Az űrszonda fedélzetén négy nagy látószögű távcsövet helyeztek el. A négy távcsőbe eltérő irányú, de egymással szomszédos területekről érkezik a fény, és együtt 400-szor nagyobb területet észlelnek egyidejűleg, mint a Kepler űrszonda által eredetileg vizsgált égboltrészlet.
Bár az űrszonda fő feladata minél több új exobolygó megtalálása, elődeihez hasonlóan más tudományos feladatok is szerepelnek a programjában.
A tudományos programot George Ricker, az MIT munkatársa irányítja. A munkában több amerikai intézmény (MIT, NASA, Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ, Űrtávcső Tudományos Intézet) munkatársai mellett más országok tudósai is közreműködnek. Magyarországról az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének több kutatója vesz részt.
Pál András, az MTA CSFK Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársa sikeres Lendület-pályázatának befejezése után csatlakozott a csapathoz. Ő felel az adatok MIT-n belüli fotometriai feldolgozásához szükséges programok fejlesztéséért.
Szabó Róbert tudományos tanácsadó aváltozócsillagokkal foglalkozó munkacsoport vezetője. A nagy pontosságú, folyamatos megfigyelések számos új ismerettel gazdagítják az ezekről a csillagokról szerzett tudásunkat. Ebben nagy segítség lesz az Európai Űrügynökség asztrometriai missziója is, amely független módon szolgáltat a csillagok pontos távolságáról adatokat. Szabó Róbert és csoportja az adatfeldolgozásban, földi kiegészítő megfigyelések megszerzésében és az adatok publikálásában is szerepet vállal.