Egyre több családi ház, lakás, iroda épül, amelyekben észlelők állítják be a hőmérsékletet, a levegő minőségét, a páratartalmat, az energia-felhasználást, és a többit. Ráadásul szinte mindezt mobilunkról, a világ minden tájáról, szabályozni is tudjuk.
A gond az, hogy a rendszerek kezelése, távvezérlése beavatkozást kíván. A Google Segéd, vagy az Amazon Alexája ugyan segíthet abban, hogy több berendezést bizonyos időszakban együttesen kezeljünk. Így például a „jó éjszakát” parancsra a digitális segédek egyszerre zárhatják az ajtót, ellenőrizhetik a garázsbejáratot, állíthatják éjszakai üzemre a klímaberendezést és leolthatnak a házban valamennyi lámpát.
Ám nem az volna az igazi, ha rendszerünk igazán okos lenne és észlelné: mindenki lefeküdt már, így ki kell adni az ilyenkor szükséges parancsokat? Vagy ha észlelné, milyen, rendszeresen fogyasztott ételekből, italokból fogy ki a készlet hűtőből-kamrából és rendelne, automatikus kiszállítással, utánpótlást?...
A mesterséges intelligencia ugyan gyorsan fejlődik, de addig nem lesz igazán okos a házunk, amíg nem születik megoldás a különböző technikájú, különböző szenzorokkal ellátott berendezések irányításának, működésének összehangolására. Így bármilyen új berendezéssel kívánjuk kényelmesebbé, biztonságosabbá tenni otthonunkat, azt is fel kell mérni, tudnak-e azok kapcsolódni a többihez, vagy még egy lesz, amelyet külön kell kezelni.
Még viszonylag hosszú az út az igazán „okos” házhoz. (Forrás: Pocket)