Új tartalommal töltenék meg a teleházak saját magukat, hogy a megváltozott környezetben is tovább működjenek. Terjed ugyanis a szélessáv, egyre több otthonban érhető el az internet, így háttérbe szorulhatnak, akár el is tűnhetnek az infokommunikációs ellátottság tekintetében elmarad térségekbe a világhálót eljuttató közösségi terek, a teleházak. A közösségi szerep megtartásában látja a jövőt Detrekői Ákos, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke. Ő a héten megtartott szegedi konferencián beszélt erről, melynek témája a jövő teleháza volt.
Detrekői szerint az ilyennek a legújabb technológiákat kell közvetítenie a felhasználók felé. Molnár Szilárd, a BME-UNESCO Információs Társadalom- és Trendkutató Központ, kutatási igazgatója ezt a lehetőséget egy meglepő adattal is alátámasztotta. Az emberek többsége nem a családjától, hanem barátoktól, szakemberektől vár választ számítástechnikai jellegű kérdéseire. Azaz hiába terjed hazánkba egyre több otthonba a szélessáv, az nem jelent azonnali hasznosulást. Molnár szerint ezért nem biztos, hogy célravezető a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szélessávú infrastruktúra-fejlesztésbe fektetett erőfeszítései. Abban már mindenki egyetért, hogy az információs társadalom kérdése messze több, mint technológiai probléma.
Kinek jó a fejlesztés?
Példaként említette, hogy mobiltelefonja szinte már mindenkinek van, de annak segítségével névjegykártyát küldeni sokan nem tudnak. Azaz a kérdés ma hazánkban már nem az, hogy használják-e az internetet az emberek, hanem az, hogy mire használják. A kutatási igazgató kijelentette, hogy megrekedt a magyar információs társadalom fejlődése, amelyet arra vezetett vissza, hogy a makroszintű támogatással - ilyen volt a sulinet expressz, és a szélessáv elterjesztésének szándéka - leginkább azok éltek, akik eleve felhasználók voltak.
A konferencián minden előadó hangsúlyozta, kettészakadt a társadalom, melyek között a különbség csak egyre nő. A "netizenek" (hálózati polgárok) erőforrásaik megsokszorozására, naprakészen használják az ikt szektor vívmányait, míg a "netless-ek" (az internetet nem használók) nagy része (negyven százalék) meg van győződve róla, hogy semmiféle hátrányt nem jelent számukra a digitális analfabétizmus.
Molnár Szilárd szerint a megrekedtségünket, hogy a magyar információs társadalom rétegződése is alátámasztja. Netizenek az ország lakosságának 35 százaléka tekinthető, a netless-ek 55 százalékot tesznek ki, míg a kettő között található, meggyőzhetők tábora, mindössze tíz százalékos. És ez mutatja, hogy baj van, ugyanis az lenne jelenleg eredmény, ha egyharmad arányúak lennének a táborok.
Új alapok helyett szemléletváltás
Gáspár Mátyás, a Teleház Szövetségek Európai Uniójának elnöke szerint paradigmaváltásra van szükség, hogy a teleházaknak legyen jövője. Az identitásukat nem a szervezetben, hanem a szolgáltatásban kell megtalálniuk, amelyhez elengedhetetlen a szakképzett munkatársak megléte. Részt kell venniük a mobil és helyi hálózati szolgáltatásokban. Gáspár szerint a kistérségek egységes logisztikai végpontjai lehetnek a jövőben a teleházak. Ehhez egységes, minőségbiztosított szolgáltatásokat kell üzemeltetniük. Ehhez azonban helyben kell meghatározni a szükségleteket.
Fabulya Edit, a Magyar Teleház Szövetség társelnöke szerint a teleházak alapjai lehetnek a távmunkának és távoktatásnak, igaz ezekről egyelőre sokat beszélnek "de még senki nem látta őket"- emelte ki Fabulya. A konferencia választ keresett a finanszírozásra is, ezért előadóként meghívták Nagyházi Györgyöt, az- Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Területfejlesztési Főosztályának tanácsadóját. Nagyházi elmondta, hogy a teleházaknak is érdemes klaszterben gondolkodnia, mert az általa említett pályázati lehetőségek egy része csak közösen érhető el.
A teleházak üzemeltetőinek a TIOP (3.2.3.; 3.2.7.; 3.2.9.; 3.3.2.; 3.3.5.) a TÁMOP (1.4.1.; 5.2.2.; 5.2.3.; 5.2.5.; 5.3.1; 5.4.6.; 5.5.6.) és a regionális operatív programokat érdemes átnézniük.
