvan végre”. Mindez akár igaz lehetne a kormány által a közelmúltban elfogadott Magyar Információs Társadalom Stratégiára (MITS) is, ha csupán csak belelapozunk. Hiszen valóban elég általános – ha úgy tetszik, nagyravágyó – az a cél, hogy egyetlen okos programban megadjuk a választ arra, miként zárkóztatható fel a magyar gazdaság és társadalom az európai fejlődéshez, azaz miként hozható létre a modern európai Magyar Köztársaság.

A megvalósítás garanciái

Csakhogy a stratégia megalkotói mindjárt az elején leszögezték: e hatalmas kihívás 21. századi megoldása, pontosabban a megoldás kulcsa az információs és kommunikációs technológia. Ebből következően nem kevesebbre vállalkoztak, mint az információs társadalom létrehozásával kapcsolatos feladatok áttekintésére és rendszerbe foglalására.

S hogy mi lesz a sorsa az elfogadott stratégiának? A végrehajtás szervezeti kereteit az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) és az Információs Társadalom Koordinációs Tárcaközi Bizottság (ITKTB) jelenti; utóbbit a kormány kifejezetten erre a feladatra hozta létre február végén, elnöke Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter. A bizottság, amellett, hogy részt vesz „az egységes kormányzati stratégiai és intézkedési terv kidolgozásában és érvényesítésében, figyelemmel kíséri a hazai és nemzetközi támogatások, programok, pályázatok lebonyolítását, elősegíti az informatikai és hírközlési tárgyú nemzeti szabványok kidolgozását, koordinálja az informatikai biztonság megvalósításához szükséges technológiai fejlesztéseket, illetve a tárcák európai integrációs ágazati politikáit az információs társadalommal összefüggésben”.

A megvalósítás pénzügyi kereteit elsősorban költségvetési források – ezek jelentős része az IHM-hez van rendelve, más tárcákkal közös programok esetén pedig az összeg kiegészül – és európai uniós pénzek adják. Továbbá a magántőke, mivel a stratégián belül az egyes programok kialakításában, mint kezdeményező, a privát szféra teljes körű lehetőséget kap, no és a programok jelentős része több-kevesebb önrészt is igényel majd.

A „főszabály” szerint ugyanis az információs társadalom építése alapvetően a privát szférára hárul. Ennek ellenére tartotta szükségesnek a kormány egy olyan stratégia kidolgozását, amely az építés feladatait és a kormányzati oldalról értékelt prioritásokat rögzíti.

A stratégia szerkezete

Az információs társadalomba történő átmenet során a MITS szerint a két fő feladat: a folyamatok korszerűsítése és a szolgáltatások modernizálása. S hogy ezek érdekében mely területeken szükséges kormányzati eszközökkel is beavatkozni, azt az informatikai stratégia szerkezete mutatja meg. Tehát: a tartalom (ezen belül gazdaság, közigazgatás, kultúra, oktatás, egészségügy, környezetvédelem); az infrastruktúra (ezen belül szélessávú hálózatok építése, a hozzáférés fejlesztése, közcélú, közhasznú adatok, szabványok és szoftverek mint eszközök biztosítása); a tudás és ismeret; továbbá a jogi és társadalmi környezet.

A stratégia két horizontálisan megjelenő területet is kiemel: a kutatás-fejlesztést és az esélyegyenlőséget. A bírálatok jelentős része egyébként éppen ez utóbbiak miatt fogalmazódott meg. Vannak, akik úgy vélik, hogy a K+F-ről írtak nem tükrözik a kutatás-fejlesztés valódi jelentőségét. Továbbá, hogy nem szerepel a programban egy úgynevezett „infokommunikációs közmű” létrehozása, ami valóban az alapja lehetne valamilyen esélyegyenlőségi tervnek. Azt a kormányzati szakemberek is elismerik, hogy a szűkös központi források elosztásánál a K+F általában valóban nem élvez prioritást, de a MITS kizárólag az információs társadalommal kapcsolatos kutatás-fejlesztés ösztönzésére szorítkozhat. Ami pedig az esélyegyenlőséget illeti: hamarosan elkészül a stratégiában leírtaknál részletesebb „közcélú, közhasznú információk infrastruktúrája” program, amely, remélhetően, megfelel majd a „közműként” definiált igényeknek.

Maga a MITS egyébként kerettanulmány, és – a Nemzeti Fejlesztési Tervhez illeszkedően – a központi kiemelt programokat jelöli ki. Október végéig azonban elkészülnek az ezekkel összefüggő feladatokat, megvalósításuk modelljét, valamint az eredmények mérési módszereit részletesen leíró programfüzetek, továbbá a MITS-hez kapcsolódóan minden egyes ágazat is elkészíti a saját magára vonatkozó informatikai stratégiát. És míg a MITS viszonylag hosszú, 10–15 éves időtávra jelöli ki a feladatokat, addig az egyes programok a 2004-től 2006-ig terjedő évekre vonatkoznak.

Foglalkoztatási dilemmák

A stratégia kritikusai szívesen hangoztatják, hogy kimaradtak belőle a foglalkoztatottsággal kapcsolatos kérdések, hiszen az informatikai fejlesztések következtében munkahelyek fognak megszűnni.

A MITS szerkesztői szerint – bár aligha az ő feladatuk e valóban fontos, de elsősorban társadalompolitikai kérdés kezelése – az egyik lehetséges megoldás az lenne, ha a növekvő termelékenység eredményeként nem a foglalkoztatottságot, hanem a munkaidőt csökkentenék. A másik javaslatuk pedig a szellemi munka exportálása, hiszen a korszerűsítéssel olyan új szellemi segéd-, betanított és szakmunkák alakulnak majd ki, amelyek tértől függetlenül végezhetők, azaz exportra lehet dolgozni anélkül, hogy a munkavállaló fizikailag kimozdulna saját településéről.

Egy másik, tipikus bírálat a MITS-sel kapcsolatban, hogy nem foglalkozik az információs társadalom etikájának kérdéseivel. Információnk szerint az egyik készülő programnak része lesz egy on-line etikai kódex, ennek tartalmára lehet még és érdemes is javaslatokat eljuttatni a szerkesztőkhöz!

Környezeti adatbázisok a világhálóra

Közérthető, átlátható és számon kérhető környezeti és természetvédelmi, meteorológiai és vízügyi információk nyújtása a társadalom legszélesebb körének – ez a MITS egyik kiemelt programjának, a környezeti programnak a célja.

A vízügyi dokumentumban a vízkár-elhárítástól az ivóvízminőség-javításon keresztül vizeink állapotának értékeléséig minden egyes vízügyi szakterület külön szerepel. A program külön is hangsúlyozza azonban, hogy szükség van az integrált környezet-, természetvédelmi és vízügyi portálrendszer kialakítására; megvalósításával a nagyközönség számára egységes, aktív térinformatikai felületet hoznak létre, ahol a publikus, közcélú környezetvédelmi és vízügyi objektumok érhetők majd el. A portált egy alaprendszer szolgálja ki, amelyben rendelkezésre áll: a Környezeti Alapnyilvántartó Rendszer (KAR), a Vízügyi Objektum és Törzsadatkezelő Rendszer és az egyes természetvédelmi rendszerek integrált adatbázisa.

A környezeti dokumentum három részre tagolódik: környezetvédelem – ennek fejlesztési terveit keretbe foglalja a második, 2003-tól 2008-ig szóló Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP II.) –, természetvédelem, meteorológia. Ezeken belül csupán az egyes programok felsorolása újságoldalakat venne igénybe, ezért – tartalmi kidolgozottságuk érzékeltetésére – egyet emeltünk ki közülük, véletlenszerűen. A Települési Szennyvizek Ártalommentes Elhelyezése Nemzeti Megvalósítási Program keretében – már a középtávú fejlesztés eredményeként – létrehoznak egy, a világhálón elérhető adatbázist. Az internetes honlaphoz kapcsolódva, évenkénti frissítéssel információs és tájékoztató füzetek jelennek meg a nagytavainkról, majd a közhálóra csatlakoztatják a Balaton, a Velencei-tó és a Tisza-tó Információs és Tájékoztató Rendszerét. Ezt követően a környező városokban, bevásárlóközpontokban, valamint a helyi önkormányzatoknál közönségtájékoztató, érintőképernyős internetes hálózatot építenek ki. Eközben kialakítanak egy új, internetes bejelentési adatszolgáltatási rendszert a felszíni vizek védelmének jogi szabályozásához kapcsolódóan, és továbbfejlesztve közzéteszik a világhálón a Felszín Alatti Víz- és Földtani Közeg Információs Rendszert (FAVI) is. Nem utolsósorban pedig kidolgozzák a szennyezett területek és szennyező források országos számbavételi eredményei nyilvántartásához (KÁRINFO), valamint a Nemzeti Kármentesítési Prioritási Lista összeállításához szükséges módszert és szoftvert.

A közlekedés négy fő projektje

A közlekedés középtávú informatikai stratégiáját a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közlekedéspolitikai főosztálya a MITS keretében dolgoztatta ki. A kiindulópont az volt, hogy miközben az információs gazdaság hatásaként nő majd a mobilitás, a jelenleg meglevő információs infrastruktúra alapfunkciókra korlátozott, és szigetszerű megoldások jellemzik. Hozzáférés pedig egyelőre csak a nagyobb vállalatoknál van, a kis- és középvállalkozásoknál korlátozott az eszközellátottság. Részben ebből következik, hogy az ágazatban hol mire használják az informatikát. A személyszállításban szinte csak az alapinformációk (például menetrend) átadására, nem interaktívan, és hiányoznak az e-szolgáltatások (például nem lehet on-line helyet foglalni). Az áruszállításban a jelentősebb fuvaroztatóknál már adott az elektronikus ügyintézés lehetősége, de még mindig létezik az informatikával kapcsolatos újdonságoktól való idegenkedés, az ismeretek hiánya. Igaz, már vannak eredményesen működő fejlesztői csoportok.

A közlekedési ágazati IT-stratégia kiemelt fontossággal kezel négy fő projektet: az egységes személyközlekedési elektronikus fizetési rendszer bevezetését (a személyszállítási szolgáltatók közötti, kártyás fizetésre épülő menetjegyrendszerek szerződési, elszámolástechnikai, működési keretrendszerének kidolgozását); az e-business megoldások kialakítását a szolgáltatásokban (például internetes helyfoglalás, jegyértékesítés, az áruszállítási folyamatok elektronikus támogatása); egy integrált közlekedéshatósági információs rendszer (adattár) kifejlesztését (a közlekedési információs rendszerek adatvagyonának felmérését, rendszerezését, majd a hatósági működéshez/döntésekhez szükséges alapadatok adattárházba integrálását, egységes információs platform kialakítását); a közúti forgalmi információk gyűjtésének és elosztásának megszervezését (a forgalmi információs központok által gyűjtött adathalmaz kezelését, elosztását, a szolgáltatók és hatóságok részére a hozzáférés biztosítását, s az ezzel kapcsolatos szerződési és elszámolási háttér kialakítását).

Ezek mellett a stratégia olyan feladatokat is tartalmaz, amelyek a széles körű hasznosíthatóság érdekében elősegítik, illetve kiegészítik a négy fő projektet. Ilyen például a közlekedési ágazat rendszerfelépítési tervének elkészítése; az integrált határforgalmi információs rendszer kifejlesztése; az elektronikus közlekedési ügykezelés lehetőségének fokozatos biztosítása (hangsúlyosan a gépjárművekhez kapcsolódva); a közlekedés környezeti hatásait komplex módon modellező informatikai eszközök alkalmazásának elősegítése; az autópálya díjellenőrzési rendszerének kiterjesztése és többek között a digitális közúthálózati térkép elkészítése.

A középtávú stratégiát a tárca szakemberei aktuális, éves intézkedési tervekre bontják, és folyamatos visszacsatolással „gördülő tervvé” alakítják, hogy követhető legyen a megvalósulása, és kezelhetők legyen az esetleges korrekciós igények.