A városi szlenget szótárazó urbandictionary.com 2008 óta szerepelteti külön címszóban azokat, akik vagyonos családba születtek, s annyi pénzt és értéket örökölnek, hogy életük végéig semmittevéssel tölthetik napjaikat, de jó eséllyel a leszármazottaik is. Tehetős dinasztiák finanszírozták a régi korok uralkodóit, akik aztán arisztokratává avatták támogatóikat. Ezért van tele Európa bárókkal, grófokkal, őrgrófokkal, márkikkal. A magyar történelem azonban mostohán bánt a mi arisztokratáinkkal.

A fertődi Esterházy-kastély - Kép: Depositphotos

Hoppon maradtak

A második világháború után az állam kárpótlás nélkül kisajátította az arisztokraták 1000 holdat meghaladó nagybirtokait. Az összes föld 35 százaléka, 3,2 millió holdnyi terület került a kormány kezébe. Ezeknek több mint fele 350 arisztokrata család tulajdonában állt az 1930-as években. A kastélyokban árvaházak, áfészek, téeszek rendezkedtek be. A kékvérűek túlnyomó többsége külföldre emigrált, akik maradtak, azokat vagy kitelepítették és kulákokkal szorongtak együtt apró lakásokban, vagy rangjukon alul alkalmazták.

A rendszerváltás után hazaérkezők kárpótlási jegyeket igényelhettek 1991-től, de a félmillió forint feletti elkobzott vagyonnál csak az érték 10 százaléka illette meg őket, ráadásul egy személy legfeljebb ötmillió forint értékű jegyet kaphatott, így a kastély-visszavásárlási álmokat nem mindenki tudta valóra váltani. Saját tőke is kellett hozzá. Az Esterházy-család hercegi ága visszautasította a kárpótlást, mert méltatlannak találták ezt az értékszámítási szisztémát.

Az Antall-kormány nem helyeselte a kastélyok visszaadását az eredeti tulajdonosoknak. A nádasdladányi Nádasdy-kastélyt a hazatérő Nádasdy Ferenc alapítványa a magyar állammal kötött szerződés értelmében például üzemeltetésre kapta meg, ennek keretében újíthatta fel, de a gondnokság az illetékes állami szervnél maradt. Hasonló koncepcióban újult meg Fehérvárcsurgón a Károlyi-kastély a Fiat párizsi kirendeltségén karriert befutott Károlyi György alapítványának közreműködésével, mely kárpótlási jegyekből vásárolt termőföldeket, amiket a 2000-es évek elején évi hárommillió forintért adott bérbe.

Degenfeld Pál családja a Tokaj főterén álló palotáját vette meg 2001-ben veje segítségével, melyet uniós támogatással Regionális Borászati Kereskedelmi Központtá alakított, ugyanis néhány évvel korábban elkezdte ősei vállalkozásának újraélesztését, a szőlőtermesztést a szomszédos Tarcalon.

A gödöllői Grassalkovich-kastély - Kép: Depositphotos

Nincstelen exkirályaink

Az 1918-ig hatalmon lévő magyar uralkodókat, a Habsburgokat sem kényeztette a történelem, Magyarországon semmilyen kárpótlásban nem részesültek, de a sógoroknál sem jártak jobban. Ausztria először 1919-ben, majd a náci vezetés alatt 1938-ban államosította a Habsburgok kastélyait, s ezt 1955-ben rendeletileg megerősítették. Habsburg Károly 2004-ben beperelte az államot, visszakövetelve az elkobzott ingatlanvagyont. Ő egyébként az Osztrák Néppárt EP-képviselője. A Magyarországon élő Habsburg Györgynek is van állása, egy befektetési céget irányít.

Európa más részeiben viszont jól megy a szekér a nemeseknek: a vén kontinensen a legmagasabb az örökölt vagyon aránya a gazdagok körében. Vagyis itt a legalacsonyabb a társadalmi mobilitás és a régi javak dominanciája. Európa dollármilliárdosainak közel fele örökös. Angliában 1850 óta a gazdag családfők átlagosan vagyonuk háromnegyedét hagyták hátra az utódaiknak. 2015-ben még mindig a földek egyharmadát birtokolták. Szállóigébe illő igazság, hogy a dinasztikus vagyonoknak csak két dolog tud betenni: az öröklési adó – néhol kastélyadónak csúfolják – vagy a házastársak válása, amikor a vagyonba beházasodott férj vagy feleség szép summával lép le.