A karriercél megfogalmazásának első szabálya, hogyan tervezzünk belátható időtávra és legyen a cél reális. Rengetegen rontják el például ott, hogy 3-5 évre is elegendő elképzelést próbálnak nagy lelkesen egyetlen évbe beletuszkolni. Ez biztos nem fog menni. "Mindig azt javaslom a karrierépítőknek, hogy a karriertervezésnél legalább 3 - azaz egy 5, egy 1-1,5 éves és egy 1-2 hónapos - időtartamban gondolkodjanak. A leghosszabb időtáv szóljon a legnagyobb célokról, a legrövidebb az előttünk álló hónapok feladatairól. Például 5 éven belül új lakás vásárlása. 1-1,5 év: előléptetés. 1-2 hónap: határidős projektek és napi feladatok kivitelezése. Így betartani már sokkal könnyebb a fogadalmakat!"- idézi Velez Csaba pszichológus szavait összeállításában együttműködő partnerünk, a Monster.hu.
Cselekvési tervben gondolkodjunk!
Könnyebb megtartani a fogadalmakat, ha konkrétan kitűzött célok felé haladunk és apróbb lépésekben. Ha azt mondjuk, hogy "idén végre leteszem a diplomához szükséges nyelvvizsgát" - ez önmagában sajnos még kevés és nehezen megfogható. Ám sokkal kézzelfoghatóbbak és betarthatóbbak a tervek, ha inkább úgy fogalmazunk: "A jövő héten keresek egy remek nyelvtanárt/nyelviskolát és ettől kezdve heti 3-szor 2 órát fogok a nyelvtanulással tölteni. a nyelvvizsga előtt."
Fittebbek és egészségesebbek sem attól leszünk, ha spontán lelkesedésből vásárolunk kondibérletet több tízezer forintért egy második látásra már nem szimpatikus edzőteremben. Ehelyett első lépésben és hónapban szemeljük ki a célra a környékbeli konditermek valamelyikét és alaposan mérjük fel, tetszik-e a hely. Ha igen? Akkor határozzunk meg konkrét edzésidőpontokat is, így: "Minden héten hétfő-szerda-péntek este 19-20 óra között megyek a konditerembe", A fenti elv a karrierépítés minden más mozzanatára hasonlóan alkalmazható.
Nem használ a karriertervek megvalósításakor a múlton való rágódás - de a passzív csodavárás sem. Egyáltalán nem ritka a pszichológusok rendelésein az elszalasztott karrierlehetőségek miatt bánkódó és épp emiatt passzív álláskereső - de az olyan munkavállaló sem, aki inkább a lottónyereménytől, mintsem saját átgondolt terveitől várna valamilyen előrelépést. "Nem egy páciens búsul már több éve a félbehagyott vagy épp a diplomázás előtt felfüggesztett egyetemi tanulmányai miatt és érzi jóvátehetetlennek a történteket - egyéb azóta sem nagyon történt vele. Tanács: ne ragadjunk le a múltbéli eseményeknél! Gondoljuk át, vonjuk le belőle a szükséges tanulságokat, de a jelenben élve nézzünk előre és tervezzünk jövőt! Ne bízzuk a véletlenre!"-mondja Csehák Hajnalka pszichológus.
A legtöbb a szorgalmon múlik
Nagyot lendíthet a karriertervező helyzetén az is, ha még jó képességei tudatában is inkább a szorgalmat és az állhatatosságot helyezi előtérbe. Egyáltalán nem ritka, hogy épp az okos, jó adottsággal rendelkező álláskeresők/munkavállalók maradnak le a kevésbé tehetségesek mögött. (A pszichológus előbbi példájában szereplő, a tanulmányai félbehagyása miatt kesergő személy is épp közéjük tartozik.) Az ok nagyon egyszerű: a vetélytársak gyakran jóval szorgalmasabbak, mert nem érzik tökéletesnek magukat és igyekeznek minden tőlük telhetőt meg is tenni a céljaikért.
