Az Európai Unió Bírósága egy közelmúltbeli ügyben kimondta, hogy az áfaügyletek ellenőrzése során az adóhatóság nem tekinthet el a teljes költségvetési kihatás vizsgálatától. Így nem elfogadható, ha a hatóságok anélkül tagadják meg az áfalevonási jogot az egyik adózónál, hogy a másiknál az ezzel összhangban álló áfa-visszaigénylést lehetővé tennék. Sőt, a bíróság azt sem tartotta elfogadhatónak, ha az adóhatóság a bírság kiszabásakor kizárólag a jogosulatlanul levont áfa összegét veszi alapul anélkül, hogy vizsgálná a ténylegesen okozott adóhiányt. Az ítélet egy újabb fontos lépésként értékelhető az áfarendszer igazságosságának megteremtése útján.
Igazságtalanság és kettős mérce a gyakorlatban
Az áfa – természetéből fakadóan – egyszerre több szereplőt érint: egyrészt a számla kibocsátóját, akinek áfafizetési kötelezettsége keletkezik az állam felé, valamint a számla befogadóját, akinek a számlán szereplő összeget és az azon feltüntetett áfát meg kell fizetnie a számla kibocsátója felé, azzal, hogy az adó összegét főszabály szerint majd levonhatja az általa fizetendő áfából.
Az adóhatóság és a magyar bíróságok azonban az ellenőrzések során éveken keresztül figyelmen kívül hagyták az áfa ezen természetét, és az ügyletek egyes szereplőit egyenként vizsgálták a teljes kép figyelembevétele nélkül. Azon ügyletek tekintetében ugyanis, amiket az adóhatóság fiktívnek ítélt, az adólevonási jogot a számlabefogadónál megtagadta, azonban egyidejűleg a számlakibocsátót a számlán szereplő áfa megfizetésére kötelezte, mintha a gazdasági esemény ténylegesen megtörtént volna. Az adóhatóság tehát nem engedte meg, hogy a számla
kibocsátója a számlát utólag érvénytelenítse és a megfizetett áfát visszakérje, ezzel az „eredeti állapotot” helyreállítva. Ennek eredményeképp az adóhatóság többlet adóbevételéhez jutott, igazságtalanul.
A fenti gyakorlatot az adóalanyok folyamatosan kifogásolták és így a közelmúltban már a Kúrián is született olyan döntés, amely figyelembe veszi azt, hogy az áfa egy „zéró összegű játszma.” „Egy viszonylag friss ítéletében a Kúria például kimondta, hogy a számlakibocsátó adózónak a jogszabályi feltételek fennállása esetén joga van arra, hogy a fiktív ügyletre vonatkozó számlát utólag – akár az ügylet jogerős bíróság értékelését követően – sztornózza, és a megfizetett áfát visszaigényelje. Az adózó számla érvénytelenítésére vonatkozó jogát – az adóhatóság korábbi álláspontjával szemben – a Kúria szerint nem befolyásolja az, ha a számla egyébként fiktív ügyletre vonatkozóan került kiállításra.” mondta el dr. Gondi Anilla, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.
Az EUB döntése az EN.SA-ügyben
A fenti magyar gyakorlatot erősíti meg és fejleszti tovább az Európai Unió Bírósága nemrég megjelent ítélete, az ún. EN.SA-ügyben. Az EN.SA Srl. egy villamosenergia-értékesítéssel foglalkozó olasz társaság, amely banki finanszírozás igénybevétele céljából próbálta meg mesterségesen megnövelni a cégcsoporthoz tartozó társaságok bevételeit. Ezt oly módon tette, hogy a csoport által értékesített villamosenergiát ugyanazon mennyiségben, ugyanazon az áron, ugyanazon csoporthoz tartozó társaságok között körkörösen értékesítették, ezzel mesterségesen megnövelve a bevételi mutatókat. Az ügyletekben részt vevő társaságok előírásszerűen befizették az áfát, és mivel ezt követően a villamosenergia azonos mennyiségét, ugyanazon az áron visszavásárolták, a levonásba helyezett áfa összege is azonos volt az általuk megfizetett áfa mértékével. Így a költségvetést nem érte kár.
Merre tovább magyar adóhatóság?
„A Kúria közelmúltbeli ítélete már egyértelművé tette az utat: ha a hatóság a számla fiktív jellegére tekintettel megtagadja az adólevonási jogot, akkor a másik félnél is lehetővé kell tennie a számla korrekcióját” – emeli ki a Jalsovszky szakértője. Az adóhatóságoknak továbbá változtatniuk kell a bírságolási gyakorlatukon is. Jelenleg ugyanis az adóhatóság az adóhiány mértékét alapul vevő 50 százalékos mértékű bírságot szab ki, melyet csak kivételes esetekben mérsékel, enyhítő körülmények fennállása esetén. Az EUB döntése alapján azonban a bírságnak mindig arányban kell állnia a jogsértéssel, így minden esetben, azaz nem csak kivételes jelleggel értékelnie kell azt is, hogy az ügylet adókijátszásra irányult-e, illetőleg a költségvetést érte-e kár.
