Új gazdaságban élünk, amelyet az egyre kisebb számítógépek és az egyre bővülő kommunikációs lehetőségek hoztak létre: a hálózati gazdaságban. Három fő jellemzője van ennek a gazdaságnak. Globális. A kézzel nem fogható dolgokat – az ötleteket, az információkat és a kapcsolatokat – értékeli. S végül, szövevényesen összekapcsolt. E három jellemző egy teljesen új típusú piacot és társadalmat hoz létre, olyat, amelyik a mindenütt jelen lévő elektronikus hálózatokra épül.

*
Hálózatok minden gazdaságban léteztek: a Római Birodalomban épített vízhálózatoktól és kereskedelmi útvonalaktól kezdve egészen a XIX. századi Európa vasútvonalaiig és távírórendszereiig. Ma azonban a technológia által megsokszorozott és feljavított hálózatok oly mértékben szövik át életünket, hogy a „hálózat” vált a központi fogalommá, amely köré a gondolkodásunkat és a gazdaságunkat szervezzük. Ha nem értjük meg a hálózatok sajátos logikáját, akkor nem fogjuk megérteni, még kevésbé fogjuk tudni hasznosítani a jelenleg zajló gazdasági változásokat.
Az alábbiakban Kevin Kelly Az új gazdaság új szabályai: Tíz ok, amiért a hálózati gazdaság mindent megváltoztat című könyve alapján felvázoljuk a hálózati gazdaság némely következményeit, és lefektetjük a feltörekvő gazdasági rend néhány fő dinamikáját.

*
A leglényegesebb mondanivaló, hogy a „puha” – vagyis kézzel nem fogható – dolgok, a média, a szoftver és a szolgáltatások világa hamarosan felülkerekedik a „kemény”, kézzelfogható dolgok – az atomok, objektumok, a vas és az olaj, az izzadsággal végzett munka – világán. A gazdaság már most is a súlyvesztés irányába halad: az Egyesült Államok legkeresettebb exporttermékeinek fizikai súly/dollár értéke 50 százalékot csökkent mindössze hat év alatt. És ez még csak a kezdet.

*
A világ összes üzletét átformálják az egyre jobban fejlődő mikrochipek és az üvegszáloptika. Ez a változás azonban nem a számítógépekről szól: az a fejlődés, amely a számítógépektől mint önálló objektumoktól elvárható, javarészt meg is valósult. Életünk egyes részeit felgyorsították, de ennél sokkal több hatásuk nem volt.

Az új, hálózati gazdaság a kommunikációról szól. A következőkben felsorolt változások abban az alapvető módban gyökereznek, amellyel forradalmasítjuk a kommunikációt. A kommunikáció a társadalom, a kultúra, az emberiség, a személyazonosság és az összes gazdasági rendszer alapja. Pontosan ezért létfontosságúak a hálózatok és az, hogy megértsük őket.

1950-ben egyetlen tranzisztor öt dollárba került. Manapság ennek a töredékébe, és minden egyes hónapban olcsóbbá válik. Ezek a lapkák nem feltétlenül okosak, és nem is kell, hogy azok legyenek. Egyszerű funkciókat hajtanak végre, például egyszerű üzeneteket továbbítanak, mint „Itt vagyok!”, vagy „Két napja használtak utoljára”. Ha viszont összekötjük ezeket a „buta” lapkákat, intelligens hálózatokat alakíthatunk ki belőlük. Hogy egy példát is említsünk: egy áruház pénztárgépe nem különösebben okos, ám ha csoportba kötjük őket, mindjárt sokkal többet kapunk, mint buta gépek halmazát. Valós idejű vásárlási mintákat láthatunk, amelyeket felhasználhatunk a raktárkészlet ügyes szervezéséhez.

A „buták ereje”. Ez csupán az egyike az új gazdaság számos meglepő, helyenként szinte hihetetlen új aspektusának. Valaha a számítástechnika jövőjét az egyre nagyobb, egyre okosabb önálló szuperszámítógépekben láttuk. Ma a jövő az egyedi, apró, „buta” entitások millióinak nagy, intelligens entitásokká szervezésében rejlik. Ha analógiát keresünk, gondoljunk csak arra, hogy agyunk hogyan használja ki a „buta” erőt azáltal, hogy az önállóan „buta” neuronokat tudatos egységgé szervezi. Ma a hálózati technológiák lehetővé teszik, hogy buta, egyre olcsóbb mikrochipek millióit szervezzük intelligens rendszerekké.

*
Az új gazdaság már körülvesz minket, miközben a régi, ipari gazdaság megkövesedett állításai továbbra is befolyásolják számos ember véleményét az üzletről és a stratégiáról. Számukra az új gazdaság sok meglepetést fog hozni. A hálózati gazdaság új szabályai ellentmondani látszanak közgazdasági megszokásainknak és intuíciónknak. Ahhoz, hogy ma is nyerjünk, frissen kell tekintenünk a gazdaságra. A szabályok változnak, és ezt a változást az elektronikus hálózatok és hálózatkezelés fejlődése hajtja előre.

Például egy hálózat értéke növekszik, ahogy egyre több és több ember és eszköz csatlakozik rá. Az egyes hálózati elemek és tagok határhaszna nem csökken a hálózat növekedtével, ahogy a korábbiak ismeretében várnánk. A csökkenő megtérülés elvével ellentétben a hálózatok növekvő megtérülést eredményeznek.

Vagy vegyük a ritkaság és érték szerepét. A régi idők tankönyvei szerint az arany, az olaj vagy éppen az egyetemi diploma értéke azért magas, mert ritka dolgok. A hálózati gazdaságban azonban a dolgok annál értékesebbek, mennél több van belőlük. Gondoljunk csak az első faxberendezésre. A kutatására és fejlesztésére milliók mentek el, és semmit sem ért. A második gép már azt jelentette, hogy az elsőt használni lehetett valamire. Lehetett faxolni valakinek. S mivel ezek hálózathoz kapcsolódnak, minden egyes újabb leszállított gép megnövelte a korábbi, már működő berendezések értékét. Ezt hívjuk „faxhatásnak”, amely azt jelenti, hogy a sokaságban van az érték. Ez az ipari kornak nemcsak azt az axiómáját állítja a feje tetejére, hogy a dolgok értéke azáltal növekszik, hogy ritkák, hanem azt is, hogy az érték csökken, ha a dolgok elszaporodnak.

Az egyedi vagy „zárt” technológiák a régi gazdasági elveken alapulnak. Viszont amikor egy rendszer „kinyílik”, vagyis elkezd közvetlenül együttműködni más, meglévő rendszerekkel, átvesz azok értékéből. A rendszerek kinyitása lehetőséget nyújt az ismeretek bővítésére, az ötletek megosztására, azaz még több érték teremtésére.
A sokaság törvénye tehát így fejezhető ki: egy hálózatban minél több lehetőséggel élünk, annál több lehetőség tárul fel.

*
A kommunikációs technológiák által létrejött „távolság halála” nem eredményezi azt, hogy fizikailag is izolált életet folytassunk. Az emberek továbbra is el fogják foglalni és élvezni a helyeket, de a gazdaság egyre több teret hódít meg.

Az egyes helyeken lévő objektumok csupán a közelükben lévő más objektumokkal tudnak érintkezni. Egy (cyber)tér azonban olyan, elektronikus úton létrehozott környezet, amelyben az entitások (emberek, objektumok, ügynökök, csomópontok stb.) ezerféle módon lehetnek egymással szomszédosak, és amelyben minden elem egyforma távolságra van.

*
A hálózati gazdaság technológián alapul, de valójában csak bizalommal építhető fel. A bizalom építése kapcsolatok létrehozásáról és fenntartásáról szól, és a hálózatok pontosan ebben kiválóak. Felerősítik a kapcsolatokat. Lehetővé teszik például, hogy a vásárlókat más vásárlókhoz kössük, hogy közösségeket alakítsunk ki. E közösségektől tanulhatunk, hogy megértsük – és megjósolhassuk –, mit is kívánnak a vásárlók. S miközben tanulunk tőlük, tanítjuk is őket, segítve, hogy „okosabbakká” váljanak. Végül is nem könnyű feladat vásárlónak lenni manapság: mind többet kell tudni ahhoz, hogy jobb vásárlási döntéseket hozzon. Ha tudunk ebben segíteni – még mielőtt valamelyik vetélytársunk tenné –, akkor a vásárlók a hűségükkel jutalmaznak.

*
Számos cég nem a lehetőségek létrehozására, hanem a problémák megoldására fordítja energiáit. Pedig a gazdaság az internet sebességével mozog! Mire megoldottuk a problémát, lehet, hogy a válasz már senkit sem érdekel.
A hálózati gazdaság korábban soha nem látott mértékben hoz el új lehetőségeket. A hálózatok mindenütt megtalálhatók lesznek, átalakítják a gazdaságot, megváltoztatják a szervezeteket, azt, ahogy élünk és dolgozunk. Ez nem utópia. Láttuk, hogy a hálózati gazdaság sok kívánalmat támaszt velünk szemben, arra kényszerítve, hogy másképp gondolkozzunk és cselekedjünk, és láttuk, hogy már létezik megoldás a kihívásra.
Az új gazdaság örvénylést jelent és változásokat. Azok, akik felkészültek, akik megértik, hogy egy új szabályok szerint működő új korba léptünk, akik megtanulják és betartják a hálózat logikáját, komoly előnnyel indulnak az új, hálózati gazdaságban.

Jekler Rudolf
a Novell kommunikációs igazgatója