A sokat ígérő bioetanolos technológiával az egyetlen gond, hogy Brazílián kívül mintha az autógyártók nem vennék igazán komolyan. Hiába jelent az etanol (szinte) tökéletes alternatívát a benzinnel és a gázolajjal szemben, Európában máig utóbbi két üzemanyagra építenek leginkább. Kevesen vannak, akik elszántságukat jelezve erre a piacra is be mernek lépni környezetbarát modellekkel, a svédekre azonban e téren mindig lehetett számítani.

Megéri?

A Volvo legkisebb négyajtósát, az S40-et készítette el bioetanolos - márkazsargonban Flexifuel névre keresztelt - változatban, melynek felára 110 ezer forint a sima benzines modellekhez képest. Hogy mindent összevetve megéri-e bioetanolos változatot venni a benzines helyett, az hosszadalmas számolgatást igényelne. Kétségtelen, hogy E85-ös keveréket a benzinnél lényegesen olcsóbban, literenként 220-230 forint körüli áron lehet tankolni, az etanol egy térfogategységre vetített energiatartalma azonban csupán harmada a benzinének. Emiatt E85-ből - elméletben - többet fogyaszt a motor, mint benzinből, a gyakorlatban viszont a Volvo mást mutatott.

A Flexifuel S40 az innovatív koncepciótól eltekintve semmiben sem különbözik hagyományos társaitól, hátulján mindössze egy F betű jelzi, hogy különleges modellről van szó. Ez Volvo legkisebb limuzinja, ugyanarra az alapra épül, mint a Ford Focusa, megjelenését tekintve még sincs szégyenkeznivalója. Egyszerű, letisztult formák uralják az összképet, a nemrégiben történt apró ráncfelvarrás pedig még harmonikusabbá tette a hangulatát.

Az autót körbejárva az érzés egyértelműen prémiumhoz közeli, az S40 a Volvo nagyobb modelljei mellett sem tűnik kakukktojásnak. Ebben, persze, szerepet játszik az egységes márkaarculat is, melynek elemeit a tervezők igényesen alkalmazták a formatervre. A hangulat az utastérben is felső kategóriás, bár itt már valamelyest kiütközik, hogy az S40 a paletta legalján foglal helyet.

Elöl kiemelt komfortérzet várja a sofőrt és utasát, ám hátul kicsit szűkösnek tűnik a lábtér, a lábfejeknek különösen. 180 centis magasság felett garantáltan kényelmetlennek a Volvo, legalábbis hosszabb távokon biztosan. A kellemetlenségekért az igényes borítások és kárpitok nyújtanak kárpótlást, tapintásra minden egyes alkatrész minőséget és precizitást sugall. Ugyanúgy, ahogy a Volvo védjegyévé vált "lebegő" középkonzol, mely az egyszerűséget előtérbe helyező, minimalista dizájnkoncepciót viszi be az utastérbe is. Az összeszerelés minőségébe lehetetlen belekötni, menet közben a beltér némaságba burkolózik, csak kívülről, a tökéletes szigetelést "megkerülve" hatol a fülekbe némi, egyáltalán nem zavaró menetzaj.

Némi kritika

A középkonzol szépsége miatt valamit fel is kellett áldozni, ezt a praktikum oldaláról közelíthetjük meg. Az S40-ben nincs könnyedén elérhető tárolórekesz, ahova a lakáskulcsot, rágót és egyéb hétköznapi tárgyakat szórhatjuk, de még ennél is nagyobb gond, hogy elöl nincs pohártartó. Helyproblémák a csomagtartónál is vannak: a 404 literes rekesz nagynak nehezen nevezhető, a nyílás szűkös, így pakolni sem könnyű. Némi kritika kijár a klímaberendezésnek is, nyáron, nagy melegben az utasteret lassan hűti le, s mindezt jelentéktelennek tűnő, de mégis hallható zaj kíséretében. A komfortérzetet aztán helyrebillenti, hogy az autó menürendszere magyarul kommunikál, ez az extra alapáron jár az S40-hez.

A kezelőszervek elhelyezése példás, minden logikus, lehetetlen eltévedni. A kiváló tömésű vezetőülésben elhelyezkedve jó fogású kormányt kapunk a kezünkbe, az ötfokozatú kézi váltó is eszményi helyre került. Nyugodtan kaphatott volna azonban az autó hatfokozatú egységet is, 120-as tempó körül már jó lenne eggyel feljebb tolni a sima úton járó, de határozott kezelést kívánó kart.

A futómű hangolása kellemes, alig érzi meg az úthibákat, mégis jó kompromisszumot jelent, mert bizonyos lágysága ellenére sem billeg a karosszéria a sportosabb kanyarokban. A kormány jó visszajelzést ad az útviszonyokról, közvetlensége már-már meglepő.

Etanollal könnyedebb

A Volvo az 1,8 literes benzinmotort alakította át úgy, hogy etanollal is működjön, jó tudni, hogy E85-öt használva - a jobb hatásfokú égés miatt - jóval kisebb az autó károsanyag-kibocsátása. Ettől eltekintve sem éri meg azonban benzint tankolni, a Flexifuel ugyanis mintha kívánná a körülbelül 105-ös oktánszámúnak megfelelő etanolt.

Egyik üzemanyaggal sem tűnik lomhának az 1,3 tonnás kaszni, az 1,8-as motor tökéletesen elegendő ekkora súly mozgatásához. Mégis feltűnő, hogy ugyanazokon az emelkedőkön (a Magyarországon sajnos továbbra is kevés helyen forgalmazott) etanollal sokkal könnyedébben szalad fel az autó, mint benzinnel, mintha hirtelen extra izomkötegei nőnének. És furcsa módon a teszt során az derült ki, hogy az S40 Flexifuel etanollal hajtva még kevesebbet is fogyaszt, mint a sima 95-ös üzemanyaggal (11 liter a 11,5-tel szemben városban), pedig a benzinüzemnek lényegesen gazdaságosabbnak kellett volna lennie. A Momentum felszereltségű tesztautó ára egy-két extrával kiegészítve 8,27 millió forint; ez az ár egy jól felszerelt középkategóriás limuzinénak felel meg, ám a környezettudatosság érzése és a prémium hangulat ezt maximálisan tudják ellensúlyozni.

A cikk megjelent a Piac és Profit szeptemberi számában