Beszolgáltatás és a nagy láncok kiskereskedelmi adójának legfelső sávjában emelés. Így szóltak a híradások az élelmiszerláncot szabályozó törvény módosításáról. Mit szóltak hozzá?
A beszolgáltatás a hülyeség, vagy a marhaság kategóriája, mert erről szó sincs. A technikája és a célja is teljesen más a törvénynek. Az adóemelésnek nem örülünk, nyilván nincs olyan vállalkozás a világon, amelyik egy ilyen intézkedést ovációval fogad. Az eddigi gyakorlat szerint a kormány ilyenkor mindig odatett egy kiadási célt is, ami a járvány elleni védekezés volt. Az adóemelés a 100 milliárd forint feletti árbevételű cégeket érinti, a legfelső sáv mértéke módosul 2,5 százalékról 2,7 százalékra. Erről nincs mit többet mondani, hiszen a világon az adókról mindenhol szabadon dönthetnek a kabinetek. A másik intézkedés, amit az élelmiszerpazarlás visszaszorításával indokolnak már különb kategória. Itt fontos hangsúlyozni, hogy minden felmérés szerint az élelmiszerpazarlásban mindössze 5 százalékos arányban érintett a kereskedelem a többit máshol kell keresni.
Gondolom a lakosságnál, a háztartásokban.
Ott is, meg a termelőknél is keletkezik hulladék, de most a kereskedőkön csattan az ostor. Náluk két kategóriáról kell beszélnünk, az egyik, amelyiknek fogyaszthatósági határideje van. Ez a kényesebb, mert ha ez lejár, akkor a terméket meg kell semmisíteni, hiszen onnantól veszélyt jelent a fogyasztókra. Ezért erre a termékkörre nem is vonatkozik a törvény. Amiről szó van, az a minőség megőrzési idejű élelmiszerek. Ezeket kell felajánlani 48 órával a lejárat előtt, tehát nem arról beszélünk, hogy ezeket a termékeket eltalicskázná az állam. És innen következik a feltételes mód, mert a felajánlás másik oldalán karitatív szervezetek vannak, amelyek aztán egyáltalán nem biztos, hogy tudják majd fogadni éppen a lejárat közeli élelmiszereket. Hangsúlyozni kell, hogy itt is van egy korlát, tehát nem a pékárukról van szó, amelyeknek minőség megőrzési ideje kevesebb, mint 48 óra, hanem a hosszabb lejáratúakról. Jellemzően tehát az UHT tejeket, cukrokat, tartós kenyereket és a liszteket érintheti ez a jogszabály.
Derült égből villámcsapásként érkezett ez a törvény, vagy egyeztettek Önökkel?
Kósza hírek voltak, de a törvényt csak akkor láttuk, amikor megjelent az Országgyűlés honlapján. Ugyanakkor számunkra nem a meglepetésen van a hangsúly, hanem azon, hogy akkor most mi lesz ebből az egészből. Többlet munkát és többlet költséget jelent. Ha ugyanis felajánlunk majd valamit, azt el is kell különítenünk. Aztán várnunk kell a választ, hogy vajon elfogadták-e a felajánlást. Ha pedig közben lejár a termék minőség megőrzési határideje, akkor onnantól már értékesíteni sem lehet, attól fogva már tényleg csak adományként kezelhető. A kereskedőnek ilyenkor egyetlen érdeke van, hogy mielőbb megszabaduljon ettől az útban lévő készlettől. Ezért én azt feltételezem, hogy nem sok ilyen felajánlás lesz. Az eladónak ugyanis nem üzleti, piaci érdeke, hogy ezeket a plusz munka- és költségterhet cipelje. A kereskedők eddig is kapcsolatban voltak karitatív szervezetekkel, mert nem volt érdekük ezeket az élelmiszereket kidobni, ha valakinek oda tudták adni. Nem a céllal van tehát a bajunk, hanem azzal, hogy egy bizonytalan működésű rendszer közeleg, amiről nem tudunk semmit.
Lehet, akció cunami következik ezentúl, hogy a kereskedők elkerüljék ezt a felajánlási procedúrát.
Erről sincs fogalmunk, most mindenki latolgat, hogy vajon mi történik majd. Például arra a kulcskérdésre sem tudjuk a választ, hogy egy felajánlást követően vajon milyen gyorsan kell érkeznie a reakciónak. Egy órán belül, vagy két nap múlva. Óriási különbség. Ha megmarad 5 zöldborsó konzerv, felajánljuk, de ilyen mennyiség senkit nem érdekel, akkor mi történik? Küldenek egy sztornót?
Nagyon cinikus vélemény, ha azt mondom, hogy a kereskedők akár megránthatják a vállukat és a plusz költségeiket áttolhatják a vásárlókra.
Nem ilyen egyszerű, mert sokan árgus szemekkel nézik az árcédulákat. Ha valaminek nagyon megemeljük az árát, akkor ott visszaeshet a forgalom és ismét bajba kerülhetünk.
