Ebben a korban különösen bizonytalanok mind a fiúk, mind a lányok, és választ keresnek a kérdésekre: Ki is vagyok én? Szeretnek-e, befogadnak-e engem a többiek? Hogyan tudnak választ kapni ezekre a kérdésekre? Elsősorban külsőségek révén. Figyelik a többi gyereket, azt, mi van rajtuk, mivel játszanak. Ha látják, mit viselnek, mivel játszanak a „menők”, akkor ők is olyat akarnak, mert ez megerősíti önbizalmukat. S ezzel már azt a tapasztalatot szerzik, hogy dolgok határozzák meg, kik vagyunk.
Ezt ellensúlyozni nem is olyan nehéz. A gyerek olyan tulajdonságára kell helyezni a hangsúlyt nevelésében, amely nem tárgyi jellegű. Ha van zenei tehetsége, bátorítsuk azt, hiszen távolról sem mindenkiben van meg ez és ugyanúgy önbizalmat adhat, mint a „helyes” viselet. Hasonlóan használható a tehetség bármely sportban, kézügyességben, szellemi tevékenységben – a gyerek ily módon könnyen kapcsolódik hasonló adottságú, érdeklődésű társaihoz, és sokkal kevésbé érdeklik majd a külsőségek.
Egyáltalán meghatározó a szülő magatartása. Ha a gyerek olyan légkörben nő fel, ahol állandóan napirenden van, mit vásárolnak, mennyire fontosak új használati tárgyak, ruhadarabok, ha mindig megvették nekik, amit éppen kértek, és a jó bizonyítvány jutalma is tárgy volt, ezt a modellt fogja öntudatlanul is követni.
(Forrás: Atlantic)
