A 3G vagy az UMTS mozaikszavak hallatán-láttán a videotelefonálás és a jóval nagyobb, akár a 2,4 megabit/secundumot is meghaladó adatátviteli sebesség az a két legelterjedtebb jellemző, amely az átlagfelhasználónak az eszébe jut. A hazánkban várhatóan már idén elinduló, harmadik generációs hálózati sebesség azonban rengeteg olyan szolgáltatást kínál, foglal magában, amely az átlagfelhasználót kevésbé érinti, annál inkább fontos viszont az üzleti előfizetőknek, hiszen az ő hétköznapjaikat, munkamenetüket teszi egyszerűbbé.

Kronológia

A 80-as években a világ kevés országában honosodott meg - az azóta Magyarországon is megszűnt - analóg, kizárólag hangátvitelre alkalmas 450 megahertzes NMT (Nordic Mobile Telephony) rádiótelefon-technológia. A legtöbb fejlett ország már ekkor inkább a jóval több lehetőséget magában rejtő GSM-hálózat kiépítésére készült.

1992-ben Finnországban indult az első 900 megahertzes GSM kereskedelmi szolgáltatás, és napjainkra már több mint egymilliárd előfizetőt érint világszerte. A szolgáltatók folyamatos fejlesztéseinek köszönhetően a "hagyományos" hangfunkciók mellett ma közepes sebességű adatátvitelt és számos multimédiás mobilszolgáltatást biztosít az ügyfelek számára. A GSM-hálózatra épített, csomagkapcsolt adatátviteli eljárások iránt (GPRS, EDGE) - elsősorban a sebesség lassúsága miatt - viszonylag kisebb az érdeklődés: ma mindössze 10-15 százalék körül mozog a mobil adatátviteli szolgáltatások használóinak aránya, s ennek 80-90 százalékát még mindig az SMS-forgalom teszi ki. E számok azonban az UMTS biztosította nagy, akár 2,4 megabit/secundum adatátviteli sebességnek köszönhetően drasztikusan nőni fognak az elkövetkezendő pár évben.

2001 végén a japán NTT DoCoMo indította el az első harmadik generációs kereskedelmi szolgáltatást, utána az európai országok közül 2003-végéig Ausztria, Olaszország, Nagy-Britannia, Svédország követett. A meglehetősen drága szolgáltatás kezdetben csekély népszerűségre talált. A pesszimizmus és érdektelenség oka az egyes országokban sok esetben a készülékhiányból, a GSM akkori viszonylag alacsony penetrációja volt, emellett az egyes kormányok óriási mértékű licencdíjakat kértek, és nehezen teljesíthető lefedettségi kritériumokat támasztottak.

Magyarországon először UTMS alapú adathívást a Pannon GSM bonyolított le a Nokia segítségével 2004. október elején. Ezt követően a T-Mobile építette ki az első honi teszthálózatot, majd a tenderkiírást követően 2004. karácsony előtt született meg a döntés: az előzetes hírekkel, várakozásokkal szemben nem lesz negyedik szolgáltató, mindhárom hazai operátor megkapta a jogosultságot a hálózat üzemeltetésére. Az összesen valamivel több, mint 50 milliárd forint értékű licencdíjakat az állam felé minimum 5,5 milliárd forintos részletben fizethetik ki a versenytársak, és a racionális lefedettségi követelmények is kedvező előjeleknek tekinthetők a szolgáltatás hazai sikerét illetően. Eszerint a szolgáltatóknak 2006. január 1-jéig a főváros belső kerületeiben a Kiskörútig kell UMTS-lefedettséget biztosítaniuk, 2008-ig pedig az egész országban 30 százalékos lakossági lefedettséget kell elérniük.

Elsősorban üzleti felhasználásra

Amint látható tehát - a GSM-mel ellentétben - a szolgáltatók nem törekednek az ország területének, városainak, falvainak mielőbbi teljes lefedésére.

Ennek több oka is van

A nemzetközi tapasztalatokból látszik, hogy az ügyfelek igen lassan térnek át GSM-ről UMTS-re, a mobilszolgáltatók meg nem egy európai országban belerokkantak a következetlen befektetésekbe, költekezésekbe. A már meglévő, kiépített bázisállomások ugyanis nem kompatibilisek az új hálózattal, ezért jelentős költségeket vállalva szinte teljesen új hálózatot kell telepíteniük az operátoroknak, több bázisállomással (az UMTS-hez több kell.

Fővároscentrikus országunkban, az EDGE-hálózathoz (Enhanced GPRS - továbbfejlesztett, módosított kódolási eljárású GPRS) hasonlóan, elsőként Budapesten, és azon belül is a nagyobb forgalmú helyeken fog meghonosodni az új hálózat. A szolgáltatók rendelkezésére álló CRM rendszerből világosan látszanak az ügyfelek mobiladathálózat-használati szokásai, s nyilván ennek megfelelően, a már meglévő mobilmegoldásokat használó, nagyobb adatforgalmat bonyolító ügyfelekre, helyekre koncentrálva kezdődik meg a kiépítés.

Egy UMTS-képes mobiltelefon a gyakorlatban - ahogyan a SIM kártya maga sem - külsőre nem igazán különbözik alsóbb generációs társaitól. A manapság már minden elképzelhető extrák és szolgáltatások mellett azonban a már említett elméleti 2,4 megabit/secundumos és gyakorlati 384 kilobyte/secundumos adatátviteli sebesség miatt válhat minden eddiginél hasznosabb társsá a mindennapi üzleti életben.

A sok esetben a vonalas adatátvitelnél is gyorsabb mobiltechnológia olyan teret nyit meg a felhasználók előtt, amelyről évekkel ezelőtt még álmodni sem mertünk. Helytől függetlenül bárhonnan, elképesztő gyors adatátviteli sebességgel elvégezhető lesz a munka: elérhető a vállalati hálózat, a belső és külső kommunikáció, az adatok, a naptárbejegyzések, a kontaktok, schedule-ok szinkronizálása, pillanatok alatt letölthetők majd az e-mailek, szinte bármely platformra (Microsoft Exchange, Lotus Domino). A nagyobb méretű állományok letöltése sem jelent ezután gondot: optimális esetben egy 200 megabyte-os fájlt közel 10 perc alatt tölthetünk le UMTS-hálózaton.

Az egyes szakértők és elemzők által konkurensként beállított Wi-Fi vezeték nélküli hálózati technológia ugyan hasonló sebességet kínál, ám az ország-, illetve világszerte elhelyezett publikus vagy nem publikus hozzáférési pontok kapacitása sokkal gyengébb, mint az UMTS-hálózaté és a jelenleg piacon lévő mobiltelefonok közül is csak néhány támogatja ezt a szabványt. Emellett az UMTS - a ráépíthető szolgáltatások végtelensége mellett - olyan extra "alap"-funkciókkal is szolgál, mint a cellaalapú GPS-szerű navigáció, amely a már meglévő GSM-nél látott helyfüggő szolgáltatáshoz hasonlóan, ám de sokkal pontosabban, grafikus térképpel segíthet a mindennapi közlekedésben.

Magánfelhasználóknak: elsősorban szórakozásra

Jelenleg a 2, illetve 2,5 G-s mobiltelefonokon már jó minőségben lehet színes álló- és 10-12 másodperces mozgóképeket cserélni, on-line játékokat játszani, e szolgáltatások köre azonban a generációváltással sosem látott mértékben bővül majd, a jelenlegi maximálisnál közel negyvenszeres adatátviteli sebességgel pedig egyelőre határtalannak tűnnek a rendszerben lévő lehetőségek. Au UMTS-technológia segítségével a készülékek egy időben több típusú adatforgalmat bonyolíthatnak párhuzamosan, így zeneszámok letöltése közben a felhasználó akár telefonhívást is fogadhat anélkül, hogy a letöltés megszakadna.

A 3G-s szolgáltatásokhoz kapcsolódó multimédiás szolgáltatások között olyan funkciók is elérhetők lesznek, mint például az on-line útvonalajánló és idegenvezetői szolgáltatás, mely automatikusan meghatározza az előfizető helyét, információkat, képeket, hozzá kapcsolódó előre elkészített videókat, leírásokat ad a közelben található nevezetességekről. A magánfelhasználóként értelmezett "hagyományos" internethez, mint olyanhoz hasonlóan a CD-minőségű zenék, teljes albumok, filmek letöltése is éveken belül alapszolgáltatássá válik, mobiltelefonra. Egy 4 megabyte-os állományt például a teljes kapacitás kihasználása mellett, nem egészen 11 másodperc alatt továbbít a rendszer a készülékre, ám annak korlátozott memóriakapacitása miatt a magánfelhasználók körében a letöltés helyett elsősorban a jelentős adatforgalmat - és ezáltal szolgáltatói bevételt is - generáló on-line zenehallgatás, filmnézés lesz a kedvenc.

Linkajánló

3GSM.HU

A témával kapcsolatban részletesen a www.3gsm.hu harmadik generációs mobilportálon olvashatnak az érdeklődők.

Fővároscentrikus országunkban, az EDGE-hálózathoz hasonlóan, elsőként Budapesten, és azon belül is a nagyobb forgalmú helyeken fog meghonosodni az új hálózat.

A sok esetben a vonalas adatátvitelnél is gyorsabb mobiltechnológia olyan teret nyit meg a felhasználók előtt, amelyről évekkel ezelőtt még álmodni sem mertünk.