Ezért is kellemes meglepetés, hogy az idén augusztus 20-án a szakma több olyan képviselőjének adta át a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagy- és Középkeresztjét Medgyessy Péter miniszterelnök, akiket lapunk is gyakran faggat gazdasági reformokról, paradigmaváltásról vagy a pénzvilág trendjeiről, makro- és mikro-összefüggésekről, az utóbbi időben pedig az új gazdaság törvényszerűségeiről. A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét kapta Békesi László, Bojár Gábor, Hetényi István, Surányi György. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét Antal László, Erdei Tamás, Inotai András, Kornai János, Sárközy Tamás vehette át. Képes összeállításunkkal, a hivatalos indoklással és korábbi nyilatkozataikból egy-egy mondattal gratulálunk nekik.

Békesi László, közgazdász, a közgazdaság-tudomány kandidátusa

Az államháztartás és az állampénzügyek átláthatósága, az adófizetők pénzének hatékony felhasználása érdekében kifejtett több évtizedes elméleti és gyakorlati tevékenységét ismerték el. „A magyar gazdaság hibás, tartósan fenn nem tartható pályán mozog. …Nincs összhang a fiskális, a monetáris és a jövedelempolitika között. …A kormánynak sürgősen ki kell dolgoznia a gazdaságpolitikai fordulatot megalapozó valódi és érdemi kormányprogramot, hogy a 2003. évi feladatok már erre épülhessenek.” (2002. 07. 07.)

Bojár Gábor Széchenyi-díjas fizikus

Az informatikai kultúra, a vizuális informatikai programok magyarországi megteremtésében és a világban elismerést kiérdemlő innovatív szoftverfejlesztésben játszott szerepéért tüntették ki. „A legnagyobb kárt az tudja okozni egy vállalat életében, ha információ hiányában, vagy hibás információ birtokában rossz döntést hoz a vezetés.” (2002. 06. 25.)

Hetényi István közgazdász, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem címzetes egyetemi tanára

Több évtizedes kiemelkedő közigazgatási, közgazdasági, gazdaságpolitikai és oktatói tevékenységét emelték ki. „Az adózás mindnyájunk közös ügye. Nemcsak abban az értelemben, hogy ezen az úton teremtődnek meg a nemzet jólétét és fejlődését szolgáló állam működésének feltételei, de abban is, hogy az adózó polgár és az adóhatóságok partnerek. A törvény rendelkezései persze kötelezettségekkel járnak, de ezek nemcsak az adózót, hanem az adóhatóságot is kötik.” (2000)

Surányi György közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke

Az európai jegybanki politika és szervezet kialakításában, a forint védelmében kifejtett évtizedes elméleti és gyakorlati tevékenységét hansúlyozták. „Budapest nem kívánja erőltetni a konvergenciafolyamatot és az eurózónához való csatlakozást. Csak az ajánlhatja az uniós tagjelölt államoknak az euró mielőbbi bevezetését, aki nem bízik a kormányok költségvetési fegyelmében és a konszolidáció iránti elkötelezettségében. Rögzített árfolyamokkal és a stabilitási paktum előírásai mellett nem lehet majd évi 5-6 százalékos növekedést elérni: elkerülhetetlen lesz, hogy az ütem az EU-ban szokásos 2-3 százalékra csökkenjen. Ez viszont azt jelentené, hogy megállna a gazdasági felzárkózás folyamata, és tartósan fennmaradna az életszínvonalbeli különbség a régi és az új EU-tagok között.” (2002. 07. 13.)

Antal László közgazdász, a közgazdaság-tudomány kandidátusa, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem tanára

Több évtizedes kimagasló szakmai, tudományos és oktatói tevékenységéért kapott elismerést. „Nagy baj még nincs, a fizetési mérleg múlt évi kedvező alakulása miatt, de a költségvetési takarékosság és a monetáris szigor együttese fogja valószínűleg jellemezni a közeljövőt éppen annak érdekében, hogy a felsorolt veszélyek közötti szűk ösvényen manőverezve világgazdasági konjunktúra következő hullámára fel tudjunk kapaszkodni.” (2002. 06. 12.)

Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke

A magyar bankszektorban eltöltött három évtizedes érdemes és eredményes munkásságát, a Magyar Bankszövetség elnökeként végzett tevékenységét emelték ki. „2001-el kétségtelenül látványos évként jegyezzük majd a hazai pénzintézeti szektor történetében: rekordévet zár, méretéhez képest óriási fúziók zajlanak, már a lakossági hitelpiacon is verseny alakult ki az ügyfelekért, s számos szereplőnél 2001–2002 során valósul meg a tőkepiaci értékpapír-kereskedelmi tevékenység univerzális bankba integrálása.” (2002. 02.)

Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója

Kitüntetésének indoklása: a Magyar Köztársaság euroatlanti csatlakozása érdekében kifejtett kimagasló színvonalú tudományos és gyakorlati tevékenysége. „A Magyarországra történő tőkebeáramlás fő oka, hogy hazánk más fejlődési pályán halad, mint a többi közép- és kelet-európai állam. Magyarországon már a korábbi években piaci alapon magánkézbe adták az állami vállalkozások nagy részét. Ennek köszönhetően a mezőgazdaság kivételével modernizálódott az ország gazdasága, ami újabb befektetéseket vonzott. Az utóbbi négy évben azonban elmaradtak olyan feltétlenül szükséges változások, mint az adózási és társadalombiztosítási rendszer reformja, valamint nem megfelelően alakult a munkaerőképzés és a regionális politika...” (2002. 08. 05.)

Kornai János állami díjas és Széchenyi-díjas közgazdász

Kitüntetését hivatalosan így indokolták: nemzetközileg is nagyra becsült tudományos és oktatói életpályájáért. „A posztszocialista átmenet kezdetén sokan azt hitték, hogy a hatékony piacgazdaság létrehozásához elegendő lesz megvalósítani a liberalizáció, privatizáció és stabilizáció szentháromságát. Mára kiderült, hogy a költségvetési korlát megkeményítése az említett három feladattal egyenrangúan fontos. Ahol ez nem valósul meg (például Oroszország), ott a privatizáció nem hozza meg a várt eredményt.” (2000. január)

Sárközy Tamás állami díjas, az állam- és jogtudomány doktora, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem egyetemi tanára

Kitüntetését a gazdasági jog, valamint a kormányzati intézményrendszer területén végzett több évtizedes tudományos, oktatói és publikációs tevékenysége elismeréseként vette át. „Az én eszményem az olcsó, kicsi állam, kevés közalkalmazottal, nagy liberalizmus a gazdaságban, nem kell félni egy-két visszaéléstől, az a lényeg, hogy a vonat menjen. Inkább tűrjük el öt ember disznóságait, s éljen szabadon a többi kilencvenöt, ne fojtsuk meg őket.” (2000)