A pszichiátriai szakma még mindig létszám- és forráshiánnyal küzd, miközben a tudományos előrejelzések szerint a 21. század a pszichiátriai betegségek évszázada lesz - közölték szakemberek a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) XX. vándorgyűlését megelőző sajtótájékoztatón.
Molnár Károly, a társaság elnöke arról beszélt, hogy a pszichiátriai ellátás nem szűkíthető le a kórházakban vagy ellátókban végzett szakmai munkára, a páciensek ellátása, jövője, visszailleszkedése a mindennapokban össztársadalmi felelősség kell, hogy legyen. Az, hogy a pszichiátriai ellátásban mi történik, csak részben a gyógyítók felelőssége, az intézményfenntartás, a gyógyítás körülményeinek javítása a fenntartók és a törvényhozók felelőssége - tette hozzá.
Még a távmunka is ront rajta
Az európai munkavállalók ötöde érintett az egyik legelterjedtebb betegségben, a depresszióban, amely ezért a cégeknek is drága mulatság. Azonban van, amit a cégvezetés megtehet, hogy csökkentse a károkat.
A betegek többsége nem azok közül kerül ki, "akikről az újsághírek szólnak", nem feltétlenül a szélsőséges esetek. Mentális problémával sokan küzdenek, ezeknek az embereknek szükségük van a segítségre, és nem olyan színvonalon kapnak gyógyulást, amilyen színvonalon lehetne - mondta Purebl György, hozzátéve, ez nem csak magyar probléma.
Kurimay Tamás, a társaság volt elnöke jelezte, a mentális problémák sokasodása nem magyar sajátosság, Európa számos országa küzd ezzel. Az Európai Unióban minden negyedik állampolgár érintett valamilyen mentális betegségben, és arról sem lehet elfeledkezni - folytatta -, hogy idősödő társadalmakról beszélünk, ami globális kihívást jelent, mert például a demenciával élők száma 2050-re megkétszereződik majd. A professzor kiemelte, hogy fokozódnak a stresszhez kapcsolódó problémák, a munkahelyi lelki egészség kérdése is előtérbe kerül, és meg kell találni az egyensúlyt az ellátási rendszerben a kórház, a járóbeteg-ellátás és a közösségi ellátás között.
Stresszes? Így nem lesz az
Idegeskedünk? Hát persze. Túl sok a munka, fenyegetően szorítanak a határidők, mindenki ránk számít, és mindennek a tetejébe valószínűleg otthon is fut a lakás. Túlterheltek vagyunk olyannyira néha, hogy az már a munkánk minőségét rontja. Szinte nincs olyan menedzser vagy munkavállaló, aki ne lenne gyakran intenzív stresszhatásoknak kitéve. A kérdés, hogy ezeket hogyan kezeljük.
