A magyar külügy hintapolitikája a jelenlegi körülmények között rendkívül nehéz helyzetbe került. Két nagy barátunk Törökország és Izrael szinte háború előtt áll egymással, miközben mi egyértelműen letettük a voksunkat a zsidóállam mellett. Oroszország ugyancsak Izrael ellenes álláspontot képvisel, két nagy szövetségese Irán és Szíria miatt. Vagyis Izrael melletti kiállásunk miatt épp azzal a két országgal kerültünk szembe, amelyek kegyeiért eddig majd mindent feláldoztunk. Ráadásul ez ügyben mintha megint „túl tolnánk a biciklit”. Az ENSZ Közgyűlésében sikerült nemmel szavaznunk a Gázai övezetre vonatkozó tűzszüneti felszólítására, amivel ismét kisebbségben maradtunk. A Külügyminisztérium eléggé mondvacsinált indokot húzott elő, miszerint a határozat nem volt kellően kiegyensúlyozott, és nem ítélte el a Hamász terrortámadását. Az ENSZ Közgyűlése ugyanakkor elsöprő többséggel elfogadta a „sürgős, tartós és állandó humanitárius tűzszünetre” vonatkozó felhívást.
További rossz hír, hogy Orbán Brüsszel ellenes ámokfutása láthatóan folytatódik, aminek eddig se volt sok értelme, miután Putyin se elégedett vele, miközben mi lettünk Európa pária nemzete. Olyannyira, hogy lassan történelmi barátainkat a lengyeleket is elveszítjük. Diplomáciai értelemben közeli szövetségesünknek jelenleg Kínát és Szerbiát mondhatjuk, ami ilyen viharos időkben nem jelent erős biztonsági hálót, és komoly válság esetén szinte semmi ellen nem véd. Kína esetében túl kis pont vagyunk, Szerbia pedig számtalan belső problémával küzd.
