Közvetve a magyarországi állapotokról nyújt képet az, hogy mik a boldogulás előmozdítói egy országban. Működnek-e azok a mechanizmusok, amelyek során az arra érdemes emberek lesznek sikeresek, vagy mások. A fiatalok bizakodók a tekintetben, hogy a siker elsősorban valamilyen tudás-alapú tényező (nyelvismeret, iskolázottság, szakmai tudás) függvénye. Vagyis az előrejutás mechanizmusai tisztességesek.

De fontos érvényesülési kritériumok közé tartoznak az egyén valamely jellemzői (önbizalom, egyéni képességek) és egyes külső tényezők (anyagi háttér, befolyásos rokonok, ismerősök, barátok) is. A tisztességtelen magatartás - bár a lista vége felé szerepel - még mindig 43-44 pontos fontosságot kap a 100-ból a fiatalok szemében. A kép tehát vegyes: a siker, a boldogulás kritériumai elsősorban tisztességesek, de a tisztességtelen magatartás mechanizmusa is jelen van a fiatalok szerint.

Érdekes, hogy a tudás éppen a diplomásoknak számít kevésbé, és körükben a befolyás, mint siker-tényező felértékelődik. Egy másik, a vélemények alapján kiemelhető jellemző csoport a szakmunkások, akik megint sok ponton eltérnek az átlagtól. Az, hogy szinte minden siker-tényezőt, de különösen a jogszabályok megkerülését másokhoz képest fontosabbnak ítéltek másoknál arra utalhat, hogy magukat a sikertől egy kicsit megfosztva érzik, távoli nekik a sikeresség, talán elérhetetlen is, és éppen ezért nagyon fontos.

Idealista jővő

A fiatalok múltjuk megítélésében differenciáltabban gondolkodnak, a jövő szempontjából egységesebben optimisták. Ez azt jelentheti, hogy kicsit idealisták a jövővel kapcsolatban, nem akarnak saját helyeztük esetleges romlásával szembesülni. A jövőről alkotott kép ilyen értelemben inkább a vágyakat, a múltról való vélekedés pedig inkább a valóságot jeleníti meg.

1995-ben a fiatalok saját jövőjük megítélésében 45 százalékos arányban voltak optimisták, és csaknem ugyanilyen arányban (43%) vallották azt, hogy se nem optimisták, se nem pesszimisták. Csupán 12 százalék volt azok aránya, akik pesszimistán ítélték meg jövőjüket. Ha megpróbáljuk megfeleltetni egymásnak a két kérdést, akkor - kis fenntartásokkal - azt mondhatjuk, hogy míg tíz éve 45, addig most 80 százalékos a saját jövőjükkel kapcsolatban optimisták tábora.

#page#

Tehát tíz éve óvatosabbak voltak a fiatalok (nem merték egyértelműen optimistának vallani magukat, inkább se nem optimistának, se nem pesszimistának ítélték jövőjüket), most saját jövőjük javulásában döntő többségben bíznak. Ennek oka sokféle lehet: utalhat egy alapvető megelégedettségre, bizalomra a társadalom intézményeiben, mely a tíz év alatt stabilizálódni tudott és megteremtette a feltételeket arra, hogy az emberek boldogulni tudjanak az életben.

Munka, de nem önmegvalósítás

Az egyéni boldogulás egyik legfontosabb ismérve, és egyben a fiatalok jövőjének bázisa, a munkaerő-piaci pozícióban megmutatkozó egzisztencia megteremtése. Minél több beleszólása van egy fiatalnak a munkavállalás jellegének, körülményeinek meghatározásába, annál kevésbé kiszolgáltatott, annál biztosabb egzisztenciát remélhet a jövőben. Nem mindegy, hogy valaki ajánlatok között tud válogatni, vagy kisebb-nagyobb kompromisszumokat kell kötnie az elhelyezkedés érdekében. A mérleg valahol középen "billeg", egy kicsit talán az optimistább irány felé mutatva. A legtöbben (51%) ugyanis úgy érzik, lesznek munkalehetőségeik, ám nem biztos, hogy olyan munkát végeznek majd, amit szeretnének. Valamint azok, akik már annak is örülnének, ha egyáltalán találnának munkát kevesebben vannak azoknál, akik maguk "diktálják a feltételeket". És még néhányan külföldi munkavállalást is reálisnak tartanak.