A budapestiek igazán hátrányos helyzetűnek a mozgássérülteket, a súlyos betegségben szenvedőket, a munkanélkülieket és leginkább a hajléktalanokat tartják. Egyetértenek abban, hogy e csoportok tagjai igen rossz helyzetben vannak és támogatásra szorulnak.
A fővárosiak szolidárisak az elesettekkel: szinte minden megkérdezett szokott adakozni valamilyen formában. Legtöbben a hajléktalanokat és a súlyos betegségben szenvedőket támogatják. A budapestiek közvetlenül a hajléktalanokat és a fiatalokat támogatják szívesen, míg intézményen keresztül a súlyos betegségben szenvedőket, a mozgássérülteket és a nagycsaládosokat.
Program, támogatás
A hajléktalanok helyzetének megoldását, enyhítését tekintve a budapestiek elsősorban munkát adnának a hajléktalanoknak, illetve munkavállalásukat segítenék elő, valamint a munkáltatókat is szívesen támogatnák, ha hajléktalanokat foglalkoztatnának. A budapestiek hasznosnak tartanának a hajléktalanok részére kialakított átképzési programokat is.
A leghasznosabb intézkedésnek a megkérdezettek a hajléktalanok a fővárosi közmunkákban való foglalkoztatását tartják.Az otthontalanok jelenlegi lakhatási helyzetének megoldását is fontosnak ítélik a budapestiek: ezt a problémát elsősorban további hajléktalanszállók építésével, több férőhely kialakításával orvosolnák.
Szinte minden budapesti szívesen támogatná a hajléktalanok beilleszkedését a társadalomba, s ez nem csupán emberbaráti szeretetből fakad, hanem a budapestiek szeretnék elkerülni a hajléktalanokat, nem szívesen találkoznak velük az utcákon, aluljárókban.
A kutatások visszaigazolják a Fővárosi Önkormányzat szakmai törekvéseit, amelyek a hajléktalanok helyzetének enyhítését és társadalmi reintegrációját segítik. A kilencvenes évek kezdetétől a főváros folyamatosan újjászervezte a hajléktalanellátás intézményeit. A Fővárosi Önkormányzat többek között sikeres támogatási formákat dolgozott ki a hajléktalanok munkához és lakóhelyhez juttatására, valamint modernizálta a Budapesti Módszertani és Szociális Központot, ahol európai uniós támogatásoknak köszönhetőn foglalkoztatási programot indítottak.
A budapestiek a saját helyzetüket közepesnél némiképp jobbra értékelték: harmaduk jó helyzetben lévőnek, míg kevesebb mint ötödük rossz helyzetben lévőnek tekinti magát. A fiatalok (18-29 évesek) pozitívabban látják helyzetüket, az iskolai végzettséggel arányosan pedig nő a válaszadók elégedettsége a saját sorsukat illetően.
A válaszok alapján elmondható, hogy a budapestiek adakozó kedvűek: szinte minden fővárosi, közel kilenctizedük (87%) vallott úgy, hogy szokott adakozni. A - saját megítélésük szerint - jó helyzetben lévő válaszadók körében magasabb adakozási kedvet figyelhetünk meg. Azok hatoda, akik nem szoktak adakozni úgy vélik, hogy nagyon rossz helyzetben vannak .Ötödük pedig úgy érzi, hogy jó helyzetben van.
#page#
Legtöbben - a válaszadók kétharmada - a hajléktalanokat és a súlyos betegségben szenvedőket támogatják, a támogatások módjában jelentős eltéréseket fedezhetünk fel.
A budapestiek közvetlenül a hajléktalanokat és a fiatalokat támogatják szívesen, míg intézményen keresztül a súlyos betegségben szenvedőket, a mozgássérülteket és a nagycsaládosokat. A pénzbeli adományok a leggyakoribbak, míg sokan természetbeni adományokkal, élelmiszerekkel, ruhákkal segítik a rászorulókat. A budapestiek adójuk 1 százalékát jobbára a betegek, a mozgássérültek és a nagycsaládosok javára adják, míg konkrét munkával (betegápolás, segítség a háztartásban stb.) elsősorban a nyugdíjasokat segítik.
Azon megkérdezettek 50 százaléka, akik közvetlenül pénzzel is támogatják a hajléktalanokat, havonta 1-3 alkalommal teszik ezt, míg negyedük ennél gyakrabban, negyedük ritkábban.
Azok, akik inkább természetbeni adományt adnak, jellemzően félévente adakoznak, míg több mint negyedük ennél ritkábban. A természetbeni adományokkal segítő válaszadók közel harmada félévnél gyakrabban támogatja a hajléktalanokat, bár csupán 3 százalékuk vallott úgy, hogy heti rendszerességgel adakozik.
A fővárosiak több mint kétötöde vallott úgy, hogy szokta vásárolni a hajléktalanok által árusított újságok valamelyikét, elsősorban az idős középkorúak, akik szociálisan érzékenyebbnek tekinthetők, valamint az érettségivel rendelkezők. A vásárlók harmada havonta, míg hatoda ennél is gyakrabban vesz ilyen újságot. A megkérdezettek több mint kétötöde nem fogadja el az újságot a pénzéért cserébe.
A hajléktalanoknak való adakozás egyik kulcskérdése, hogy milyen tényezők alapján választják ki a budapestiek azt a hajléktalant, akit segítenek. A budapestiek számára - spontán módon adott válaszok alapján - a legfontosabb tényező a szimpátia, és az udvariasság, valamint fontosnak érzik, hogy olyan hajléktalant támogassanak, aki nem tűnik alkoholistának. A gyerekkel kéregetők inkább meghatják a budapestieket, mint a kutyával kéregetők, illetve van, aki előnyben részesíti az öregeket vagy éppen a nőket. Spontán módon a válaszadók közel tizede vallott úgy, hogy szívesebben támogatja azokat, akikről úgy gondolja, hogy tényleg nem képesek már dolgozni.
