A teljes interjú eredetileg a Piac és Profit magazin áprilisi, nyomtatott változatában jelent meg.
Az amerikai ellenkultúra magyarországi fogadtatásával kapcsolatos kutatások kapcsán kezdett a témával Havasréti József behatóbban foglalkozni – olvashatjuk az íróval készült terjedelmes interjúban.
Kétségtelen, hogy a beat irodalom nehezen érthető meg a drogokkal kapcsolatos vonatkozások ismerete nélkül, itt csak a legismertebbeket említve: mind Allen Ginsberg, mind Jack Kerouac, mind William Burroughs írásaira, sőt, írásmódjára hatottak a tudatmódosító szerek.
Burroughs Meztelen ebédjéből a „fekete hús” nevű organikus szuperdrog motívuma át is került Havasréti József regényeibe, az Űrérzékeny lelkekbe és a Nem csak egy kalandba.
Havasréti, ahogy az a vele készült interjúból részletesen kiderül, könyvei megírásakor számos magyar forrásra bukkant arról, hogy magyar írók is folytattak kísérletet tudatmódosító szerekkel.
Annyi egyértelműen kiderül az ezekkel kapcsolatos publikációkból, hogy a szóban forgó vegyületek beadása után – ez lehetett LSD, pszilocibin, vagy a magyar kutatók által szintetizált dietil-triptamin (DET), illetve dimetil-triptamin (DMT) – a testi állapot ellenőrzése mellett a kutatók részben önmegfigyelésre és ezek leírására kérték a résztvevőket.
Egyébként Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc és Abody Béla egy orvosi-pszichiátriai kísérletsorozat résztvevői voltak, melynek vezetői Böszörményi Zoltán és Szára István voltak. A programmal kapcsolatos publikációkban nem a saját nevükön szerepeltek, ezekből csak találgatni-következtetni lehet a kísérleti személyek kilétét illetően.
Ugyanakkor mind Abody, mind Juhász már a korszakban nyíltan írtak tapasztalataikról, hiszen ezek hangsúlyozottan tudományos kísérletek részei voltak.
Az interjúból az is kiderül, hogy Abody Béla pályáján színes epizód volt csupán a drogkíséret, melyben csak „kalandvágyból” vehetett részt. Juhász Ferenc pedig 1967-ben jelentette meg a Diethyl-kísérlet című esszéjét, melyben feldolgozta élményeit.
