Kína, India, Olaszország, Kenya, a Fülöp-szigetek valamint Thaiföld szolgált a kutatás helyszínéül, ahol 6-17 éves gyermekeket és édesanyjukat kérdezték ki arról, milyen gyakran részesítik a gyermekeket testi fenyítésben és hogy szerintük más családokban milyen gyakori a verés. A kutatók felmérték a gyermekek agressziójának és szorongásának mértékét is.

A felmérés alapján a testi fenyítésben a kenyai anyák járnak az élen - ez alátámasztja a gyerekverés Afrikában általános gyakorlatát. A sort Thaiföld zárja, ahol a buddhizmus hatására csak ritkán alkalmaznak erőszakot.

Hogy miként viszonyulnak a gyermekek a veréshez, az függ attól is, mennyire bevett szokás a testi fenyítés. Ha a barátait is hasonlóképpen fegyelmezik, kevésbé éli meg személyre szóló büntetésként - ha viszont azt tapasztalja, hogy barátait nem, csak őt verik, vagy nagyon rossznak hiszi magát és szorongóvá válik, vagy megutálja a szüleit.

A verés társadalmi megítélése megváltoztatja a testi fenyítés és a szorongás, illetve agresszió közti összefüggést: Kenyában a leggyengébb a két jelenség közti kapcsolat, ahol a fizikai büntetés társadalmilag elfogadott.

Amerikában és az európai kultúrában a testi fenyítés kérdése ellentmondásos: annak ellenére, hogy a gyermekek verését elítélik, mégis sokan élnek az erőszakos fegyelmezéssel.

Egy magyarországi felmérés szerint az anyák 19 százaléka verte már meg a gyermekét saját bevallása szerint. A pofont a megkérdezettek 70 százaléka találta elfogadható nevelési eszköznek.

Folytatás az Életformán...