A régebbi négy kohéziós tagország tapasztalataiból Magyarország számára egy több pillérből álló, sikeresnek ígérkező felzárkózási politika körvonalai állíthatók össze. Ezek a következő főbb gazdaságpolitikai változtatásokat teszik szükségessé:

ma már tovább nem halogatható (külső és belső) követelmény a magyar költségvetés tervezési-, végrehajtási rendszer megreformálása és az államháztartás megbomlott pénzügyi egyensúlya mielőbbi helyreállítása;

a magyar gazdaságot egyensúlyi pályára állító pénzügyi konszolidációt követően széles körű támogatást élvező, jövő orientált fejlesztéspolitikára van szükség, amelynek a fő sajátossága az uniós átlagot 3-5 százalékponttal meghaladó felhalmozási hányad és a kis és közepes országokra jellemző néhány ágazatra koncentráló szelektív beruházás-politika;

a sikeres felzárkózás egyik legfőbb feltétele a gazdasági növekedés meggyorsítása. Ehhez mindkét gazdasági erőforrás (tőke és a munkaerő) átlagon felüli kihasználására van szükség. Mindezt - a korábbi kohéziós országok tapasztalataira építve - kétirányú, azaz extenzív és intenzív fejlesztési módszereket egyaránt alkalmazó beruházás-politikával lehet megvalósítani;

az extenzív fejlesztések meggyorsítását segítheti elő, hogy az Unió új (2007-2013. évi) költségvetési ciklusában számunkra mindezideig soha el nem érhető nagyságrendű külső pénzügyi források állhatnak rendelkezésre;

az intenzív, a munkaerő forrásaink minél jobb hasznosítását lehetővé tevő fejlesztési módszerek alkalmazását, pedig egyfelől az uniós tagságunkkal együtt járó növekvő verseny, másfelől az EU-n belül egyik legrosszabbnak számító foglalkoztatási jellemzőink teszik szükségessé;

mindkét irányú beruházás-politika egyik belső, hazai feltétele, hogy a magyar gazdaságban, a korábbi években kialakult túlelosztási tendenciákat megállítsuk és a belső fogyasztás GDP-hez viszonyított arányát néhány százalékponttal mérsékeljük. A hazai fogyasztási hányad mérséklésére több ok miatt is szükség van:

egyfelől azért mert az a jelenlegi fejlettségi szintünkhöz viszonyítva - nemzetközi összevetésben - a fogyasztási hányadunk túl magas, ami az esetek egy részében nem racionális (egészségtelen és környezetet károsító) fogyasztási szerkezetet is eredménye

másfelől azért, mert a felzárkózáshoz szükséges többletforrásokhoz jelentős összegű hazai finanszírozási hányadra is szükség van;

harmadrészben azért, mert a hatékony fejlesztésekhez olyan területek szűk keresztmetszeteinek felszámolására és foglalkoztatási viszonyainak a javítására is szükség van, amelyet az EU nem támogat;

negyedszer azért is, mert az államháztartási egyensúly újbóli helyreállításához átmenetileg belső megtakarításokra lesz szükség.

Mindezt az itt felvázolt gazdaságpolitikai váltást (tehát a fejlesztési ráfordításaink növelését, az államháztartás rendbetételét, a foglalkoztatás növelését és a fogyasztási szerkezet korszerűsítését) együttesen úgy kell megvalósítani, hogy az a társadalom számára ne okozzon elviselhetetlen tehervállalást. A legsikeresebb régebbi kohéziós tagországok (Írország és Spanyolország) példája azt tanúsítja, hogy ez a cél megfelelő konszenzussal és időbeli ütemezéssel, valamint kellő uniós segítséggel megvalósítható, főként azért mert a felzárkózással együtt járó fejlődés egyik törvényszerű velejárója a fogyasztási hányad mérséklődése, így a felzárkózó országok akár "kinőhetik" a kezdeti takarékosabb gazdálkodással együtt járó sokkszerű életszínvonalbeli visszaesések veszélyeit.