„Továbbra sincs mennyiségi lakáshiány, de a megfizethetőségi válság egyik fő megnyilvánulási formája, hogy vészesen kevés a megfizethető lakhatási lehetőség, vagyis az olcsó bérlakás. Eleve csak a lakosság 11 százaléka él bérelt lakásban, ami európai összehasonlításban nagyon alacsony arány, az uniós átlag több mint 30 százalék.” – mondta el Szekér András, a Habitat for Humanity Magyarország igazgatója. A rendkívül szűkös, mintegy 115 ezer lakásból álló önkormányzati bérlakásállománynak is csupán valamivel több, mint fele, 67 ezer volt kiadva szociális alapon.
Túl magasak a lakásfenntartási költségek
A megfizethetőségi válság másik árnyoldala a lakásfenntartási költségek túl magas aránya a háztartások jövedelméhez képest és az ebből következő egyre több családot érintő eladósodottság, valamint a lakásvesztés veszélye. A rezsicsökkentés ellenére a háztartások bevételeiknek még mindig jelentős hányadát, átlagosan 24,4 százalékát költötték lakásfenntartásra. A lakosság 11 százaléka nem tudta megfelelően fűteni a lakását, és közel negyede pedig hitel-, lakbér- vagy közműtartozás miatt volt eladósodva. Ilyen körülmények között a kormány részéről nagyon kedvezőtlen lépés a mintegy félmillió, jellemzően alacsony jövedelmű háztartást elérő állami lakásfenntartási támogatás és adósságkezelési szolgáltatás megszüntetése. 2015 márciusától a kormány az önkormányzatok belátására bízza, hogyan pótolják a kieső támogatásokat. (Különösen a fiatalok között sok a szegény és a munkanélküli.)
A sérülékeny, kirekesztett csoportokat érinti a legsúlyosabban a válság
A sérülékeny társadalmi csoportok lakhatási helyzete továbbra is meglehetősen kilátástalan. A hajléktalan emberek kriminalizációja felerősödött, a szegénységben élő gyermekeket a jogi tilalom ellenére inkább kiemelik családjukból a családnak történő segítségnyújtás helyett.
A központi költségvetés lakhatásra szánt kiadásai továbbra is nagyrészt a középosztály és a magas jövedelmű rétegek lakástulajdon-szerzését támogatják. Jóval nagyobb arányban kellene a kormánynak a lakhatási válsághelyzetben lévőket támogatnia, és a magántulajdonban lévő lakások nagyon magas aránya miatt inkább a bérlakások számának növelésére költenie. A lakhatási válság enyhítéséhez átfogóbb állami lakáspolitikai szerepvállalás szükséges.
