Az elsődleges, amit egy frissen csatlakozó ország kis- vagy közepes vállalatának sikeréhez, így a magyaroknak is meg kell tanulni az, hogy nincs többé szűk magyar piac - mondta Michael Hausler osztrák vállalkozó a WIFI Hungária szervezésében az Európai Tájékoztatási Központban tartott előadásában. - Létezik az EU nagy belső piaca és a többi, ami ezen kívül esik. A magyar piac ezáltal része lett a nagy uniós piacnak, teret ad új cégek új termékeinek. A csatlakozás előtt az osztrák érdekeltségek és gondolkodás sem nyúlt tovább Észak-Olaszországnál, vagy Svájcnál, ma pedig Brazíliában nyújtózkodnak az osztrák toronydaruk - kezdi összefoglalóját Michael Hausler, aki odahaza saját, róla elnevezett műkőgyártó üzemét vezeti.

A csatlakozás során rengeteg új szabály és törvény jelent meg, ez volt az első, ami szembeszökő volt, illetve, hogy bizonyos termékek ára - mint például a telefonszolgáltatásoké - jelentősen csökkent, míg mások, mint mondjuk az ingatlanárak, emelkedtek. A különböző szabályzók egyébként még azokat is meglepték, akik rengeteget olvasva igyekeztek lépést tartani a történésekkel. Magyarország előnye ugyanakkor, hogy az egyes célkitűzésbe tartozik, míg Ausztria számos területe nem volt jogosult semmilyen EU-s támogatásra. Visszatérve az eredeti problémára: fel kell készülni a konkurenciára. Persze, eddig is volt konkurencia, hiszen nem sok cég van monopolhelyzetben a piacon. De e kettőt nem lehet egy napon említeni! Most a legerősebb, legjobb minőséggel dolgozó európai cégek jelennek meg, mellettük, velük szemben kell versenyképesnek maradni.

Ehhez elsősorban a termelés és a működés racionalizálására van szükség. A nyugatabbra működő cégek körülbelül 40 szzázalékkal hatékonyabban működnek, mint például a magyarországiak - hozhatnék más kelet-európai példát is, jegyezte meg az előadó - tehát a befektetett javak ennyivel többet termelnek, ennyivel költséghatékonyabbak. Vége lesz a szociális, vagy bármilyen más, nem kizárólag racionális gazdasági alapokon létrejött foglalkoztatásnak is.

A másik, amire feltétlen szükség lesz, a tőke. Ezzel persze minden kis- és középvállalat rosszul áll. Van, aki tényleg rosszul, van, aki pedig csak látszatra. Mert mi volt az eddigi gyakorlat? Bementem a bankfiók vezetőjéhez, és megmondtam: ennyi meg ennyi pénz kellene a vállalkozásomnak. Megírtuk a szerződést, és az élet ment tovább (Magyarországon azért sohasem volt ilyen rózsás a helyzet - a szerző). Most a bankokkal való viszony is sokkal formálisabb lett. Nagyon komoly paritásvizsgálatok zajlanak, és a nem megfelelő gazdasági mutatókkal rendelkező, kis tőkeerejű vállalkozásba a bank nem fektet pénzt. Ezzel el is jutottunk a csatlakozás következő fájó pontjához, a nyereséghez.

A banki kölcsönök felvételéhez ugyanis adózási szempontból is nyereségesnek kell lennie a vállalkozásnak, az pedig azt jelenti, hogy a cégeknek ténylegesen be kell vallani bevételeiket. Ez megint csak nehéz helyzetbe hozza azokat a kis- és középvállalatokat, amelyek piaci jelenlétüket az adóelkerülés révén tudták biztosítani.

Ezzel együtt persze előbb-utóbb a vállalkozások nyereségadója csökken majd, ha a mindenkori kormány nem akarja, hogy a vállalkozások elhagyják az országot. Összességében tehát az EU még a látszólag helyi piacra termelő vállalkozások számára is komoly változást hoz. Még egy pékség is kénytelen lesz technológiai váltást végrehajtani, ha meg szeretné őrizni termelékenységét, de ha másért nem, hát a rendkívül szigorú előírások miatt. Ez persze elbocsátásokkal is jár majd, mint ahogy az egyszemélyes (kényszer)vállalkozások száma is radikálisan csökken majd. Ezek az emberek azután vagy munka nélkül maradnak, vagy, ha a gazdasági növekedés ezt lehetővé teszi, alkalmazottként szippantja fel őket a szakma, amiben korábban is dolgoztak.

Magyarországnak megvan az a - relatív - szerencséje például Ausztriával szemben, hogy itt még messze nem telített a piac, és komoly vásárlói igények vannak. Ausztriában ez már nincs így. Magyarország most ott tart, mint Ausztria körülbelül a hatvanas években. Ráadásul a gazdasági növekedés jelentős (bár messze nem egyenletes a különböző ágazatok között), míg a nyugat - úgy tűnik -, már képtelen növekedni.

Egyébként Magyarországon minden annyiba kerül, vagy még drágább, mint Ausztriában. Az egyetlen, amiért kevesebbet kell fizetni, az a munkaerő. Biztos vagyok benne, hogy pillanatokon belül ez is drágul majd. A csatlakozás első körben - de megkockáztatom, hogy középtávon is - elsősorban a fogyasztóknak kedvez majd. Néhány év múlva, amikor az EU-s pénzek elosztásának gépezete már sokkal olajozottabban működik majd, a vállalkozások helyzete is javul. Ezzel együtt nem ringatnék illúziókba senkit. Az EU-s piac egyfajta tisztítótűz lesz a magyar vállalkozói szektor számára. Ez ellen nem lehet mit tenni, nem is kell. Ha viszont a túlélők között szeretnénk tudni magunkat vagy a vállalkozásunkat, akkor két dologra biztosan elengedhetetlenül szükségünk lesz. Az egyik az angol nyelv magabiztos, jó tárgyalási szintű ismerete, a másik a szigorú, költséghatékony gazdálkodás - zárta gondolatmenetét Michael Hausler.

(balla)