Az Európai Unió versenyképességének növelése részben a Lisszaboni Döntésben foglaltak végrehajtásában, részben pedig a kormányzatok minél szélesebb körű és minél gyorsabb csatlakozásán múlik az eEurope2005 programhoz. Ez utóbbi az egyes államok számára két fő célt tűzött ki. Az egyik, hogy a kormányok jelentősen növeljék a közösségi hozzáférések számát, illetve az állampolgáraik számára tegyék lehetővé, hogy számos – államigazgatással összefüggő – problémáikat a világháló segítségével intézzek el.

Maga a program három részből tevődik össze. Az eEurope2002 névre hallgató akcióterv azt tűzte ki az EU elé, hogy a tizenötök minél több szolgáltatást tegyenek az interneten elérhetővé. Az eEurope+ feladata a csatlakozó és a kandidáló országok számára írt elő hasonló feladatokat. Maga az eEurope2005 pedig az úgynevezett e-szolgáltatások minél biztonságosabbá tételét szolgálja. E három terv együttes végcélja pedig a Lisszaboni Döntésben foglaltak minél hatékonyabb megvalósítása.

Ken Ducatel, az Európai Bizottság információs társadalommal foglalkozó szakembere kifejtette: 2005. végére Európának ki kell dolgoznia a modern online szolgáltatások hálózatát. Ez az e-közigazgatást, az e-oktatást, illetve az e-egészségügyet foglalja magába. A célokhoz vezető eszközök közül Ducatel a szélássávú internet hozzáférések számának növelését, illetve az információcsere biztonságosabbá tételét emelte ki.

A tizenötök körében egyébként az eEurope2002-nek meglehetősen pozitív tapasztalatai voltak. Az otthoni internet hozzáférések száma a program során megduplázódott: a penetráció elérte a 43 százalékot. A cégek és az iskolák 90 százaléka rácsatlakozott a világhálóra, valamint jelentősen estek az előfizetési árak. Az EU tizenötök körében a szélessávú előfizetések száma 2003-ra megduplázódott és elérte a 20 milliót. Ducatel arról is szólt, hogy a régi tagállamok körében immár a kormányzati szolgáltatások 43 százaléka érhető el a világhálón. 2001-ben ez a mutató még csak 17 százalék körül alakult.

A tizenötök között egyébként Dánia áll a legjobban ezen területen. Az északi országban a háztartások közel 65 százaléka csatlakozott a netre. A sor végén – mások mellett – Spanyolország kullog. A penetráció alig haladja meg a 25 százalékot. A száz főre vetített szélessávú kapcsolatok terén szintén Dánia áll az élen. Az EU átlaga hat százalékra tehető. Hazánk ettől jelentősen lemaradva, csupán 1,8 százalékos piaci lefedettséget tud felmutatni.


Magyarország ugyancsak jelentős lemaradásban van a háztartások internettel való ellátottságában is. Az Európai Bizottság adatai szerint ugyanis 2003-ban csupán 7-8 százalékos volt a penetráció a háztartásokban. Ennél rosszabb adata csupán Romániának volt. Míg Csehország például alig maradt el az EU átlagától.

A biztos adataiból ugyanakkor az is kiderült, hogy az e-kormányzat területén széles szakadék tátong a kereslet és kínálat között az EU-ban. Például Dániában, ahol a szolgáltatások több mint 70 százaléka elérhető online, a népességnek valamivel kevesebb, mint 40 százaléka él ezzel a lehetőséggel. A többi államban is hasonló a helyzet: azaz kínálat jócskán meghaladja a keresletet.

Ezzel együtt Ducatel szerint Európa már „online van”. Ugyanakkor a Bizottság szakértője arra is figyelmeztetett, hogy a szélássávú szolgáltatások kínálata jóval meghaladja az irántuk való igényt. Arról is szólt Ducatel, hogy az e-learning, illetve az e-health programok fejlesztése lemaradt a többi a kormányzati szolgáltatás mögött.