Amennyiben egy uniós szabály ellentmond egy belföldi adójogi rendelkezésnek, érintse az például egyes tevékenységek áfa besorolását, vagy bármilyen más adókötelezettséget eredményező szabályozási területet, az adózó az állammal szemben alapelvi jelleggel közvetlenül is hivatkozhat az uniós szabályra. Ilyen esetben azonban számíthat egyszersmind arra is, hogy az adóhatósággal jogvitába keveredik, aki az eljárása során döntő többségben várhatóan a hazai szabályok alkalmazásához fog ragaszkodni.

Az adóhatóság jogerős döntése a hazai bíróságok előtt támadható, akik előtt az adózó már ténylegesen is közvetlenül hivatkozhat az uniós normákra, s kétség esetén kezdeményezheti, hogy az eljáró bíró az ügyben kérje ki az Európai Bíróság előzetes véleményét.

Ha az Európai Bíróság egyetért a magyar adózó jogértelmezésével és kimondja, hogy a hazai adójogi rendelkezés valóban ellentétes az uniós szabályozással, az a jövőben mind az adott eljárásban, mind a későbbi jogvitákban kötelező erővel bír, melynek eredményeként érvényesül az uniós szabályok közvetlen hatálya.

Harmonizációs hiányok

"Az ellentmondások talán legnagyobb számban az áfa szabályozásban lelhetők fel - kezdve az általános forgalmi adó működésétől egészen a számlázás mikéntjéig - hiszen az áfa tekintetében tartalmaznak nagy mennyiségű részletszabályt a vonatkozó Uniós irányelvek", - mondta Oszkó Péter, a Deloitte partnere.

A harmonizációs hiány tipikus területe az áfa besorolások köre. Számos tevékenységtípus tekintetében, például a pénzügyi szolgáltatások vagy akár az ingatlanügyletek körében találhatunk példákat arra, hogy más módon ítéli meg egy adott ügylet áfa kötelezettségét vagy mentességét az uniós és a hazai szabályozás. Rendezetlen bizonyos tekintetben a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódóan igénybe vett kiszervezett szolgáltatások megítélése, a követelésvásárlás, a faktoring vagy a tartozásátvállalás, illetve engedményezés besorolása.

Az ingatlanokat érintő tevékenységek területén a hasonló jellegű ellentmondásokból az alábbiak talán a legtipikusabbak:

• Az uniós szabályok szerint mindig - nemcsak lakások esetében - áfa-mentes a használt ingatlanok értékesítése, míg Magyarországon csak a használt lakás értékesíthető áfa-mentesen. Minden más használt ingatlan áfa kötelezettség alá esik értékesítéskor.

• Magyarországon az ingatlanközvetítés áfa-mentes besorolás alá esik, holott az Unió szabályozásából ilyen nem következik, az Unióban ez áfa köteles tevékenység.

• Amennyiben a beruházó az elkészülte után más módon hasznosította, például bérbe adta, s csak évekkel később értékesítette, Magyarországon ez ebben az esetben is csak új lakásként értékesíthető és így az eladási árat áfa terheli. Az Unió szabályai időkorlát bevezetését írják elő.

Áfamentes környezet

Számos további hasonló ellentmondást szül, hogy a magyar áfa törvény még mindig a statisztikai besorolási rend alapján határozza meg egyes ügyletek áfa kötelezettségét. Az uniós gyakorlat egy általánosabb megfogalmazás és annak bírósági gyakorlata alapján ítéli meg, hogy adott ügylet áfa köteles vagy áfa-mentes-e. Ha az Európai Bíróság egy konkrét ügyben egy ügyletről el akarja dönteni, hogy az milyen áfa kötelezettség alá esik, kizárólag a vonatkozó irányelv általános rendelkezéseit vizsgálja. Magyarországon a gyakorlatban a Statisztikai Hivatal, statisztikai besorolások alapján alkotott véleménynyilvánítása mentén alakul ki, hogy egy ügylet áfa köteles vagy áfa-mentes-e. A kettő sokszor semmiféle összefüggésben nem áll egymással, így ellentmondásokat eredményez.

Mindenki érdeklődésére számot tartó téma továbbá, hogy az áfa levonási tilalmak közül van-e olyan, ami feltűnően sértheti az uniós irányelveket. Kiemelendő az a szigorítás, amely a telefonköltségek áfa tartamának levonását érintette. Ez a szabály 2004-ről 2005-re szigorodott, ezáltal az uniós előírások egy speciális alapelve sérült, miszerint az uniós irányelv hatálybalépését követően adott tagállamban további levonási tilalmak szigorítása már nem vezethető be.