November közepén okozott nagy felzúdulást, hogy a világ legnépszerűbb közösségi oldala körülbelül kétmillió emberrel és ismerőseikkel közölte tévedésből, hogy meghaltak. hatalmas megdöbbenést okozva. Nem úszta meg Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója sem. „Reméljük, hogy akik szeretik Markot, békére lelnek abban, amit mások megosztanak róla” – állt Zuckerberg profilján egy ideig. A portál szóvivője szerint tévedésből rövid ideig olyan felhasználók adatlapján is megjelent az üzenet, akik egyáltalán nem haltak meg, és nagyon is élnek. „Borzalmas hiba történt, amelyet azóta orvosoltunk” – mondta el a közösségi oldal szóvivője.
Sose halunk meg
Ha a hozzátartozók jelzik a Facebooknak, hogy egy rokonuk meghalt, a felhasználó adatlapját a közösségi oldal megemlékező oldallá alakítja át. Ehhez azonban be kell mutatni a halotti bizonyítványt.
A korábbiakban megvolt a rendszer arra, hogy mi történik ebben az esetben:
- A Facebook elmozdította az elhunyt személy profiljából a fotóit és a bejegyzéseit, amelyek többé nem láthatók. (De azt nem tudni, mi történik ezekkel. A vállalat törli-e a szervereiről, vagy csak a hozzáférés van megtiltva, de a vizuális infók tárolódnak valahol.)
- A Facebook továbbá megtiltotta a hozzáférést a profilhoz, tehát az hozzátartozó, aki tudta a jelszót, már nem írogathatott és jelölhetett be új barátokat, vagy fogadhatott el új bejelöléseket.
- Az elhunyt barátjai posztolhattak fotókat és megjegyzéseket, ha az eltávozott személy az életében nem tiltotta le azt az opciót, hogy mások írhatnak a Facebook-falára.
- E kereteket szűkösnek találva az elhunyt ismerősei rendszerint emlékoldalt hoztak létre, melynek van adminisztrátora, aki visszajelöli azokat az embereket, akik bejelölték az oldalt.
Ugyanakkor az álhír-botrány felhívta a figyelmet a digitális végrendelkezés fontosságára – írta Tama Leaver a The Conversationben.
A digitális javak jogi besorolása eléggé kérdéses. Ha a számítógépünkön, pendrive-jainkon, CD-jeinken, DVD-inken, külső merevlemezeinken lévő fájlokról, képekről és videókról van szó, a halálunk után ezeket az örökös kezel(het)i.
De mi van azokkal, amiket az illető feltöltött a közösségi médiára, és megosztott a neten még életében? A legtöbb nemzeti jogrend a világban nem szabályozza ezeket. A közösségi platformok nagy része amerikai székhelyű, és a felhasználói feltételeikben rendszerint nagyfokú védelmet biztosítanak a felhasználóknak, a haláluk után is, többek között visszautasítják azokat a megkereséseket, amelyekben emberek hozzáférést kérnek elhunyt szeretteik tartalmaihoz. Sok esetben akkor is, ha az örökség kezelői kérik ezt.
Bár a Facebook határozottan tiltja felhasználóinak, hogy másoknak átadják a hozzáférési jelszót, sokáig ez tűnt az egyetlen módnak arra, ha valaki biztosítani akarta, hogy közösségi oldalával kezdjen valaki valamit a halála után. A végrendelkező személy meghagyta a jelszót az örökösének, aki aztán törölt egy csomó tartalmat az illető profiljáról, vagy épp közzétette a megfelelő bejegyzéseket.
Öt évvel ezelőtt ez a jogi kiskapu olyasfajta piaci réssé nőtt, hogy startupok alakultak, melyek megoldás(oka)t kínáltak rokonok, barátok, élettársak jelszavainak tárolására, de még a halál után kiküldendő (búcsú)üzeneteket is kezelték. Időközben e cégek nagy része felszívódott.
Mivel túl sok olyan eset került nyilvánosságra, amikor az elhunyt hozzátartozói hosszas viaskodásba kerültek a közösségi honlapokkal, rontva az oldal jó hírét, a Facebook a visszás helyzeteket elkerülendő ma már engedi, hogy a felhasználó megnevezze azt a személyt, aki halála után jogosult módosítani a Facebook-fala egyes elemeit.
Mit jelent ez? Elfogadhat felkéréseket, ha új emberek jelölték be (az elhunytat), megváltoztathatja a profilképet, és posztolhat is.
Ki mit törölhet?
- A Facebookon még ez a kijelölt személy sem törölhet régi tartalmakat a profilról, azok mindörökké láthatóak maradnak. Ezt csak úgy lehet "kijátszani", ha az elhunyt végrendelkezik arról, hogy megbízottjának mit kell törölnie a profiljából.
- Az Instagram – ami a Facebook tulajdonában van – megengedi, hogy a rokonok törlési kérelmeket nyújtsanak be. Gyakran félig deaktiválja a profilt, ami azután már csak emlékezőlap. Vagyis senki nem módosíthatja azt, ki mit láthat (úgy marad a hozzáférés engedélyezése mások számára, ahogy az elhunyt azt annak idején beállította), és azt sem engedi, hogy bárki belépjen a profilba a jelszóval.
- A Twitter helyt ad egyes családtagok kérelmének, hogy töröljék az elhunyt profilját. De senki nem léphet be az felhasználó fiókjába annak halála után.
- A LinkedIn is hasonló módon kezeli a kérdést.
- A Google-nél a Google Inactive Account Manager kezeli a halottak tartalmait. Ez lehetővé teszi, hogy az elhunyt Gmail fiókjából, YouTube vagy Google Photos accountjából töröljék az adatokat, vagy pedig egy bizonyos személynek küldjék át, miután ezek a fiókok egy ideig inaktívak voltak. A minimális időintervallum, ameddig nem történik semmi a fiókokkal, 3 hónap. Az átküldés vagy törlés előtt egy hónappal figyelmeztető üzenetet küld a rendszer.
De három hónap irtó hosszú idő, főleg, ha a Gmail-fiók olyan üzeneteket és csatolt doksikat is rejt, amik kellenének a hagyaték kezeléséhez. Mivel a legtöbb felhasználó nem aktiválta az Inactive Account Managert, a Google-nek amerikai bírósági végzés kell ahhoz, hogy helyt adjon bármilyen adattörlési kérelemnek a hozzátartozóktól.
Mindenkinek, aki végrendelkezik, konkrét utasításokat kell beleírnia a végrendeletébe, hogy digitális tartalmaival mi történjen a halála után.
Forrás: Business Insider
