Az első ébresztőóra csengetéshez Orbán Viktor álmának nyilvánosságra hozatala után mindössze három nap kellett. Antonio Tajani olasz külügyminiszter, a jobbközép Hajrá Olaszország (FI) vezetője a Corriere della Sera napilapnak nyilatkozott és azt mondta, reméli, sikerül szövetséget létrehozni a néppártiak, konzervatívok és liberálisok között az Európai Parlamentben.

Erre már fel kellett volna riadnia Orbán Viktornak, hiszen ez azt jelentette, hogy az olaszok egyáltalán nem a Fideszben gondolkodnak, hanem annak legnagyobb ellenségében az Európai Néppártban (EPP), ahonnan csúfos körülmények között kellett távoznia a magyar kormánypártnak. Ennek ellenére másnap Brüsszelben találkozott Orbán Viktor Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel, az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) populista frakció vezetőjével, ahol sajtóértesülések szerint ajtót mutattak a magyar kormányfőnek. Meloni állítólag elutasította Orbánt, és egyáltalán nem akarja látni a Fideszt az Európai Konzervatívok és Reformisták EP-frakciójában. Többi között azért, mert több tagpárt, finn, belga, svéd és cseh jelezte, hogy számukra elfogadhatatlan lenne a Fidesz belépése.

Aztán tegnap a Fidesz is megadta magát, immár a frakcióvezető Kocsis Máté tette közzé, hogy nem is akarnak bekerülni az ECR-be.

Persze szinte már megátalkodott módon ismét nem a valósággal indokolták szándékuk megváltozását, hanem ahogy szokták, más a hibás, mert ez egy fontos szabály a Fideszben, mindig más a hibás. Nagyon tiszteletben tartják azt a magyar mondást, hogy „mondd meg az igazat betörik a fejed”, így aztán nem is mondanak igazat.