Sz. Bíró Zoltán történész, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, Oroszország szakértő a hétvégén elnézést kért, mert tévedett, amikor korábban azt jósolta, hogy nem lesz orosz-ukrán háború. Ön mit tippelt?
Sajnos egy cipőben járok Sz. Bíró Zoltánnal, én sem tudtam elképzelni a háborút. Maximum egy korlátozott konfliktusban gondolkodtam a Kelet-ukrajnai területeken.
Tavaly tavasszal ugyanis hasonló módon, mint most, Putyin felvonultatta már egyszer a seregét az ukrajnai határnál. Akkor ezzel elérte, hogy találkozzon vele Joe Biden. A frissen megválasztott amerikai elnök ugyanis addig elzárkózott mindenféle személyes kontaktustól. Azt gondoltam tehát, hogy ez a sereg felvonultatás nem más, mint egy már bevált, hatásos nyomásgyakorló eszköz.
Most így utólag már okosabbak vagyunk és azt gondoljuk, hogy a tavaly tavaszi felvonulás egy jól előkészített katonai főpróba volt. Ma már úgy véljük, hogy ezt az inváziót Oroszország évek óta tervezte, csak halasztgatta inkább, mert abban bízott, hogy a Kelet-ukrajnába küldött irreguláris erőkkel, tanácsadókkal és fegyverekkel lassan meg tudják dönteni a kijevi hatalmat. Így elkerülhető lett volna a nyílt beavatkozás. Azt még tudni kell, hogy az utóbbi évtizedben elindult egy nagyszabású program az orosz hadsereg modernizálására, amiről 2020-ban jelentették, hogy 80 százalékban sikerült. A kész terv ellenére az időhúzásnak tehát az is oka lehetett, hogy katonailag még nem érezték magukat kellőképpen felkészültnek.
Az Ön védelmére hadd jegyezzem meg, hogy Orbán Viktort is átverhette Putyin. Egyrészt a hozzá közelálló kommunikációs emberek még a támadás előtt 2 nappal is lehülyézték azokat, akik úgy vélték, háború lesz és a menekültek fogadására sem láttunk előkészületeket.
Ezt részben cáfolnám. Én voltam olyan hivatalos egyeztetésen, ahol pont a menekültek fogadásáról volt szó. 600 ezer menekült befogadására léteztek elképzelések Magyarországon, Lengyelországban pedig 2 millióval számoltak. Az első néhány napon valóban voltak fennakadások, hiszen mindenkit váratlanul ért a háború, de utána már szervezett keretek között folyt a menekültek fogadása. Putyin pedig nemcsak Orbánt verte át, hanem az összes nyugat európai vezetőt. Például Macron francia elnök ezért különösen sok bírálatot is kapott.
Akkor azt lehet mondani, hogy Putyin az egész európai elitet az orránál fogva vezette.
Nézze, mindenki azt gondolta, hogy ez a fajta konfliktuskezelés Európában már a múlté. Ez egyszerűen egy civilizált világban nem fordulhat elő.
Eközben a világ legjobb titkosszolgálatai, a CIA, a Moszad, az MI6, azért folyamatosan jelezték, hogy Oroszország háborúra készül.
Ezeket a jelentéseket nyilván megkapták a nyugati államok vezetői is, de a végső döntést valószínűleg egy nagyon szűk kör, vagy egyetlen egy ember hozta meg Oroszországban. Joe Biden, amerikai elnök végig úgy fogalmazott, Oroszország háborúra készül, de Putyin még nem hozta meg a döntést. Így senki nem tudhatta, hogy egy grandiózus blöff készül, vagy általános támadás. Még a nyilvánosságra került orosz Nemzetbiztonsági Tanács ülését nézve is pontosan látható, hogy az ott ülő tagok sem tudták a háború előtt 3 nappal, hogy mi készül.
Putyin legközelebbi emberei sem tudták ott, hogy mi mellett foglaljanak állást. A titkosszolgálatok azért vélelmeztek inkább háborút, mert olyan haditechnika is felvonult az ukrán határoknál, amelyek városon belüli harcokra használhatók. Vízágyúk, barikád bontó eszközök, stb. Beszéltem olyan Kelet-ukrajnai kollégámmal, aki az orosz dezinformálási technikákkal foglalkozik évek óta. Ő is azt mondta, nem gondolta volna, hogy Oroszország általános támadást indít.
Putyin a háború megkezdése óta is rendszeresen tart nemzetközi sajtótájékoztatókat. Mostanában azzal indokolja a háborút, hogy az ukránok pogromokat rendeztek az orosz nemzetiség tagjai ellen. Legutóbb 14 ezer orosz áldozatról beszélt a Kelet-ukrajnai területeken. Ez igaz, vagy dezinformáció?
Ez abszolút dezinformáció. Az ENSZ adatai szerint körülbelül 13 ezer ember halt meg – köztük több mint 3300 civil, ukránok és oroszok vegyesen.
Azt lehet mondani, hogy ott polgárháború volt.
Nem nevezném polgárháborúnak. 2014-ben Oroszország megszállta a Krím-félszigetet, majd hírszerzési adatok szerint 52 ezer orosz katona jelent meg Kelet-ukrajnában. Csak nem katonáknak hívták őket, hanem „önkénteseknek”. Ezt az oroszok is beismerték. A szeparatisták orosz fegyverekkel, lőszerekkel harcoltak, a parancsnokok, a politikai tanácsadók oroszok voltak és gyakorlatilag Moszkvából irányították az egész mozgalmat. Zavargásokat szerveztek, elfoglalták a városok adminisztrációs központjait. Például Harkiv hivatalait is, Ukrajna második legnagyobb népességű városáról van szó, csak onnan sikerült őket egy idő után elűzni. Orosz fegyverek és koordináció nélkül nem lett volna semmi Kelet-ukrajnában. Népirtás pedig egyáltalán nem volt, ugyanakkor az látszik, hogy Oroszország keresi azt a narratívát, ideológiát, amivel meg tudja magyarázni, hogy miért is indított inváziót. Így jött a gondolat: orosz kisebbségek védelme.
Sőt, Putyin először azt mondta, hogy békefenntartónak mennek be Ukrajnába.
Ez nyilvánvalóan egy terelés volt és azóta is keresik a helyes narratívát. Volt már olyan, hogy Ukrajna atomfegyvert készített, vegyifegyvereket fejlesztett, de már olyan is előkerült, hogy Ukrajna akarta megtámadni Oroszországot, ők csak megelőző csapásba kezdtek. Ezek azonban annyira hihetetlenek voltak, hogy néhány nap után letettek róluk.
