Lehetséges, hogy az uniós csatlakozással kapcsolatos döntés az egyén számára komoly megfontolást igényel, a nemzet számára azonban egyértelműek az előnyök – vélekedett dr. Palánkai Tibor, az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány (EUK) kuratóriumának elnöke. Eddig is Európához tartoztunk, most részei lehetünk a gazdag Európának, és intézményesíthetjük a vele fennálló kapcsolatainkat. Egyáltalán nem közömbös, hányan mondanak igent, nem közömbös, hogy hányan járulnak az urnákhoz: a szavazás eredménye mutatja meg Európának, hogy mennyire lelkesen csatlakozunk.

80 nap, 1000 rendezvény, egymillió résztvevő

Mindössze nyolcvan napunk volt arra, hogy egy komplett tájékoztatási rendszert építsünk ki, hogy az embereket legalább alapszinten felkészítsük a csatlakozásra – mondta el dr. Somody Imre, a kuratórium elnökhelyettese. Tevékenységünk politikai és társadalmi viták kereszttüzében állt, ám mi úgy gondoljuk, így is sikerült ellátnunk feladatainkat. Ezer rendezvényt tartottunk szerte az országban, és ezeken csaknem egymillió ember vett részt. Kétmillió tájékoztató füzetet küldtünk ki a csatlakozásról érdeklődőknek. A tájékoztatás eredményeként jelentősen csökkent a bizonytalanok száma, az igazi megmérettetés azonban még előttünk áll. Újságírói kérdésre válaszolva Somody elmondta, hogy szombaton négymillió igen szavazatra számít.

Nem pártpolitikai ügy

Demokratikus berendezkedésű országban élünk, ahol mindenkinek alapvető joga a szólásszabadság. Ezért ne ítéljük el azokat, akik kevésbé lelkesen tekintenek a nagy változásokra, vagy akik alkalmanként felülnek mindenféle híreszteléseknek – kérte Kádár Béla, kuratóriumi tag. – Az azonban mindenkinek állampolgári kötelessége, hogy lehetősége szerint tájékozódjon arról, mit jelent a csatlakozás az országnak.
A honfoglalás óta méltó helyünket keressük Európában. Most talán megleljük, és ezért be kell látni, hogy a csatlakozás nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügy. Nemzeti ügy, hogy kitörjünk a történelmi elmaradottságunkból, hogy a hadak útja helyett az Európai Unió keleti ugródeszkája lehetünk, hogy gazdaságilag és kulturálisan is egyesítsük a határok által szétszabdalt magyar nemzetet. Remélem, aki eddig nem tette meg, az a hátralevő 72 órában tájékozódik az Unióról, és a csatlakozás napján az ország egységes hanggal tud igent mondani.

A kultúra felvirágzására mondhatunk igent



Megérett az idő Magyarország csatlakozására – állította Gerő András, kuratóriumi tag. – A rendszerváltás óta minden kormányzat kiemelt céljaként kezelte az Európai Unióhoz való csatlakozást, most a magyar népen a sor, hogy jóváhagyja tizenhárom éves munkájukat. Sokan félnek attól, hogy Magyarország elveszti nemzeti identitását az egyesült Európában. Ehelyett tudomásul kellene vennünk, hogy az Unióban bizonyos hagyományok, bizonyos fogalmak megváltoztak. A teljes nemzeti szuverenitás egy XIX. századi koncepció, a globalizáció korában sokkal fontosabb, hogy hazánk egy egyenrangú függési rendszer része lesz.
Utoljára a Monarchia idejében vettünk részt hasonló nemzetállamok feletti együttműködésben, arra az időszakra mégis a magyar kultúra fénykoraként emlékezünk. Az Európai Unió jóval demokratikusabb rendszer, és jóval nagyobb hangsúlyt kap benne a saját gazdasági és kulturális nemzeti identitásunk, hiszen csak ezen keresztül tudjuk hangsúlyozni szuverenitásunkat. Aki igent mond, az tehát a nemzet új felvilágosodására, a kultúra felvirágzására mond igent, aki pedig nemmel voksol, az egy elavult, mindig is csak papíron létező nemzeti szuverenitást szeretne.

Erős csapatba kerülünk

Cégem, a Graphisoft már 15 éve jelen van az Európai Unióban. Amikor az amerikai piacra próbáltunk betörni, lenéztek bennünket. Nem magyarként, európaiként– mesélte Bojár Gábor. – Akkor nem értettük, miért erősebbek az amerikai szoftvercégek, mint az európaiak, hiszen nálunk is legalább annyira jó programozók voltak. Már tudom, hogy az amerikaiak sikerüket nem jobb képességeiknek köszönhették, hanem annak, hogy egy hatalmas, egységes belső piacra termelhettek. Ennek köszönhetően sok mindent sokkal gazdaságosabban tudtak gyártani, és egészen más skálán kellett gondolkodniuk, mint a szétszabdalt európai piacon szereplő cégeknek.
Ezért most, amikor végre mi is beléphetünk az egységes piacra, nem az a kérdés, hogy mekkora támogatást kapunk, nem az, hogy mit ad nekünk az Unió. Az a fontos, hogy az Európai Unió megállja-e a helyét a gazdasági világban, és hogy mi mit tudunk ehhez hozzáadni. Én azt hiszem, sokat – állította Bojár.

Az ifjúság partnerünk a tájékoztatásban

A csatlakozás legnagyobb nyertese az ifjúság lesz, mivel ők a legrugalmasabbak, ők tudják leginkább az előnyükre fordítani a környezetükben bekövetkező változásokat. Ezért az idősebbeket is arra kérem, hogy ha másért nem, a fiatalok érdekében szavazzanak igennel – mondta el Chikán Attila, kuratóriumi tag, a BKÁE rektora. – A fiatalokat ezért nem is célcsoportnak, hanem partnernek tekintjük az uniós kommunikációban. Az Európai Unióba való belépés rengeteg helyzetet nagyon kiélez, a megnövekedett versenyhelyzet pedig komoly felelősséget ró az oktatásra. Több száz emberünk fog Brüsszelben dolgozni; ha ők megfelelően felkészültek, beszélnek idegen nyelveket, akkor az egész ország érdekeit jobban figyelembe fogja venni az Unió.

Nagy hozományt viszünk

Amióta a közvélemény-kutatók vizsgálják az uniós csatlakozás támogatottságát, a legtöbben mindig azt mondják, hogy az országnak lesz jó a csatlakozás, legkevesebben pedig azt, hogy nekik maguknak – mondta el Ágh Attila, politológus, kuratóriumi tag. – Ezen a helyzeten csak úgy tudunk segíteni, ha megszólítjuk az embereket, nem csak ország sorsával kapcsolatos ügyekben, hanem a régiójukat és az őket személyükben érintő dolgokkal kapcsolatban is. Ezt a munkát szeretnénk a csatlakozás után is folytatni. Szintén érdekes, hogy minél közelebb kerülünk a csatlakozáshoz, minél több információ jut el a lakossághoz, annál többen állítják, hogy keveset tudnak az Európai Unióról.
Ám hiába adunk egyre több választ, a köztudatban még mindig sok a tévhit. Például az, hogy hazánk sorsáról Brüsszelben döntenek majd. A valóság ezzel szemben az, hogy a maastrichti szerződés óta decentralizáció indult el, és most inkább azt a kérdést kell feltennünk, vajon mi képesek vagyunk-e arra, hogy itthon olyan érdemi döntéseket hozzunk, amelyek más országok sorsát is befolyásolják. A csatlakozás után például egyből döntéskényszerben leszünk a velünk egyforma méretű országokkal együtt, hogy eldöntsük, a tízmilliós nagyságú országok hogyan kaphatnak minél nagyobb beleszólást Európa sorsába. Ahogy Jürgen Köppen kijelentette: Nem azt kell néznünk, hogy mi mit nyerünk a csatlakozással, hanem hogy az Unió mit nyer velünk. Nagy hozományt viszünk magunkkal, és emelt fővel, büszkén csatlakozhatunk.