Az Európai Unió Leonardo da Vinci programja több mint tíz éve foglalkozik szakképzési programok támogatásával, illetve az elért eredmények gyakorlatba ültetésével. A program keretében 2000 és 2006 között több mint 4000 projektet támogattak, egyenként 200-700 ezer euró értékben. A Leonardo da Vinci program, illetve a City and Guilds Intézet képviselői most a virtuális környezetben történő szakképzés hazai térnyerését és lehetőségeit vitatták meg egy egynapos konferencia keretében.
Az esemény sajtótájékoztatóján Aristides Clades, az Európai Bizottság Leonardo Da Vinci program szóvivője elmondta: hiába remek egy képzés, ha az ott elsajátított tudás később nem ültethető át a gyakorlatba. A program vezetői ezért a 2007-2013-as időszakban arra igyekeznek koncentrálni, hogy a támogatott projektek eredményei a lehető legtöbb tagországban hasznosíthatóak legyenek. A Leonardo da Vinci program egyébként az elkövetkező hét évre hatmilliárd eurós költségvetésből gazdálkodhat: az általuk jónak talált projektek 70-75 százalékos támogatásban is részesülhetnek.
A City and Guilds vezető tisztségviselője, Mike Dawe elmondta: az internet alapú virtuális képzések ugyan csak a legritkább esetben működnek önamgukban, mégis majd minden téren lehet olyan ismeretanyagot találni, melyet a számítógépen keresztül is el lehet sajátítani. (Kétkezi munkák esetén például a munkafázisok megszervezését, az anyagok és szerszámok logikus elhelyezését stb.) A szakember szerint a nyugat-európai példák bizonyították, milyen széles területen és milyen hatékonyan lehet alkalamazni az e-learninget, a lehetőségeket azonban meg kell ismertetni a magyar vállalatokkal is. Dawe egyúttal bemutatta a City and Guilds által a virtuális szakképzés helyzetéről készített tanulmányt is, melyet az alábbiakban teszünk közzé. Az Egyesült Királyság legnagyobb, szakképesítést nyújtó szervezete mindkét országban mintegy kétszáz oktatási szervezetet és munkaadót kérdezett meg a legkorszerűbb szakképzési módszerekben rejlő lehetőségekről és azok megítéléséről.
A kutatás eredményi kimutatják, hogy a megkérdezettek 45%-a szerint a virtuális szakképzés az oktatás növekvő szegmensét adja majd Magyarországon. Bár Lengyelországban elsősorban az utaztatás és az idegenvezető kurzusok növekedésére számítanak, a hazai munkáltatók (31%) elsősorban az idegen nyelvi és számítástechnikai kurzusoknak jósolnak nagy jövőt, ugyanakkor az építőipart érintő szakmákban is várható növekedés - vallja a megkérdezettek 14%-a.
A magyar szakképesítők nagy része (40%) azon a véleményen van, hogy leginkább a kétkezi foglalkozásokhoz kötődő szakképesítésekből van hiány. Ezt megerősítik a tanulmány készítői is, akik úgy látják: a szakképzett fizikai dolgozók hiánya visszatérő probléma Magyarországon.
A jövőben a magyar munkáltatók 36%-a szeretné növelni a munkahelyi tanfolyamok számát elsősorban az idegen nyelvoktatás területén, de az informatikai-, csapatépítő- és vezetői tréningek körében is fejlesztenének.
Az EU csatlakozás következményeit élesen különböző módon ítélik meg a két országban - világít rá a tanulmány. Míg a lengyel munkáltatók szinte egyöntetűen állítják, hogy jóval több általánosan elfogadott szakképesítésre lesz szükség az Unióban, és honfitársaik egyre nagyobb arányban mennek majd külföldre dolgozni, a magyar munkaadók mindössze 81% látja szükségesnek EU-s szakképesítések beszerzését és csupán 54%-uk tart a magyar munkavállalók nagyarányú külföldre távozásától.
A lengyel munkáltatók két harmada szívesebben vesz fel olyan szakembert, aki már eredetileg is magasan képzett, míg a Magyarországon megkérdezettek csupán 56%-a vélekedett így. Öt megkérdezettből 2 állította, hogy a munkavállaló képessége fontosabb, mint a formális képzettség, melyet további szakképesítéssel a munkavégzés során pótolni lehet.
Ennek ellenére Lengyelország magasan vezet a virtuális tréningek tekintetében. Míg a lengyel cégek 66%-a biztosít online képzéseket a dolgozóknak, ma Magyarországon ez a szám csupán 15%. Jóllehet, a megkérdezettek további 14%-a jelezte, hogy szándékában áll valamilyen online kurzust indítani. A tanulmány készítői rávilágítanak: a virtuális szakképzés alacsony penetrációja Magyarországon egyszerre jelzi a piac jelenlegi éretlenségét és a szakképzésben rejlő lehetőségeket.
Meglepő ugyanakkor, hogy a magyar iskolák és oktatási intézmények nagyobb mértékben használják az online eszközöket (50%), mint a megfelelő intézmények Lengyelországban (24%).
Hogy mi határozza meg a szakképzés mértékét? A kutatás kimutatja, hogy elsősorban a vezetőség (84%), másodsorban a törvényi előírások (74%) befolyásolják a kurzusokra szánt források mértékét. Ma Magyarországon a legtöbb cég 1-9,9 millió forint között költ dolgozói továbbképzésére.
