A Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásait a pályázói érdeklődéstől függetlenül meg kell valósítani – szögezi le dr. Heil Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese.

- A Nemzeti Fejlesztési Terv pályázatainak nagyon különböző volt a sikere. Volt, amelyikre egyetlen érdeklődő sem akadt, míg a kis- és középvállalkozók fejlesztésére rendelkezésre álló harmincmilliárd forintos, hároméves keret közel teljes egésze elfogyott már az első év első felében, és néhány pályázatot idő előtt le is zártak. Nem veti ez fel a tervezés megalapozatlanságát?

– Nem tervezési hibáról van szó. Az NFT-nek, azaz a Nemzeti Fejlesztési Tervnek nem feladata eltalálni a pályázati érdeklődést, ahogy az sem, hogy oda csoportosítsa a forrásokat, ahol a legnagyobb az igény. Az NFT célja egy olyan kiegyensúlyozott, minden területen a szükséges teendőket figyelembe vevő fejlesztéspolitika lefektetése, amely a megfelelő irányba viszi az országot. Természetesen vannak pályázatok, amelyekről előre sejtettük, hogy esetükben elsöprő érdeklődésre nem számíthatunk, de ezekre is szükség van, különben az NFT komplex fejlesztési céljait nem lehetne elérni. Az pedig önmagában pozitív, hogy egyes pályázatokra óriási az érdeklődés, hiszen ha nagyobb a verseny, akkor a legjobb projektek választhatók ki. S pontosítani szeretnék: a pályáztatás nem zárult le hamarabb, hiszen várhatóan túl is lépjük a tervezett kereteiket, 2005 januárjában pedig a tárcák újraindítják őket, mégpedig úgy, hogy azokra a területekre terelik a figyelmet, ahol idén nem volt elég nagy az érdeklődés.

– Terelni alapvetően úgy lehet, hogy vagy más pályázatok feltételeit könnyítik, vagy az említettek kondícióin szigorítanak. Ez esetben milyen konkrét változtatásokat végezhetnek az irányító hatóságok?

– A 2005-ös pályázatok feltételei valóban módosulhatnak, ám csak az operatív programokban meghatározott kereteken belül. Adott esetben azt mondhatja majd a gazdasági tárca, hogy a technológiafejlesztést célzó, 2.1.1-es pályázaton belül bizonyos típusú beruházásokat, szektort vagy adott régiót preferál az idei tapasztalatok alapján. Az azonban biztos, hogy a teljes támogatási keret nem csökken ahhoz képest, amit eredetileg meghatároztak.

– Idén tavasszal többször is elhangzott, hogy a nyár folyamán a hivatal átnézi a pályáztatás menetét, és ha indokolt, a nemzeti terv szintjén újraosztja a forrásokat. Erre milyen esetben és hogyan kerülhet sor?

– Csak akkor módosítható a támogatási program, ha indokolt, és ha a változtatásokhoz az Európai Bizottság támogatását is megkapjuk. Ám nem valószínű, hogy az Európai Unió a közeljövőben tárgyalni akarna arról, hogy az általa 2004 júniusában jóváhagyott NFT-t átírjuk. S ha tárgyalóasztalhoz akarjuk hívni őket, akkor önmagában azzal nem érvelhetünk, hogy egy adott kiírásra a vártnál többen vagy kevesebben jelentkeztek. Az uniót az érdekli, hogy a fejlesztési csomag, a konkrét makrogazdasági célkitűzések, amelyekről a nemzeti stratégia szól, megvalósul-e vagy nem. Mi úgy gondoljuk, hogy ilyen tárgyalásokat 2005 közepe előtt nincs értelme kezdeményezni, hiszen még mi sem látjuk, hogy hol tart az NFT megvalósulása. Egyébként a program megkezdése után három-négy évig ilyen jellegű tárgyalást általában nem hagynak jóvá. Viszont arra saját hatáskörükben van lehetőségük az irányító hatóságoknak, hogy adott prioritásokon belül átcsoportosítsanak bizonyos forrásokat. A Nemzeti Fejlesztési Hivatalnak pedig arra van lehetősége, hogy a program megváltoztatása nélkül az állami költségvetésben rendelkezésre álló likvid eszközöket annak az irányító hatóságnak adja oda, amelynek előbb van szüksége rá, tehát ebben az értelemben beszélhetünk egyfajta – időbeli – átcsoportosításról.

– Mi a reális lehetősége annak, hogy a költségvetési hozzájárulást az évek között átcsoportosítják?

– Jelen pillanatban egyetlen irányító hatóságnak sem kell azért aggódnia, hogy a költségvetésben nincs a társfinanszírozáshoz elég forrás.

– Miközben idén lassan lejár az első pályázási kör, a kormány a második Nemzeti Fejlesztési Terven dolgozik. A tervezet társadalmi vitája szeptember közepéig zajlik, és vélhetően a jövő év februárjában kerül a kormány elé. Majd 2007-től hét éven és három kormányzati cikluson keresztül a mostani kereteknek többszöröse áll rendelkezésre. Miként oldható meg ilyen rövid idő alatt ennek a példátlan fejlesztési stratégiának a kidolgozása és széles körű elfogadtatása?

– A kormánynak másfél éve van a második Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozására és a lehető legszélesebb támogatottság megszerzésére. A tervezet augusztusban került a Gazdasági és Szociális Tanács elé. Emellett tervezzük, hogy civil szervezetekkel, gazdasági érdekképviseletekkel együttműködési megállapodásokat írunk alá, amelyek intézményesítik a párbeszédet többek közt a gyáriparosokkal, a kisvállalkozókkal és az önkormányzati szövetségekkel. Erre már a jelenlegi fejlesztési terv esetében is volt példa, ahogy arra is, hogy a különböző szövegtervezetek elérhetőek lesznek az interneten. Végül, amire a jelenlegi fejlesztési terv esetében nem került sor: az NFT2 tartalmáról politikai egyeztetés is zajlik a parlamenti pártok között, és a terv alapjául szolgáló hosszú távú koncepció már 2005-ben általános vitára az Országgyűlés elé kerül.

*

A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program két legnépszerűbb pályázatának idő előtti lezárásáról, az év során beadott projektek helyzetéről, valamint a 2005-ös változásokról kérdeztük Magyari Lászlót, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium címzetes államtitkárát.



– Már a július közepén közzétett statisztikák alapján sejteni lehetett, hogy az operatív program kis- és középvállalkozóknak szóló prioritásában meghirdetett pályázatokra beérkezett igények messze meghaladják az idén rendelkezésre álló keretet, és nagyon népszerűek voltak az önkormányzatoknak szóló egyes kiírások is. A két legkeresettebb pályázatot, a GVOP 2.1.1-est és a 4.3.1-est végül négy nappal a július 29-ei bejelentésüket követően – és két hónappal az eredeti határidő előtt – le is zárták. Ezzel több száz pályázó esett el az esetleg most formálódó fejlesztési elképzelésének támogatásától. Mi indokolta a gyors lezárást, illetve mit tehetnek azok, akik kívül rekedtek?
– Hangsúlyozni szeretném: szó nincs arról, hogy elfogytak a pénzek. Monitoringrendszer követi a források lekötését, illetve kimerülését és az igényeket. Amikor a beérkezett összesített igények elérik a kiírás pénzügyi kereteit, akkor felelős vezetőként kénytelen vagyok a folyamatot leállítani, noha tudom, hogy a teljes beérkezett keretigény nem felel meg majd minden szempontból az elvárásoknak, és támogatásban sem részesíthető. Ami a rövid lezárást illeti: ha tágabb határidőt adtunk volna meg a pályázatok beküldésére, akkor rövid idő alatt ugrásszerűen megnőtt volna a projektek száma és ezzel együtt az összigény is. Azt tudom mondani azoknak, akik kimaradtak, hogy mindenképpen tartsák meg ötletüket, és az újabb kiírások megjelenésével mielőbb nyújtsák be pályázatukat.

– Idén tehát ez a két pályázati ablak semmiképpen sem nyílhat meg újra?

– A rendelkezésre álló kerettől függően elképzelhető, hogy újra kiírjuk a pályázatokat. Minden a valós kötelezettségvállalási igénytől függ, ennek mértéke viszont csak a befogadott pályázatok feldolgozása végén derülhet majd ki.

– Tehát az elbírálásra megállapított hatvannapos határidőt alapul véve szeptember végén. Hol tartanak a beadott pályázatok elbírálásában, voltak-e kicsúszások a vállalt határidőből?

– A kezdeti felfutás idején előfordult, de most már nincs olyan pályázat, amelynek az elbírálása előreláthatólag a hatvan napot meghaladná. Most, augusztus közepén, a június végéig befogadott összes projektet sikerült értékelni, és augusztus elején megkezdtük a támogatási szerződések kiküldését is a nyertes pályázókhoz.

– Milyen tapasztalatokat szereztek a feldolgozáskor?

– A beküldött pályázatok körülbelül negyven százalékát formai okokból azonnal el kell utasítanunk. Leggyakrabban azért, mert a pályázók nem figyelnek a kiírásra és a kizáró okokra. A dokumentáció átdolgozása után később természetesen újra beadhatják a pályázatot. Ebben a fázisban sokan kerestek meg bennünket azzal a kéréssel, hogy adjunk tanácsot, mit és hogyan változtassanak meg, és gyakran vádként elhangzott, hogy nem segítünk. Hangsúlyozni szeretném: összeférhetetlenség miatt nem segíthetünk, ahogy egy banki ügyintéző sem segíthet összeállítani egy hitelkérelmet. A megmaradó hatvan százalék nagyobbik része hiánypótlásra szorul, amiben viszont már mi is tudunk segíteni. A beküldött projektekkel csak az után foglalkozhatunk, ha – adott esetben akár több hiánypótlási körön keresztül is – teljessé válik az anyag. Összességében tíz-húsz százalék körül van a hibátlan pályázatok aránya. Ezek nyomban a bírálóbizottságok elé kerülnek, és döntő többségük el is nyeri a kért támogatást.

– Milyen gyakran üléseznek a bírálóbizottságok, és átlagosan hány pályázatot bírálnak el?

– Minden egyes pályázathoz külön bírálóbizottság áll fel. Azt terveztünk, hogy a bizottságok havonta legalább egyszer üléseznek, és ez eddig így is történt. Egy nap alatt legfeljebb két-háromszáz már előértékelt pályázatot sikerül elbírálni, de az a célunk, hogy a közeljövőben bővítsük a bizottságok kapacitását.

– A források kihasználtságának függvényében hogyan változtatnak jövőre a kiírásokon, vagy az allokált kereteken?
– A programon belüli forrásátcsoportosítás az operatív program monitoringbizottságának a döntési hatásköre, és a bizottság legközelebb az év végén ülésezik. Tehát addig nem várhatók keretáthelyezések. Szerintem azonban az eddig nyertes pályázatok teljes forrásigénye a 2.1.1-es kiírás esetében nem éri el a rendelkezésre álló keretet, tehát forrásallokációra aligha kerülhet sor. Ha a kereten belül maradtunk, legkésőbb 2005 januárjában újraindítjuk a pályázatokat a feltételek módosítása nélkül. Ha mégis túllépjük a limitet, jelentősen megváltoztatott feltételekre reálisan akkor sem kell számítani. Úgy gondolom, a feltételrendszert elég alaposan megterveztük, és igyekeztünk olyanná tenni, hogy széles vállalkozói kör számára elérhető legyen.