2050-ben a világ népessége eléri a 9 milliárdot, s az emberiség élelmiszer-ellátása nem biztos, hogy megoldható génkezelt növények és a belőlük készített élelmiszerek nélkül. A genetikailag módosított (GM), béta-karotint nagy mennyiségben tartalmazó rizs például megakadályozza az alultáplált gyereknél vaksághoz vezető A-vitamin-hiányt; ők jelenleg 14 millióan vannak. A biotechnológia a fejlődő országokban 25 százalékkal növelhetné a vetőmagok termékenységét, s megelőzhetné a kontinensekre kiterjedő, termést elpusztító növénybetegségeket.
A genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos félelmek persze nem a kísérletezésre, a kutatásra irányulnak, hanem alkalmazásukra: egyelőre ugyanis nem állapítható meg kellő biztonsággal, hogy nem veszélyesek-e az emberi egészségre, s nem tisztázottak az esetleg később jelentkező egészségkárosodás esélyei sem.
A génmanipuláció során az idegen gén beviteléhez úgynevezett génpostást alkalmaznak, amely általában egy vírus. Egyes feltételezések szerint ez „genetikai balesetet” okozhat, s a növény, védekezésként, mérgező anyagot kezd termelni, s az emberi egészségre ártalmassá válik.
A Monsanto – amely a GM-vetőmagok piacának 90 százalékát uralja – 1800 kísérletet végzett, amelyben bizonyította, hogy szójababjának tulajdonságai és a hozzáadott gén termelte enzim is megegyezik a genetikailag nem kezelt változat belső összetevőivel, a növénynek tehát nincsenek az emberi egészségre káros elváltozásai.
A növények genetikai manipulációja nem új keletű jelenség. 1970-ben például az USA kukoricatermése váratlanul hatalmas veszteségeket szenvedett, mert a déli kukoricaüszög kihasználta azt, hogy a genetikai manipulációk egyszerűsítésére jóformán teljesen egységesítették az egész kukoricaállományt.
*
Genetikai erózió. Így nevezik egy faj változatos genetikai készletének állandó, folyamatos fogyását.
A génmanipulációval foglalkozó élelmiszer-ipari szakemberek tevékenysége genetikai eróziót idéz elő; például a kukoricatermést ma már nem többszázféle genetikai változat adja, hanem egytucatnyi, amelyeket a szakemberek úgy választottak ki, hogy maximális hozamot eredményezzenek (szárazságtűrő kukorica stb.). E magvak milliárdjait állítják elő klónozással, hogy teljesen egyforma növényeket kapjanak.
A génsebészeti úton előállított, monokultúrában termesztett növények gyenge pontjait viszont könnyebben megtalálják a kártevők, mert azonos tulajdonságokkal rendelkeznek, és a sokrétű védekezést elősegítő genetikai állomány hiányában ellenállásuk egyirányú vagy legalábbis behatárolt. „Egy új növényváltozat élettartama nagyjából megegyezik egy új rocklemez életének hosszával” – írja Mérlegen a Föld című könyvében Al Gore.
Valahányszor felüti a fejét egy új kártevő vagy betegség, amelynek a forgalomban lévő, a génmanipuláció folytán meglehetősen egységes génkészletű magvak nem tudnak ellenállni, vissza kell térni a növény „genetikai hazájába” olyan vad rokonokért, amelyek nagy képesek lehetnek legyőzni az új veszélyt. Végigvizsgálták például az árpa világon fellelhető 6500 változatát – a Kaliforniai Mezőgazdasági Földprogram keretében –, és ezek közül csak egy olyat, egy etiópiai árpát találtak, amely képes megvédeni a 160 millió dollár értékű kaliforniai árpavetést a sárgatörpülést okozó vírustól.
*
Az élelmiszer-ipari konszernek valósággal vadásznak az utolsó megmaradt vad növényállományokra. A genetikai őshazák száma viszont alig egy tucat, és – az USA-t és Kínát leszámítva – viszonylag elmaradott vagy fejlődő országokban találhatók (például Indo-Burma, Malájföld, Peru, Ecuador, Bolívia, Paraguay, Etiópia stb.), ahol nincs elegendő gazdasági hatalom ahhoz, hogy az utolsó, sérülékeny, vad törzsek ne kerüljenek a transznacionális mezőgazdasági óriásvállalatok kezébe.
A genetikailag módosított magvakat kifejlesztő és előállító vállalatok gyakran válnak gyomirtó szerekben érdekelt vegyipari vállalatok felvásárlási célpontjaivá. A környezetre ártalmas szerek ipara így maga alá gyűri a genetikai sokszínűség bázisait, és a fejlesztéseket saját érdekei szerint mozgatja.
Az élelmiszer-ipari óriáscégek és kutatóintézetek szabadalomként jegyeztetik be a „természetes” növények általuk felfedezett géntérképét, s ennek folyományaként már csak „jogdíj” fejében engednek termeszteni bizonyos növényfajtákat. (Itthon a Gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont talált meg hatvanat a paprika géntérképéhez szükséges DNS-szakaszok közül, ezeknek az értéke egyenként 500–1000 dollár).
A piac legnagyobb ipari konszernjei annyi szabadalmat halmoztak fel, hogy gyakorlatilag egyes növények – és ezek minden nemesített fajtája – teljes mértékben egy-egy társaság tulajdonába kerülnek, az általuk kifejlesztett új GM-változatok pedig már eredendően az ő tulajdonuk. Valósággá válhat, hogy egy magántársaságnak hatalmában áll eltüntetni mondjuk a kukoricát az asztalunkról.
*
Bár a termelőket – úgy tűnik – már meggyőzték a génkezelt növények hasznosságáról, a fogyasztók ellenállnak. A piaci és üzleti esélyek nem egyértelműek, így az iparág kevés befektetést vonz.
Miért került bajba a genetikailag módosított növények vetőmagpiacát megteremtő és kiterjesztő Monsanto, hogy ne tudja kivédeni a Pharmacia & Upjohn ellenséges felvásárlását? – teszi fel a kérdést a Financial Times. S a lap válasza: a cég – mielőtt milliárdokat ölt volna a kutatás-fejlesztésbe –, nem tanulmányozta kellően a várható társadalmi reakciót a piacátrendező ötletre. Így a természet törvényeibe való beavatkozással vádolt cég elszigetelődött, munkavállalói, üzleti partnerei, viszonteladói „megbélyegzetté” váltak. Néhány PR-eszköz, például a termékek megfelelő címkézése és a józan társadalmi diskurzus megindítása jótékonyan hatott volna…
A Monsanto szerint 2001-ben az amerikai farmerek 70-80 százaléka rááll a kártevő- és vírusrezisztens GM-vetőmagokra, többet is rendeltek belőlük, mint bármikor korábban. Ennek ellentmondó adatok is vannak: az amerikai farmszövetség szerint a farmerek, terveik szerint, termelésükben 15-26 százalékkal csökkentik a GM-vetőmagokat.
Még ha valóban fellendíti az iparágat a termelői érdeklődés, a boltokban még mindig megbukhat. A felmérések szerint ugyanis a fejlett országok közvéleményének meghatározó része ellenáll a GM-növényekből készült élelmiszereknek: Németországban a fogyasztók több mint 80, Franciaországban 77, Nagy-Britanniában 66, Japánban 70, Kanadában 68, az USA-ban 57 százaléka nem lelkesedik értük.
A tudatosságban azonban drámai különbség van az öreg kontinens lakói és a tengerentúliak között: az amerikaiak egyharmada nem hallott semmit a génkezelt növényekről, míg az európaiak körében csak egytized ez az arány. F. Sherwood Rowland Nobel-díjas geokémikus még 1997-ben, Budapesten így élcelődött: „Hogy az amerikaiak elfogadják a genetikailag megváltoztatott növényeket? Nem egészen. Lehet, hogy az USA két évvel lemaradt Európa mögött, és még elfogadják.”

Forrás: Piac és Profit archív