A köznyelvben ezoterikusnak nevezzük mindazokat a tanokat, hiteket, meggyőződéseket, amelyek a tudományos világképen, a racionálisan megmagyarázhatón túlmutatnak, illetve a - szó görög eredetijének megfelelve - az élet nagy kérdéseire „belül" keresik a választ. Ezoterikus az a tudás, amely a beavatottak, a megvilágosodottak birtokában van, és gyakorta szemben megy a hétköznapi tudomány, vagy a nagy világvallások kánonjával.

Az ezotéria hét különböző formájának elfogadottsága az ötfokú skálán - a gyógyítók kivételével, mely 3-as értéket kapott, illetve az emberek kétötöde inkább elfogadja létezésüket - a lehetséges középérték alatt van. Kisebb mértékben hisznek az emberek a sorsszerűségben (2,8), s az erre épülő szolgáltatásokban - jósok és horoszkópok (2,7 és 2,6), illetve a halálon túli éltben (2,5). Ennél is kevesebben vélik úgy, hogy léteznének UFO-k és szellemek (2,2 és 2,1).

A demográfiai jellemzők alapján, egyetlen dimenzióban, a nemek között tapasztalható erős eltérés abban, hogy valaki hisz-e vagy sem az ezotériában (kivétel ez alól az UFO-jelenségekkel szembeni hit). Mint a 2. ábra mutatja az ezotériában leginkább a nők hisznek. Azt vártuk, hogy a kor növekedésével (a hagyományok, a halál közeledése) nő az ezotéria iránti érzékenység.

Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy a korcsoportok között nincs nagy eltérés az ezotéria iránti fogékonyságban, s ami kis eltérés tapasztalható az inkább azt sejteti, hogy a fiatalabb korcsoportok hajlamosabbak az ezotéria befogadására. Az iskolai végzettség, amelyről tudjuk, hogy általában befolyásolja a világnézet alakulását, csak négy ezotéria fajta esetében hat erősen, s a hatás ezekben az esetekben sem azonos irányú. Míg a sorsba, s a jövendőmondásba vetett hit csökken az iskolai végzettség növekedésével, addig a halál utáni élet és az UFO-k esetében a közepes szintű iskolázottság (nyilván a nők magas arányával összefüggésben) hajlamosít az ezotériára.

A választási hajlandósággal az ezotéria sajátos módon függ össze - a kialakulatlan vélemény (akik nem biztosak benne, hogy részt vennének a választásokon) növeli az ezotériára való hajlamot. Ez azt is jelentheti, hogy a határozott vélemény, a szilárd nézetrendszer, kiforrott világnézet csökkenti a nyitottságot a megmagyarázhatatlan jelenségek felé.

A sors erejébe, illetve a jövendőmondásba vetett hit az átlagosnál erősebben van jelen a mintába került kisszámú cigány kisebbségre (3,2 és 3,3 átlagpont), illetve azokra, akik szerint a jövőben sokkal rosszabb lesz családjuk anyagi helyzete, mint jelenleg (3-3 átlagpont).

Az, hogy az ezotéria elfogadása egyfajta világnézet sejteti az a tény, hogy a hét ezotéria típus elfogadása közötti korreláció erős (0,4 feletti, de egyes esetekben 0,7 körüli - ti. a legmagasabb érték az 1-es).

Az ezotéria a lakosság mindennapjainak nem része. A megkérdezettek negyedével (24%) már történt sorszerű esemény, ötöde (20%) figyeli a horoszkóp alakulását, hetede (14%) járt már jósnál, illetve gyógyítónál, s egy kis csoport (4%, illetve 2%) találkozott már szellemmel vagy földönkívülivel - vagy viccelődik a kérdezővel. Jósnál a nők 22%-a, a férfiak csupán 5%-a fordult már meg, s hogy ez a gyakorlat nem az idősekre jellemző, az (is) utal, hogy a jövendőmondót valaha látottak aránya a GYES-en lévők körében 23%. Két sors-érte csoport van, kik számára a csapás, s egy, akiknél a szerencse esélye nagyobb az átlagosnál: a cigányok és az ötvenes években születettek körében a csapás aránya (51%, illetve 44%), a hetvenes években születettek körében azok aránya, akiknek a sors szerencsét hozott (41%).