A 2007. január 1-jétől a régiókban működő tanácsok feladata lesz a fejlesztési stratégiák kidolgozása és az uniós és saját források önálló felhasználásának tervezése. Addigra a majdan esetleg közigazgatásilag is elkülönülő kistérségek fejlesztési intézményrendszerének úgyszintén meg kell erősödnie.
Jelenleg, önkéntességi alapon, a kistérségek számánál több, mintegy 260 önkormányzati társulás működik, de ezek nem fedik le az ország összes települését, és a munkaszervezetek kapacitása is rendkívül eltérő. Átlátható, rendszerelvű intézmények nélkül a területiség, az együttgondolkodás ritkán ölthet testet jól összehangolt, több szomszédos település, esetleg kistérség közös érdekét szolgáló fejlesztések képében.
- Optimális esetben hogyan lehetne hatékonyan összehangolni kistérségi vagy regionális fejlesztési projekteket?
- A kistérségek program- és projektalkotási tevékenysége nem választható el a régióétól, hiszen egy-egy helyszíni beruházás érinti a régió egészét is. Hogy e projektek minél ésszerűbben szerveződjenek meg, a települések, térségek szintjén átfogó tervezésre van szükség. A szomszéd települések különálló fejlesztési programjainak összhangban kell lenniük, de érvényes ez a kistérségekre, megyékre és régiókra is. Az egyes szintek programjainak sem lehet merőben eltérő céljuk, inkább egymásra kell épülniük.
- Hogyan valósítható meg ez a meglehetősen szigorú hierarchiát feltételező rendszer a majdani területi önkormányzatiság beköszöntével?
- Nem alá-fölé rendeltségi viszonyról, hanem programozási szintekről van szó. A piramisban magasabban elhelyezkedő intézménynek úgy kell majd kidolgoznia saját stratégiáját, hogy közben segít az alatta levő szintek eltérő érdekeinek összeegyeztetésében. Tehát nincs jogszabályi hierarchia; most, de 2007 után sem mondhatja azt egy regionális tanács, hogy ezt vagy azt a projektet nem szabad kivitelezni. De azt megteheti, hogy egy operatív programra vonatkozóan regionális feltételeket szab, és az ezeknek való megfelelés az egyes projektek elbírálásában előnyt jelent. Éppen ezért a programozás rendkívül fontos, és minden eddiginél nagyobb figyelmet kellene fordítani rá a helyi szinteken. Jelenleg is születnek programok, és ezekből sok végre is hajtódik, de igazából nem elég erőteljes a fegyelem, a lefektetett stratégiai célok figyelembevétele a döntéseknél, ahogy a kooperáció sem.
- A területiség gondolatának erősítését kívánja gyakorlatba ültetni a Belügyminisztérium és a hivatal nemrég lezárult, közös pályázata, valamint a július elején módosított területfejlesztési törvény. Milyen lehetőségekkel élhetnek az önkormányzatok?
- A törvénymódosításnak és a pályázatnak egyaránt az a célja, hogy kistérségi szinten megerősödjön az együttműködés többek közt a területfejlesztés, az oktatásügy és az idősgondozás terén. A pályázók 9-20 millió forint költségvetési hozzájárulást kapnak fejlesztési tanács vagy ennek megfelelő egyéb testület létrehozására és a szükséges munkaszervezet működtetésére. Az iroda szakembereinek feladata lesz a kistérségi fejlesztési programok operatív menedzselése, a testületeké pedig maga a legitim stratégiaalkotás. Minden kistérség rendelkezik ugyan valamilyen stratégiával, amely korábban - például a Sapard-terv miatt - készült, de ezeket felül kell vizsgálni, mert az idő múlásával a prioritások is változnak. Mellesleg minőségi és tartalmi szempontból nagy a szórás, olykor a megvalósítandó projektek beazonosítására is alig van mód. A fejlesztési tervek nagy részében a helyzetelemzésen van a hangsúly, a stratégia és az operatív rész sokkal kidolgozatlanabb. De a helyzetelemzés is általában a pozitív dolgokat emeli ki, a programok pedig az erősségekkel foglalkoznak, és látványos, népszerű és gyorsan megvalósítható projekteket fogalmaznak meg. A használható stratégiák készítésekor őszintén szembe kellene nézni a kistérségi helyzettel, mert jellemző például, hogy a dokumentumok az esetlegesen felmerülő romakérdést nem is említik.
- Hogyan épülnek majd be a kistérségi stratégiák a fejlesztéspolitika rendszerébe a 2007-től kezdődő programozási ciklusban?
- A 2007-ben kezdődő tervezési időszakban alapvetően a területi elvet kell figyelembe venni. A kistérségi stratégiákra épített regionális programok alkotják majd a fejlesztéspolitika gerincét. A pályázatokon elsődlegesen az e dokumentumokban lefektetett céloknak megfelelő projektek nyernek el támogatást. Tehát kulcsfontosságú, hogy a megfogalmazott igények komplexen támogathatók legyenek, és azokat a projekteket, amelyek egy-egy programban szerepelnek, egymást feltételezve alakítsák ki. Ám amíg az integrált területfejlesztés gondolatatának legitimációja nem elég erőteljes, amíg kevés a végrehajtható program, a projektgazdák és döntéshozók nem látják világosan a rendszer előnyeit, sok a tennivaló a regionalizmus ügyében Magyarországon.
Bővebben a Piac és Profit 2004. szeptemberi számában
