A községek lakosainak 56 százaléka, a városlakóknak fele él születése óta ugyanazon a településen.  A születési hely elhagyása a közép-magyarországi, a stabilitás az észak-alföldi régiót jellemzi a leginkább. A Jász-Nagykun-Szolnok és a Hajdú-Bihar megyei lakosok több mint kétharmada lakik születése óta ugyanazon a településen, viszont a fővárosiak esetében ez az arány csak 29, a Pest megyeieknél 45 százalék. A fiatalabbak nagyobb arányban élnek azon a településen, ahol születtek: a 30 év alattiak 70, a 30–49 évesek 46, az 50 éves és annál idősebbek 41 százaléka él a születéskori lakóhelyén.

2016-ban a népesség több mint ötöde születése óta ugyanazon a lakcímen élt. A lakosság legidősebb csoportját jellemzi a legkevésbé a lakóhely-változtatás. A 65 éves és annál idősebb népesség majdnem 60 százaléka, az 50–64 éves korosztály kétötöde még 1990 előtt költözött jelenlegi lakóhelyére. A népesség fiatalabb csoportjaiban, a 30-49, illetve a 15–29 évesek között azok vannak a legtöbben, akik az elmúlt hat évben költöztek jelenlegi lakóhelyükre, míg a 15 év alatti lakosság többsége születése óta ugyanazon a lakcímen él.

Kép: PP archív

Az adatokból kiderül az is, hogy az idős korosztályok aránya tovább nőtt a társadalomban. A 2011-es népszámlálás óta eltelt öt év alatt a gyermekkorúak száma mintegy 26 ezerrel csökkent, ugyanakkor a 65 éves és annál idősebbeké 144 ezerrel több lett. A 2001-es népszámlálás idején még több gyermekkorút írtak össze, mint időskorút, 2011-től viszont már a 65 éves és az annál idősebb korosztály volt többségben, így 2016-ban az időskorúak száma már 399 ezerrel meghaladta a gyermekkorúakét.

A lakosság átlagos életkora folyamatosan nő: jelenleg 42 év, csaknem egy évvel több, mint öt évvel ezelőtt. 2016-ban a férfiak átlagos életkora 40, a nőké 44 év volt. Az átlagos életkor Zala megyében a legmagasabb, 45 év, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb, 40 év.

Az 1970-es évektől a 2011-es népszámlálásig a nők lakosságon belüli aránya – a férfiak magasabb halandósága miatt – folyamatosan emelkedett. 2016-ra a nemek közötti halandósági különbségek csökkenésével ez az arány kezd kiegyenlítődni: 2011-ben ezer férfira még 1106 nő jutott, 2016-ban már csak 1096. A nemek aránya Fejér megyében a legkiegyenlítettebb, a legjelentősebb nőtöbblet pedig a fővárosban és Heves megyében van. A 0–14 és a 15–39 évesek csoportjában a férfiak, míg a 40–64 évesek, valamint a 65 éves és annál idősebbek között a nők voltak többségben a mikrocenzus idején.

A 15 éves és annál idősebb népesség családi állapotát tekintve 2011 és 2016 között tovább folytatódtak a korábbi évtizedek tendenciái: kismértékben csökkent a házasok, az özvegyek és az elváltak aránya.  A hajadonok és a nőtlenek száma lassuló ütemben ugyan, de továbbnőtt, 2016-ban már meghaladta a népesség egyharmadát. Arányuk Csongrád megyében volt a legmagasabb (37 százalék), Nógrádban pedig a legalacsonyabb (30 százalék). A házasok aránya Győr-Moson-Sopronban a legmagasabb (58 százalék), Csongrád megyében a legalacsonyabb (41 százalék).

Az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt az élettársi kapcsolatot választók száma. Jelenleg 543 500-an élnek élettársi kapcsolatban, tehát 1 millió 87 ezer embernek van élettársa. Míg a 15 évesnél idősebb, élettársi kapcsolatban élők aránya 1990-ben még csak 3 százalékot tett ki, addig 2016-ban már 13 százalékot.

A korábbi évtizedekhez hasonlóan a nők termékenysége és az átlagos gyerekszám továbbra is csökkenő tendenciát mutat, utóbbi mérséklődése azonban lassul. Száz szülőképes korú nőre az 1990-es 136-hoz képest 2016-ban átlagosan már csak 104 gyermek jutott 2016-ban. A községekben élőknek több, míg a városiaknak kevesebb gyerekük van, a legtöbb gyerek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, míg a legkevesebb Csongrád megyében születik.

A magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nők később alapítanak családot: míg a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező nők átlagosan 22, addig az érettségizettek 25, a diplomások 27 évesen szülték első gyermeküket. A KSH szerint a nők iskolázottságának növekedésével csökken a gyermekszám, a legtöbb gyermeket azok a nők szülték életük során, akik általános iskolai tanulmányaikat sem fejezték be.

Az elmúlt időszakban az élettársi kapcsolatok térhódítása miatt nőtt a házasságon kívül született gyermekek száma. A házas és az élettársi kapcsolatot fenntartó nők között a legnagyobb különbség a gyermektelenek arányában figyelhető meg: míg a házas nők kevesebb mint tizedének, addig az élettársi kapcsolatot fenntartók több mint harmadának nem született gyermeke. A házas nők leggyakrabban két gyermeket vállalnak, míg az élettársi kapcsolatot fenntartók között az egygyermekesek vannak a legtöbben.