A javaslat szerint a KATA-t csak azok választhatják, akik egyetlen forint bevételt sem szereznek más vállalkozástól. Ha reálisan átgondoljuk egy átlagos, alapvetően lakosságnak szolgáltató nyelvtanár vagy fodrász ügyfélkörét, akkor is nagy eséllyel találunk benne mondjuk filmes munkákat, céges nyelvórákat vagy építőipari kisvállalkozó esetén bedolgozást egy-egy nagyobb építőipari projektbe, ahol a számlát már cég fele kell(ene) kiállítani.
Ezeknek a vállalkozóknak most két lehetőségük van. Vagy elengedik az ügyfélkörük egy érezhető részét (például a vízvezetékszerelő nem vállal cégtől érkező megbízást), vagy pedig – és itt akkor már szembe is megyünk a hetek óta hangoztatott célokkal – bonyolultabb, költségigényesebb adózási módot választanak, ami jelentősen megnövelheti a szürke- vagy feketegazdaság arányát ebben a szektorokban.
Vizsgáljuk meg megrendelői oldalról is ezt a kérdést. Azoknak a cégeknek, amelyek eddig eseti jelleggel, kisebb-nagyobb munkákra mondjuk egy villanyszerelőt vettek igénybe, jelentősen csökken a merítési körük, ugyanis, azok a szakemberek, akik jellemzően lakossági ügyfélkörnek dolgoznak, esetleg a főállásuk mellett dolgoznak heti pár órában mellékállásban KATA-sként, többet nem vállalhatnak egy cég felé munkát, így az olcsó és rugalmas alvállalkozók igénybe vételének lehetősége is csökken a cégek számára. A törvényjavaslat célja érthető, hogy kiszorítsák azokat, akik – sokszor bonyolult céghálókon keresztül – visszaélnek ezzel a szabályozással, ugyanakkor a piacra szolgáltató vállalkozók jelentős részének – a takarítótól kezdve az autószerelőig – ha szétszórva is, de vannak céges ügyfeleik. Márpedig a törvényjavaslat szerint évi egyetlen céges vevő esetén is megszűnik az illető KATA jogosultsága.
A cél elérésére alkalmasabb lett volna például a cégtől származó bevételre összesen 1 000 000,- Ft-os értékhatárt beállítani, ezzel nem hozva teljesen lehetetlen helyzetbe azokat a kisvállalkozókat, akik kiegészítő jelleggel végeznek csak céges ügyfelek részére munkát (ld. a korábbi példában szereplő fodrászt, kisiparost, aki hangsúlyozottan alkalmi jelleggel nyújt szolgáltatást cégek részére).
Különösen érthetetlen az állított szándék és a fentiek fényében, hogy miért egyedül a taxiszolgáltatók kaptak felmentést a cégtől származó bevétel tilalma alól, hiszen egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy csak az ő esetükben adódik a szolgáltatás jellegéből a céges megrendelői kör is.
Pálffy Miklós, a Niveus Consulting Group együttműködő jogi partnere szerint amennyiben a most benyújtott törvényjavaslatot elfogadják, az minimálisra szűkíti azon vállalkozók körét, akiknek érdemes továbbra is ezt a kedvező, kis adminisztrációval járó adónemet választaniuk, anélkül, hogy az ügyfélkörük (vagy lehetséges ügyfélkörük) egy részéről le kellene mondaniuk. Vagy a mostani javaslat pont arra fogja sarkallni az érintetteket, hogy céges megrendelőknek ne állítsanak ki számlát, holott a feketegazdaság visszaszorítása talán a KATA legnagyobb erénye – volt eddig.
