Mindenütt félnek a palagáztól, és nem ok nélkül

2016. augusztus 14. vasárnap - 18:01 / KlimaBlogger
  •    

A franciák betiltották, a hollandoknál 2020-ig moratóriumot rendeltek el, az angoloknál szigorú feltételekhez kötik, a németek talán megengedik 2021 után a palagáz kitermelését.

Németországban éveken át folyt a közéleti vita arról, hogy a kőzúzáson alapuló palagáz-kitermelési módszert, a “frackinget” (ld. keretes írásukat) vajon szabad-e engedélyezni. Világszerte több helyen felmerült, így az Egyesült Államokban is, hogy a frackingből hátramaradó rengeteg ipari szennyvíz nem tárolható rendesen, az erre létesített szennyvíztárolók rendre kilyukadnak, az oldat beszivárog a talajvízbe – sőt mi több, él a gyanú, hogy a gázkitermelés maga szeizmikus hatásokkal is jár, elősegítheti a földrengések gyakoribbá válását.

2011-ben az angliai Blackpoolban történtek rengések egy lelőhely körül. A brit Royal Society és a Royal Academy of Engineering mérnök tagjaiból verbuvált testület megvizsgálta a problémát, és 2012 júniusában arra a megállapításra jutott, “kicsi a veszélye” annak, hogy a fracking földrengéseket okozna és szennyezné a talajvizet. Ugyanakkor a szakemberek nem állították, hogy a fracking nem okoz rengéseket. Sőt, úgy fogalmaztak, a hidraulikus kőzúzás által okozott(!) rengések kisebbek, mint a Blackpoolnál mért földmozgás. Két hónappal később egy texasi palagáz-lelőhely körül is rengéseket észleltek.

A fracking, azaz a repesztéses palagáz-kitermelés lényege ugyanis, hogy nagy mennyiségben és nagy nyomással kemikáliákkal teli vízoldatot lövellnek a talajba, ahol szétporlasztják a palakőzeteket, hogy hozzáférjenek a mély üregekben lévő földgázhoz, illetve palagázhoz, általában 4000-5000 méter mélyen.

Ilyen rétegekből nyerik ki a palagázt. (fotó: flickr)

Ilyen rétegekből nyerik ki a palagázt.
(fotó: flickr)

Franciaországban már betiltották a repesztéses kitermelést, Hollandiában 2015-ben moratóriumot rendeltek el 2020-ig, Angliában pedig csak akkor engedélyezik, ha szigorú környezetvédelmi előírásoknak felel meg a javasolt projekt. 2015-ben Németország már majdnem betiltotta az eljárást, de Angela Merkel kereszténydemokrata pártja és a baloldali szociáldemokraták közötti nézeteltérés megakadályozta a konszenzust a kérdésben. Az új határozat értelmében a palagáz-kitermelést betiltják az anyagos talajrétegekben, melyek általában 1000 és 2500 méter mélységben fekszenek. Kísérleti fúrásokat ugyan engedélyeznek majd, de csakis az adott tartomány kormányának és szakértőknek a jóváhagyásával. Szövetségi szinten ezekről nem születhet döntés, a helyi önszabályozás alapelve érvényesül a kérdésben.

Tönkreteszi a környezetet a palagáz-kitermelés
A bankszektor a palagáz-projektek finanszírozása mögé állt, de a környezetvédők számos kivetnivalót találnak a nem hagyományos fosszilis energiahordozók eme fajtájában. Szerintük inkább a megújuló energiákba kellene pénzt fektetni.

2021-ig marad érvényben a tiltás, ugyanakkor a kormány köteles addig felülvizsgálni a témát. A rendelet azt a törvényi szabályozást váltja fel, mely megengedte a frackinget, csak éppen sehol nem adtak ki engedélyt a hatóságok a fúrás megkezdésére. A Föld Barátai zöld szervezet mégis elégedetlen a törvénnyel, mondván az nem is annyira betiltás, hanem elodázás: azzal, hogy 2021-re halasztották a felülvizsgálatot, tulajdonképpen a politikusok azt mondták ki, utána zöld utat kaphat a fracking.

A fracking-pártiak Németországban azzal érveltek, hogy a palagáz-kitermelés visszafogásával csak azt érik el a politikusok, hogy továbbra is orosz gázfüggőségben tartják a gazdaságot. (A német gazdaság gázigényének alig 9 %-át látta el belföldi kitermelésből.) Németország évente 320 milliárd és 2300 milliárd köbtonnányi gázt tudna kitermelni 1000 méteres mélységből az ország északi részében, állítja a Szövetségi Földtudományi Intézet (BGR). A palagáz a nem-hagyományos fosszilis energiahordozók közé tartozik. Ezzel szemben Németországnak mindössze 110 milliárd tonnányi hagyományos gázkészlete maradt a föld alatt.

Mi ragyog Észak-Dakotában és a Niger-deltában?
Elképesztő mennyiségű gázt, Magyarország éves fogyasztásának tízszeresét égetik el a kőolaj-kitermelők világszerte. A fáklyázás óriási környezeti károkat okoz, de még mindig jobb, mint ha a gázt egyszerűen a légkörbe engednék. A technológia ugyan rendelkezésre áll a probléma megoldásához, az akarat és a jogszabályok betartatása azonban sok esetben hiányzik.