Megtörtént, amit az egész nyugati világ nem akart: Kína nem fogadja be többé a szemetünket. Egész iparág épült rá, hogy a Távol-Keletre szállítsa a fejlett ipari társadalmak hulladékát, amit azok lusták szelektíven gyűjteni és újrafeldolgozni.
Válogatás nélkül
Miért szűnt meg Kína "vendégszeretete" nyugati civilizációnk szemete iránt? Elsősorban a műanyagot vittük hozzájuk, ami azért is gondatlan dolog és az ökoszisztémák tűrőképességével való visszaélés, mert a plasztik újrafeldolgozható. Kína elsődleges baja a műanyagunkkal, hogy a plasztikszemét koszos és nincs szétválogatva. Ezen bukik a nyugati féltekén is az újrafeldolgozás. Ezért nem nyúl hozzá senki.
Valójában Kína "csak" felemelte a szemétminőség szintjét, amit befogad, csakhogy ennek nem felel meg az Európából jövő hulladék. Ennek következtében tulajdonképpen importtilalmat tükröző helyzet állt be: az Európából Kínába irányuló szemétszállítás 96 százalékkal csökkent 2018 első két hónapjában, vagyis majdnem teljesen leállt a behozatal.
A kínai kormány megunta, hogy a feldolgozásra alkalmatlan műanyaghulladék a szeméttelepeket gazdagította, s nem a kínai újrafeldolgozó üzemeket.
Szemétkolonizáció
Mit tesznek a nyugati piaci szereplők? Ahelyett, hogy megoldanák az alapproblémát, újabb piacok után néznek, ahol teríthetnék "árujukat". Piac alatt a harmadik világ országai értendők, melyeknek szeméttelepei elbírnák szennyünket.
2018 első hónapjaiban Malajzia, Törökország Vietnam és India több műanyaghulladékot importált Európából, mint eddig, befogadva az elszállítani kivánt mennyiség 60 százalékát. De a maradék rajtunk maradt. Az öreg kontinensen.
Szemétégetők helyett szemételásás?
Mivel Európában kevés hely van a szeméttelepek működtetésére, és a rothadó hulladék üvegházgázokat bocsát ki magából (metánt), az uniós politika a szemétégetők építését szorgalmazta, melyekkel villamos energiát vagy hőt termeltek.
Az Egyesült Államokban a 33 millió tonna begyűjtött műanyaghulladék 75 százaléka végezte szeméttelepeken 2014-ben a Környezetvédelmi Hatóság (EPA) adatai szerint. Mindössze 15 százalékot égettek el, és 9,5 százalék került újrafeldolgozásra.
De egy radikálisabb hasznosítási ötlet is megfogalmazódott. Angliában a kormány ökológiai tanácsadója, Ian Boyd azt szeretné, ha elásnák a műanyagszemetet. Amikor pedig elég fejlett a technológia ahhoz, hogy ne kelljen a tisztítással és a szétválogatással bajlódni, mert így is hatékonyan újrafeldolgozható a plasztik, akkor "bányásszák" majd ki. Ez lenne a 21. századi szemétbánya.
Az ENSZ legutóbbi, 2014-ben kiadott klímajelentése is felvetette ezt az ideát: a városok szétválogathatnák hulladékukból a fémeket, a papírt és a műanyagot és olyan "tárolót" létesíthetnének, ami később bányászható. Ez talajban történő tárolást jelent.
Boyd szerint a szemétbányák létrehozása akkor válhatna piacképes modellé, ha az üvegházgázkibocsátás büntetése (vagyis a kvóták tonnánkénti ára) jóval drágább lenne, s így jobban megérné a piaci szereplőknek elásniuk a hulladékot vagy újrafeldolgozni, ahelyett, hogy szemétégetőkben hasznosítanák.
Az Európai Szemétégetők Szövetsége (CEWEP) azonban hülyeségnek tartja a szemétbányák ötletét. A szervezet tagsága 400 üzemet foglal magába, melyet 90 millió tonna hulladék elégetéséért felelnek.
Kína döntése nyomán 2018 első hónapjaiban nem emelkedett számottevően a plasztikújrafeldolgozás Európában. A CEWEP azt állítja, nem látja jelét, hogy több műanyag kerülne az uniós szemétégetőkbe, mint eddig. A hírek szerint nagy mennyiségek halmozódtak fel kikötőkben és raktártelepeken...
(Reuters UK)
