Én vagyok az első hülye száz éve Magyarországon, aki úgy döntött, maradjon feltárva a lelet, ami a földjén van – kommentálja Hirschberg Attila azt a több mint egy évtizedes történetet, amelynek eredményeképpen ma van egy közel 300 négyzetméteres – a Nemzeti Múzeummal közös – saját házi kiállítása Dunakeszin, a családi háza alatt. Amikor 2002-ben az alapok ásásakor egy késő római kori kikötőerőd maradványait találták meg a telken, a kivonult muzeológusok közölték vele: fel kell tárni, de utána visszatemethetik, és meghatározott feltételek mellett megkezdhetik az építkezést. Vagy… Hirschberg Attila ez utóbbit választotta. Annak ellenére, hogy kölcsönt kellett fölvennie azért, hogy a bemutatóteremmel kibővült házát fel tudja építeni. Költséges hobbi, csak a bemutatótér világításának költsége közel 250 ezer forint évente, a fűtés pedig ma már szinte megfizethetetlen, pedig a kezdetekkor egy ipari hőlégbefúvót is felszereltek ide. A kérdésre, hogy mi motiválta, amikor a lelet teljes föltárása és a pluszköltségek bevállalása mellett döntött, csak annyit mond:

Értéket lehet teremteni az értéktelenből - Fotó: Fényes Gábor

– Eszembe sem jutott, hogy visszatemessem. Van egy „római erődöm”, amely természetesen közvagyon, mert 2004-ben műemlékké nyilvánították. Ez gyönyörű hobbi, szerencsés ember vagyok. Amit viszont most csinálok, az messze túlmutat azon, hogy hobbi legyen.

Hirschberg Attila a házi múzeum gondozására másokkal együtt létrehozta a Késő-római Kikötőerőd Alapítványt, a továbblépés – a Duna-mente folyamatban lévő világörökségi jelölésének támogatására –pedig dr. Visy Zsolttal, a Pécsi Tudományegyetem régészprofesszorával közösen a Magyar Limes Szövetséget, amelynek ügyvezető elnöke.

 Dunára fűzve

Munkájának ma már hetven százalékát annak menedzselése teszi ki, hogy hozzásegítse az országot ahhoz, hogy a magyarországi Duna menti római kori határszakasz a világörökség része legyen.

– Magyarországon több világörökségi helyszín van, de egymástól elszigeteltek, ezért nem alkalmasak a külföldi turisták hosszabb idejű itt-tartására – magyarázza. – Az ókori római birodalom határa viszont egységes szakaszt alkot Magyarországon, ez azonos a teljes dunai szakaszunkkal. Összesen három ilyen világörökségi helyszín van, kettő Angliában, egy Németországban. Visy Zsolt javaslatára gy az egész birodalmi határszakasz egyetlen világörökségi helyszín lett, amihez a nemzetállamok csatlakozhatnak. Így az első folyami határvonalú tartomány – a magyarországi Duna-szakasz – negyedikként csatlakozhat az „A Római Birodalom határai” UNESCO-helyszínsorozathoz.

Visy Zsolt – a Magyar Limes Szövetség elnöke – „kilobbizta”, hogy pályázhassunk. Magyarország 2008-ban elnyerte a Duna menti római limes (Ripa Pannonica in Hungary) UNESCO Világörökség nevezési dokumentáció elkészítéséhez szükséges financiális alapot. A „Danube Limes UNESCO World Heritage” elnevezésű projekt első szakaszát 2011 decemberében zárták le – régészetileg igazolni kellett az összes helyszín korát, minőségét, létét, tudományos jelentőségét –, a pályázat benyújtására pedig már 2014 januárjában sor kerülhet.

– A limes-szakaszok megfelelő üzemeltetése komoly nyereséget hoz – ezt mutatja Anglia, de más országok példája is –, s mint világörökségi helyszín a teljes dunai szakaszunkon lévő más korszakból való nevezetességek is eladhatóvá válnak – állítja Hirschberg Attila. – Jó példa erre Esztergom, ahol például a világörökségi nevezésben részt vevő római erőd maradványai a bazilika épülete alatt vannak. Vagyis mit lehet ott eladni? A bazilikát. Mindenütt azt is, ami megfelelő színvonalú turisztikai vonzerőt képvisel: az őskort, a kora ókort, a wellnesst, a gasztro- vagy a vízi turizmust. Budapest szépségét, teljes ilyen célú infrastruktúráját. Felfűzhetők a már működő turisztikai látnivalók, mint Pannonhalma, Komárom, Visegrád, Szentendre, és a sor délre haladva Mohácsig folytatható. Akár Dunaújváros is eladható – a jelenleg még ki nem ásott, de beépítetlen területen álló római erődjén kívül – mint akár egy újkori „történelmi retróváros”. Óriási változás következhet be a turisztikai bevételekben, mert ez – Magyarország történetében előszöt – alkalmas egy tematikus útvonal kiépítésére, amelyre képes a turistákat több napig, akár több hétig is itt tartani.

Értékes lesz az értéktelen

A dokumentáció elkészítésén kívül fontos feladat volt az elfogadott várományosi – tentatív – listán szereplő 123 helyszín tulajdonosainak meggyőzése arról, hogy a pályázat hasznos lehet a számukra. Nagy részük nem is tudott arról, hogy a földjével nem rendelkezhet szabadon – például nem lehet rá házat építeni –, mert nem minden régészeti védettség szerepel a publikus földhivatali dokumentumokon. Amikor a világörökségi helyszíni egyeztetéseken ezt megtudták, nem voltak boldogok, és nehezen értették meg, hogy a régészeti védettség nevezéstől független, akár évtizedes kötöttség.

– Itt folytam én bele a munkába – veszi föl a fonalat Hirschberg Attila. – Elvállaltam, hogy minden helyszínen ismeretterjesztő előadást tartok arról, milyen előnyei vannak a csatlakozásnak, vagyis bemutatom az érem másik oldalát is, mert a tulajdonosok keze most gúzsba van kötve, ha viszont mint egységes helyszín elnyerjük a világörökségi címet, az értéktelen telkük igen értékessé, világhírűvé válik. Ám ha nem minden helyszín vesz részt, és nagy lukak maradnak a dokumentációban, akkor nem nevezhetünk. Szinte mindenkit sikerült meggyőznünk.

A világörökségi cím ugyanis szinte garantált vásárlőerőt jelent, amit csak elrontani lehet. Felmérések szerint a brandépítés költségeinek akár 70 százalékát képes kiváltani. Vagyis ennek az üzletnek a profitabilitása, a gazdasági megtérülés valószínűsége professzionális menedzselés mellett nagyon magas. A 2013-as folytatásról és így a beadásról döntött a kormány, hátravan még a nevezésben megjelölt emlékek állagmegóvása és a műemlékeket kezelő szervezet felállítása.

Rövid az idő!

Az elsősorban külföldiekre alapozó turizmus fejlesztése csak átgondolt, minőségi, a realitásokat figyelembe vevő koncepcióval lehetséges. Az idő sürget: a jövőre benyújtandó pályázat elbírálása jó egy évet vesz igénybe, ezt követően – várhatóan 2015–2016-ban – kaphatják meg a helyszínek a világörökségi címet, amely szinte azonnal számottevő volumenű turizmust generál. Az előkészítésre, a Duna-mente magyarországi szakasza friss világhírének kiaknázására, a hasznosítási tervek elkészítésére és a kezdeti megvalósításokra igen kevés idő áll rendelkezésre. Erre ez idáig – a miénken kívül – semmilyen terv nem volt – hívja fel a figyelmet Hirschberg Attila, akinek lesz teendője ez ügyben: az Emberi Erőforrás Minisztériumhoz benyújtott turisztikai és gazdasági program alapján a kultúráért felelős államtitkár ez év januárjában a Magyar Limes Szövetséget jelölte ki a projektgazdai teendők ellátására.

– Nem csak a mi dolgunk, hogy „belerángassuk” az országot egy százmilliárdos üzletbe, mert meggyőződésem, hogy ez társadalmi, gazdasági, érdekeltségi összefogás nélkül nem valósulhat meg. Abból nagy baj lehet – negatív reklám –, ha két-három év múlva megkapjuk a címet, és jön a turista, ha akarjuk, ha nem, de még nem csináltunk semmit, és nem vagyunk készek a fogadására. Kevesen vagyunk ehhez a hatalmas munkához. Akit érdekel ez az üzlet, és jó szervező, jöjjön, mert egyelőre nem pénz kell, csak munka. Ezt úgy hívják, hogy invesztíció. A projektgazda egyik feladata az is, hogy tanácsot adjon, miként lehet leosztani az uniós pénzeket a 2014–2020-as időszakban, mire van szükség a megvalósításhoz. Ennek a projektnek összefogáson kellene alapulnia. De az összefogás, sajnos – eddig legalább is – nem nagyon volt benne a magyar gondolkodásban. Itt az idő, hogy változtassunk!

Kapcsolt előnyök

A turisztikához kapcsolható egyéb kiszolgáló területek szükségessé válása is jelentősen élénkítené a magyar gazdaságot. A vendéglátáson, gasztronómiai, borászati túrákon kívül példaként kapcsolható lenne például építészeti – katonai, polgári – rekonstrukciók megvalósítása, működtetése, szálláshelyként és akár programhelyszínként történő hasznosítása, vízi utak, túrák szervezése – akár újraépített korabeli hajókon vagy az érintett tájvédelmi körzetekben is –, katonai bemutatók, szerepjátékok, események megrendezése vagy emléktárgyak, hiteles makettek, replikák, ruházati termékek gyártása. Mindez – nemzetközi példák alapján – nem kis bevételt hoz.

Múzeum a ház alatt

Hirschberg Attila a Késő-római Kikötőerőd Kiállítást 2009 szeptemberében nyitotta meg a helyi iskolások, polgárok okulására és a ma már jelentős országos érdeklődés kielégítésére. Létrehozásában sokan segítettek, legfőképpen a Magyar Nemzeti Múzeum, amely közel száz eredeti eszközt, tárgyat is kihelyezett ide. A házi kiállítás legfőbb látványossága a több mint két méter magas, 1700 éves erődfal és saroktorony, de látható itt az erődöt és környezetét bemutató 3D-s rövidfilm, korabeli egyenruhák, ruhadíszek, fegyverek, pénzek és használati tárgyak is. Egy dunakeszi makettépítő mester, Ferencz János a mainzi múzeum tudományos anyagai és dr. Balogh Tamás hajózási szakértő tanácsai alapján elkészítette egy késő római gálya hiteles makettjét, amely nemrégiben a Hadtörténeti Múzeum egyik kiállításának is szereplője volt. Az idelátogató diákoknak is Hirschberg Attila tart bemutató előadást, mint mondja, a gyerekek érdeklődése és lelkesedése minden fizetségnél többet jelent számára. Eddig közel húszezren látták a kiállítást, de mindössze két „pénzes” tárlatvezetés volt. Az elsőn külföldiek vettek részt, a bevételből a közreműködők részesültek: a római kori katonáknak beöltözött hagyományőrzők, valamint a hadtörténész, aki angolul tartott előadást. A másik egy nagyvállalati csapat látogatása volt 2012 decemberében, a bevétel gyakorlatilag a helyiség fűtésének költségeit fedezte.