A GKI Gazdaságkutató Rt. 2005 második felében a távhőszolgáltatás területén készített helyzetfelmérését, megállapításait pedig eljuttatta a Piac és Profitnak. De elöljáróban leszögezte a konjunktúrakutató, hogy a piacgazdasági viszonyok között is léteznek olyan részpiacok, ahol a tevékenység jellege miatt a verseny általános szabályai nem teljesen érvényesülhetnek. Ilyen általában a vezetékes infrastruktúra (víz-, villany-, gázszolgáltatás). Így előfordul, hogy az állam az ellátás biztonsága érdekében, illetve társadalom- és szociálpolitikai megfontolásokból beavatkozik, például árregulációt érvényesít. Ugyanakkor a GKI-s kutatási arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a távhő- és a földgáz-szolgáltatás (ár)szabályozásában az állami beavatkozás egyre inkább olyan érdekeket követ, amely jelentősen torzítja a valódi verseny érvényre jutását és a racionális gazdálkodás lehetőségét.

A hőpiacon a földgáz kettős szerepet játszik: egyrészről a földgáz a távhő - elvi - versenytársa, másrészről a távhőszolgáltatás egyre jelentősebb költségtényezője. Az energiaköltségek csökkentése és a környezetvédelmi követelmények szigorodása miatt a távhőellátás tüzelőanyag-felhasználásában egyre inkább meghatározó szerepe van a földgáznak, ez jelenleg kb. 70%. A hazai tarifális (és lakossági kedvezményszámítási) rendszerben - az EU-országok közül egyedülállóan - az ipari (nagyfogyasztói) átlagos földgázár jelentősen meghaladja a lakosságnak szolgáltatott földgáz átlagos árát. Ezért a távhő-szolgáltatók jóval drágábban kapják a földgázt, mint a lakosság. A másik oldalon az önkormányzatok, mint tulajdonosok a lakossági távhő értékesítési árait - politikai okból, illetve az alacsonyabb gázárral való verseny miatt - lenyomják. A távhőszolgáltatás az állami beavatkozás révén e kettős hatás miatt jelentős versenyhátrányból indul.

Ahhoz, hogy Magyarországon a földgáz importárak alapján indokolt - az uniós árelvekkel összhangban lévő - gázár-arányok legyenek, igen jelentős lakossági gázár-emelés szükséges, ami azonban jelenleg politikailag nem vállalható, még kompenzációs rendszer mellett sem. Az elmúlt években a gázár-emelés politikai csatározások tárgyává vált, s az árak kevéssé tükrözik a piaci változásokat, a valós költségeket. A 2005. őszi és a 2006. év eleji gázár-emelés ismét "féloldalasra" sikerült, azonban amit a - gázzal fűtő - lakosság nem fizet meg, azt az egyéb szektorok (vállalkozások, önkormányzatok, költségvetés) kénytelenek megfizetni. Vagyis a hazai vállalkozások versenyképessége és így munkahelyteremtő képessége is gyengül a rossz szabályozás miatt.

#page#

A nem megfelelő gázár-arányok miatt a gázzal és a távhővel ellátott lakások átlagos havi fűtési költségei tovább távolodnak egymástól. A háztartási energiára, illetve fűtési szolgáltatásra fordított kiadás egy főre jutó értéke a távfűtéses lakásban élő háztartásokban (kb. minden 5. magyar háztartásban) rendre (10-40%-kal!) meghaladja a vezetékes gázzal fűtő háztartásokét. A statisztikák nem alkalmasak arra, hogy a fűtési szolgáltatások költségei közötti jelentős eltérésből szétválasszuk a távfűtés és az egyedi gázfűtés technológiai különbségéből adódó eltéréseket. Amennyiben azonban a lakossági és az ipari földgázárak egymáshoz mért aránya az európai tendenciát követné, a háztartások fűtési kiadásai között jelzett különbségek jelentősen csökkennének, vagy teljesen el is tűnnének.

Mindezek ellenére a távfűtés lakossági ügyfeleinek száma alig csökken. Ez azonban annak köszönhető, hogy ugyan a szolgáltató szabadon választható, de a leválás és az átállás körülményes (a tulajdoni közösség hozzájárulása szükséges a leváláshoz) és költsége relatíve még mindig magas.

A távhőszolgáltatás másik fontos költségét a gőz képezi. A privatizált és új beruházásként létesített hő- (és villamosenergia)-termelők értékesítési áraikban a költségek elismerése mellett garantált profitot is élveznek, míg a távhő-szolgáltató ezt nem tudja automatikusan érvényesíteni. Az egyébként igen hatékony kapcsolt áramtermelés egyik előfeltétele, hogy a keletkező hőt valamilyen formában hasznosítsák, s erre a távfűtés és egyéb hőszolgáltatás kézenfekvő megoldást nyújt. Ha a hőt nem lehet felhasználni, akkor a kapcsolt energiatermelés valójában nem hatékony, s nem jelent környezetvédelmi előnyt. Ennek ellenére a hatósági árszabályozás az átvett hő árában ezt a hatékonysági előnyt csak mérsékelten érvényesíti.

A távhőszolgáltatók adatai alapján a hazai távhőcégek ügyfelei 72,6%-ban a lakossági, 13,4%-ban az önkormányzati, kommunális és 14%-ban a vállalati körből kerülnek ki. Ebből a 3 körből az elmúlt években egyedül az üzleti fogyasztók esetében tapasztalható némi bővülés.

A távhőszolgáltatók nettó árbevétele - 1998. évi áron - 1998-2003 között 4%-kal csökkent, míg a teljes energia ágazaté ugyanezen időszak alatt 3%-kal nőtt. Ezzel összhangban a távhőcégek nyereségrátája - 2002. évet kivéve - rendre elmarad az energiaipari vállalatok átlagos nyereségességétől, és a saját tőke hiánya miatt a külső finanszírozási igény is egyre növekszik.

Jelenleg a távfűtés is tovább erősíti az ország földgáztól való függőségét és ezzel növeli az ország kiszolgáltatottságát. A távhő esetében azonban megmarad az a lehetőség, hogy bármilyen energiaforrásból származó hőt képes eljuttatni a fogyasztókhoz a lakókörnyezet terhelése nélkül. Ilyen lehet a szemétégetésből származó hő, a termálvíz, vagy akár a tisztított szennyvíz hőtartalmának hasznosítása is.

A távhő másik nagy előnye a kapcsolt energiatermelésből adódik, ami nem más, mint áram és hő előállítása ugyanazon technológiai folyamatban. Az áramtermelésben amúgy is keletkezik hő, de hasznosítás nélkül ez csak hulladék. Ha viszont ezt a távfűtés hasznosítja, akkor jelentősen csökkenti a megtermelt energiaféleségek fajlagos energiahordozó-igényét, következésképp a károsanyag-kibocsátást is. Ennek jelentősége a kyotói célok teljesítése miatt sem elhanyagolható, ezért is támogatja az Európai Unió a kapcsolt energiatermelést. A fő kérdés persze az, hogy az itt érvényesíthető kedvezmények végül eljutnak-e a hőfogyasztókhoz is. Várhatóan sokat segít ebben a sokévi vita után elfogadott kogenerációs (2004/8/EK) direktíva, amelyet a tagállamoknak legkésőbb 2006 februárjában kell átültetniük hazai jogrendszerükbe.

Más országokban is jelentős a távfűtéssel ellátott lakások lakások, épületek száma: Bécsben minden negyedik, Berlinben minden harmadik helyiség távhővel fűtött. Annak ellenére, hogy a berlini távhőszolgáltatók nem részesülnek állami támogatásban, a távfűtés háztartásonkénti átlagos költsége mégis 10-15%-kal alacsonyabb az egyedi gázfűtéses lakásokénál. Bécsben a két költség közel azonos szinten van. Bécs direkt (beruházások támogatása) és indirekt módon (az energiaadókon keresztül) is támogatást nyújt az ottani távhőszolgáltatónak. Mindezt a kapcsolt energiatermelés energiatakarékossági és környezetvédelmi előnyei miatt. Mindkét országban a távhőszolgáltatók a kisfogyasztói árnál jelentősen alacsonyabb nagyfogyasztói áron jutnak hozzá a földgázhoz.

A hazai és a nyugat-európai különbségekhez az is hozzátartozik, hogy például Berlinben a két német állam újraegyesítését követően elindult - kb. 550 ezer háztartást érintő - lakásprogram keretében mind a szövetségi állam, mind a tartományi minisztériumok anyagi támogatásával és alacsony kamatozású, késleltetett törlesztésű hitelekkel segítették a panellakások teljes felújítását. Ennek eredményeként a lakosság tulajdonában lévő (táv)fűtési rendszer hatékonysága is növekedett és rövid idő alatt megoldották az épületenkénti, majd az egyedi hőfogyasztás-mérést.

A GKI tanulmányában javaslatokat is megfogalmaz. Így: alakítsanak ki piaci alapon számított gázár-tarifákat, melyeket egy hosszú távú, kb. 8-10 éves korrekciós program keretében fokozatosan vezessenek be.  Indokolt a lakossági földgáz támogatási rendszer szűkítése a szociálisan indokolt támogatandókra. A távhőszolgáltatók érdekérvényesítésének erősítése is hasznos mind a hőtermelőkkel, mind a helyi önkormányzatokkal szemben. A távhőcégek a folyamatos tájékoztatás, igényfelmérés, tanácsadás, közös pályázatírás stb. révén segítsék a fogyasztók tulajdonában lévő távfűtési rendszer modernizálását, az épületek szigetelését, a nyílászárók cseréjét.