Hogyan kerüljük el a peres eljárások csapdáit?

2019. március 26. kedd - 13:30 / piacesprofit.hu
  •    

A bíróság is tévedhet, hiszen a bírák is emberek, és egy elhúzódó peres eljárás még a mindenben szabályszerűen eljáró ügyfél számára is tartogathat csapdákat. Szakértőnk most induló cikksorozatában ezekre a csapdákra mutat be megoldásokat.

Szakértőnk a közelmúltban találkozott az alábbi jogesettel. Az ügyfél benyújtotta a harmincoldalas keresetlevél-nyomtatványt, mert olyan jogi problémával vagy mondjuk úgy, hogy egy olyan eldöntendő kérdéssel találkozott, melyre álláspontja szerint a választ csak a bíróság tudhatja, és ügyére más megoldást nem talált. A bíróság befogadta a keresetlevelet, azonban úgy gondolta, hogy annak vannak hiányosságai. Végzésében többek között megjelölt egy linket, ahonnan a megfelelő formájú nyomtatvány letölthető, és felsorolta, hogy a nyomtatvány formai hiányosságán kívül milyen további kiegészítéseket kér a jövőbeli felperestől.

Meg kell jegyezni, hogy a végzés kibocsátásakor az abban megjelölt link már nem volt használható, mivel új hivatalos honlapja van a bíróságoknak, de ügyfelem már a hiánypótlási felhívást megelőzően is a hivatalos, hatályos nyomtatványt használta, vagyis kijelenthetjük, hogy ebben a kérdésben a bíróság tévedett.

Ennek ellenére a fél eleget tett a hiánypótlási felhívásnak, legalábbis ő ezt így gondolta, vagy mondjuk úgy, hogy ebben reménykedett, és nem fellebbezett, pótolta a hiányokat. Ekkor érte őt a meglepetés, ugyanis nagyjából másfél hónap múlva a bíróság visszautasította a módosított kereseti kérelmét, mondván, hogy nem tett eleget hiánypótlási kötelezettségének. Nyilván hibázhat a bíróság is (ld. a keresetlevél-nyomtatványt), hiszen a bírák is emberek, másrészt egy jogi probléma megoldására nemhogy ugyanannak a bíróságnak a különböző tanácsai, de még az egyes tanácsok is esetenként más és más megoldást találnak.

Kép: Pixabay

Kép: Pixabay

Pontosan az ilyen hibák javítására szolgálnak a jogorvoslatok és az eljárási kifogások. Így akár meg is lehetett volna fellebbezni a végzést. Azonban ügyfelem a gyorsabb ügyintézés reményében, és hogy ne kelljen további illetéket lerónia, ismét nem fellebbezett, és pótolta a visszautasító végzésben megjelölt hiányt, és hivatkozással a már visszautasított keresetlevélre, az anyagi jogi határidők és a perindítás joghatásai fenntartása véget, újból benyújtotta a keresetlevelet.

De a felrótt hiánynál időzzünk el néhány gondolat erejéig! Először is a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálya alatt, azaz 2017. december 31-ig, nemegyszer előfordult, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró fél keresetét ilyen esetben – ahogy akkor a törvény fogalmazott – nem utasította el a bíróság, hanem ismételten felszólította őt a hiány pótlására. Ezt annak idején azért alkalmazták ilyen helyzetben a bírák, mert a hiány megítélése esetleg nem volt egyértelmű nemhogy egy laikus számára, de néha a jogalkalmazók sem értettek egyet bizonyos kérdésekben (ld. még a fenti gondolatot).

Egyre nehezebb a pereskedés
Idén január óta nehezebb Magyarországon pereskedni, mint valaha. Szakmai pontatlanságokra vagy formai hibára való hivatkozással a bíróságok számolatlanul dobják vissza még a legtapasztaltabb ügyvédek keresetleveleit is. A szigor előreláthatóan az alternatív vitarendezési formák felé tereli majd a vitázó feleket.

Esetünkben arról volt szó, hogy létrejött-e a keresethalmazat, s ha igen, annak melyik eljárásjogi formája jött létre, ennek megfelelően melyik halmazathoz kell igazítani a keresetet, vagy netán egy többes keresetről van-e szó, esetleg az új eljárásjogi szabályok mentén elő sem lehetett volna terjeszteni a keresetet ebben a formában. Tehát egy meglehetősen bonyolult eljárásjogi kérdésben kellett állást foglalni a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfélnek, ami ugye egy nem jogvégzett embertől talán nem várható el.

Meg kell jegyezni, hogy a fentihez hasonló helyzet megoldására születnek példaértékű bírósági döntések. Egy ilyenről be kell számolnom, hátha a jó példa ragadós. A Miskolci Törvényszék egy döntését, ahol a bíróság bár az ellentmondást formai okból elutasító közjegyzőnek adott igazat, mégis az eljárás megismétlésére kötelezte őt. Talán ki nem mondatlanul is elismerve azt a tényt, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetben több tolerancia lenne elvárható a bíróságoktól, közjegyzőktől, stb., összefoglalóan a döntéshozóktól. Hiszen abban az ügyben is egy laikus személy, egy közös képviselő járt el (neki kellett volna ellentmondással élnie), aki végzettségénél fogva nem alkalmas egy ilyen bonyolult, nem egyértelmű jogkérdés eldöntésére, de a társasház tulajdonosai nem tudják vagy nem akarják finanszírozni az ügyvédet. Viszont jogilag a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséért, vagyis hogy azzal szemben, a közös képviselő nem terjesztett elő formailag helyes ellentmondást, a közös képviselő a felelős. Tehát, miközben a közös képviselő a zsinórmérték szerint, az általában elvárhatóság mentén járt el, kereshető, perelhető lenne (más kérdés, hogy mikor és hogyan bocsátanák ki ellene a keresetlevelet, vagyis hogy annak a pernek a felperese, nagy valószínűség szerint, hasonló akadályokba ütközne).

Ezután a kitérő után, visszatérve az alapjogesetre, tudni kell, hogy az ügyfél, egy kivétellel, valamennyi, a bíróság által meghatározott hiánypótlási felhívásnak eleget tett, ezekkel szemben a bíróság nem is tett észrevételt, ezeket a bíróság sem vitatta. Tehát a fél csak részben mulasztott, bár, mint ahogy a fenti kérdésből is látható, az sem biztos, hogy mulasztott.

Még egy megjegyzés a fentiekben általánosságban felvázolt jogesethez. Tudván, hogy a bírák, egyébként nagyon helyesen függetlenek, egyáltalán nem biztos, hogy a fél, a későbbiekben, esetleg más okból nem lesz felszólítva hiánypótlásra, sőt ad abszurdum azt is megkockáztatom, hogy keresetét, más hasonló, az első bíró által fel nem tárt, vélt vagy valós okból vissza fogja utasítani a kebelbéli bíróság, nagy valószínűséggel másik tanácsa. Meg kell jegyeznem, hogy ez egy olyan állítás, melyet csak az ügyvédi kar erősíthet meg, a statisztikai felmérések nem. Némi halványan pislákoló fényt jelent az alagút végén, hogy a napokban tájékoztatták a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjait, hogy a Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel neves elméleti és gyakorlati szakemberek bevonásával abból a célból, hogy összegezze, kiértékelje és elemezze a különböző bíróságokon kialakult, a visszautasítás jogintézményéhez kapcsolódó eljárásjogi anomáliák megoldását célzó álláspontot.

Visszakérhető a behajthatatlan követelések áfája?
Nagy port kavart szakmai berkekben az Európai Bíróság két áfa témában hozott, behajthatatlan követelésekkel kapcsolatos döntése. Az egyik ítéletben megfogalmazott bírósági álláspont megalapozott reményt adhat a nagy összegű behajthatatlan követeléssel rendelkező magyar vállalkozások számára is az áfakötelezettség megítélése kapcsán.

A saját tapasztalatomból kiindulva, statisztikai mérések nélkül, úgy gondolom, hogy az ismertetett helyzet nem egyedi, ritkán előforduló eset. Ez részben köszönhető annak, hogy a többnyire alapos felkészülés ellenére és a már több mint egyéves gyakorlat mellett is talán elmondhatjuk, hogy ezt a jogszabályt is egyelőre inkább alkalmazza, mint készségszinten ismeri és használja a jogásztársadalom, és ezért az egészért legkevésbé kollégáimat, beleértve a bírókat és saját magamat is, lehet hibáztatni.

Azonban írásomnak a célja, nem a fenti, általam röviden, és általánosságban ismertetett eljárásjogi jogeset megoldása (bár talán a későbbiekben még erre is lesz mód), hanem azoknak a kevésbé ismert, technikáknak, eljárásoknak a bemutatása, rövid ismertetése, a teljesség igénye nélkül, melyek a jogvita különböző stádiumaiban alternatívát jelenthetnek, az ilyen kilátástalannak tűnő, elhúzódó, nem a peres felek érdekeit szolgáló csapdák megoldására.

Az ilyen eljárások különbözőképpen csoportosíthatóak. Vannak, amelyek szerződésekhez, vagyis jogi nyelven kötelmi jogi jogviszonyokhoz kapcsolódnak, és vannak, amelyek kötelemkeletkeztető tényekhez, vagyis olyan eseményekhez, melyek a felek között jogviszonyt keletkeztetnek, azonban a tartalmukat, tehát a kapcsolat jellegét, a jogviszony szabályait nem a felek, hanem a vonatkozó jogszabályok határozzák meg, egyéb szabályozás szükségszerű hiányában. Ezek a technikák csoportosíthatóak úgy is, hogy a jogvitát megelőzően alkalmazhatóak, vagy már csak akkor, amikor a felek között kialakult az érdekellentét, véleménykülönbség, de még nem indult el a per. Továbbá úgy is, hogy peres vagy peren kívüli, esetleg nem peres eljárások.

Remélem, hogy felvezetőmmel, sikerült felkeltenem a nyájas olvasó érdeklődését a téma iránt, a következőkben részletesebben is megismerkedünk ezekkel a technikákkal.

Szerző:

Dr. Illés Zsolt

ügyvéd, ingatlanforgalmi szakjogász

Bemutatkozik a szerző:
ileszsoltbelyegkep1991-ben végeztem az ELTE Állam és Jogtudományi Karán. 1995-ben szereztem szakvizsga bizonyítványt. 1991 és 2004 között eleinte jogi előadóként, majd jogtanácsosként dolgoztam nagyvállalati területen, majd egy állami középvállalkozásnál. Munkám során a kezdetektől foglalkoztam ingatlanügyletekkel. Jogtanácsosként értelemszerűen nagyobb volumenű jogügyletekben vettem részt: Bajai, Győr-Gönyüi Ro-Ro kikötő létesítése, nagyobb irodahelyiségek, üzlethelyiségek adásvétele stb., de a kétezres évek elejétől elkezdtem társasházakkal foglalkozni. Ennek során részt vettem „zöldmezős” beruházásokban, társasház-alapításokban, de idővel egyre több olyan jogügylettel, jogvitával kerestek meg, ami működő és gyakran rosszul működő társasházakhoz kapcsolódott. 2004 júniusa óta vagyok egyéni ügyvéd. 2007-ben szereztem az ELTE Jogi Továbbképző Intézeténél Ingatlanforgalmi Szakjogászi másoddiplomát. 2010-ben ugyancsak itt társasági jogi szakjogászi abszolutóriumot. Szakjogászi tanulmányaimhoz kapcsolódó kutatásaim középpontjában a társasházak jogalanyisága állt. 2013 óta jelennek meg cikkeim, és 2017–18-ban részt vettem a Törvényi követelmények kis-, és középvállalkozások vezetőinek című könyv összeállításában.

 

Feliratkozom a(z) Jogi kisokos téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek