A rendszerváltáskor egyetértés volt a politikai elitben, hogy szociális piacgazdaságot kívánnak építeni az összedőlt szovjet-rendszer helyébe. Ezzel az ideával szakított gyökeresen Orbán Viktor 2010-ben, amikor meghirdette a munkaalapú társadalom vízióját, amelynek egyik következményeként megkezdődött a Magyarországon létrejött jóléti-szociális rendszer agóniája. 2010-ben pörgött a világgazdaság, érkeztek az uniós pénzek, az életszínvonal emelkedett a munkaalapú társadalom építésének árnyoldalai nem mutatkoztak és a számok is igazolták az orbáni irányváltás sikerességét.

Nemzetgazdasági szinten a 2011-es és a 2022-es népszámlálás között eltelt időben közel 20 százalékkal bővült hazánkban a foglalkoztatottság, míg a munkanélküliek száma a felére csökkent.

Forrás: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány Magyarország munkaerőpiaci atlasza

Aztán bekövetkezett a világgazdaság ciklikus fejlődésének negatív időszaka, fűszerezve egy világjárvánnyal, majd egy pénzügyi válsággal és egy háborúval. Az Orbán-kormány nem folytatott prociklikus gazdaságpolitikát, amikor az állam a pénzt rak félre a szebb időkben a rosszabb időkre, így nem véletlenül lettünk az inflációs statisztikák bajnokai. Az uniós újjáépítési pénzektől is elestünk, hogy miért, ez ügyben egymást okolja Brüsszel és Budapest. A munkaalapú társadalom árnyoldalai pedig ebben a válsághelyzetben azonnal megmutatkoztak. Egyrészt kiderült, munkaalapú társadalom helyett inkább egy bérrabszolga társadalmat sikerült kreálni, másrészt világossá vált, nem leszünk versenyképesebbek azzal, hogy tanulatlan tömegeket futószalagok mellé állítunk. Mindennek eredményeként Magyarország lecsúszott a mélybe. Immár hivatalosan is utolsók lettünk a háztartások fogyasztását nézve Európában, még Bulgária is lehagyott minket.