A Bielefeld közvéleménykutató-intézet nemrégiben közzétett, több mint 1000 válaszadó megkérdezésével készült kutatása meglepő eredményeket mutatott ki a német állampolgárok élethossz igényeivel kapcsolatban - áll az ELTE TáTK hírlevelében. A megkérdezettek többsége, mintegy 56 százaléka kilencven évet jelölt meg, mint ideális élettartamot, ugyanakkor a kutatási jelentés szerint a megkérdezettek tíz százaléka, vagyis tízből egy német állampolgár szívesen élne örökké. A válaszadók további nyolc százaléka boldogan élne akár 110, két százaléka pedig 150-300 évig is. 16 százalék viszont azoknak az aránya, akik saját bevallásuk szerint már azzal is elégedettek lennének, ha a 70. születésnapjukat még megünnepelhetnénk.
Az ideális életkorra vonatkozó elképzelések között egyértelmű különbség mutatható ki a megkérdezettek aktuális életkora szerint. Az örök életre áhítozók ugyanis legnagyobb arányban a fiatal, 14 és 20 éves közöttiek körében vannak jelen. Esetükben a válaszadók 20 százaléka mondta, hogy szívesen élne akár a végtelenségig. A középkorúak tekintetében ezek aránya 10, a hatvan év felettiek esetében pedig már csak 3 százalék. A kutatók vélekedése szerint az életkori igényekben tapasztalható különbség a fizikai és egészségügyi állapotra vezethető vissza. Mivel a kor előrehaladtával egyre nagyobb arányban jelentkeznek betegségek és más egészségügyi problémák, az idősebbek kevésbé érzik úgy, hogy aktuális fizikai állapotukban még sokáig szeretnének létezni.
A lelki fejlődés eredménye a halál elfogadása
Az idősek többsége valószínűleg nem csupán a fizikai állapotuk miatt nem vágyik örök életre - értékeli a kutatást Síklaki István, az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánhelyettese. Szerinte az egész életen át tartó lelki fejlődéshez hozzátartozik, hogy az idős korban az emberek inkább visszatekintenek a mögöttük lévő évtizedekre, ezt összegzik, s az élethez való viszonyulásukra ennek az összegző visszatekintésnek nagy hatása van.
Aki úgy érzi, az élete üres volt, meddő volt, nincsenek olyan eredményei, amikre büszke lehetne, nincs olyan család, amely számot tartana rá, az nagy valószínűséggel nem fog ragaszkodni az életéhez. De az olyan idős ember is, aki termékeny életre tekinthet vissza érezheti úgy, hogy szép volt, amit akart elért, további erőfeszítésekre nincs motivációja, s a csendes, eseményekben, tevékenységben nem igazán dús idős kort könnyebb szívvel hagyja el, különösen, ha úgy érzi, a testi energiái is fogytán vannak.
