Az első Nemzeti Fejlesztési Terv 2004-2006-os időszakra szóló keretösszege nagyrészt elfogyott, az állami oldalról részt vevő intézmények és szervezetek azonban nem lankadhatnak. Jövő évtől 2013-ig ugyanis hazánk az éves GDP-jének négy százalékát kitevő, összesen 24,6 milliárd euró fejlesztési forrásra tehet szert az EU kohéziós politikájának keretében.

A források lehívásának előfeltétele a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret és a kapcsolódó operatív program elkészítése, amely dokumentum rögzíti a forrásfelhasználáshoz kapcsolódó célok és eszközök rendszerét. A referenciakeret mellett azonban az intézményrendszert is gyökeresen át kell alakítani, hogy az meg tudjon felelni a minden eddiginél nagyobb kihívásnak. 2007-től ugyanis várhatóan az eddig megszokott pályázati mennyiségnek mintegy a háromszorosa jelentkezik majd a megnövekedett forrásoknak köszönhetően, miközben a közreműködő szervezeteknek a már elkészült pályázatok monitoringját is végeznie kell.

A hatékonyabb pályázatfeldolgozás, illetve a szerződéskötések és kifizetések felgyorsítására történtek már lépések, levonva az első év tapasztalataiból származó konzekvenciákat. A nyertes, illetve a csak érdeklődő vállalkozások és önkormányzatok, valamint a hozzájuk kapcsolódó pályázatíró cégek és érdekvédelmi szervezetek most azt szeretnék elérni, hogy a megvalósítást követő rendszerbe is beépüljenek a hatékonyabb munkát és ésszerűbb felhasználást támogató elemek.

A pályázók körében már most felmerült, hogy tisztázni kell az elnyert pályázat teljesítés közbeni, illetve utáni ellenőrzésének szabályait. Jelenleg még nincs részletes folyamatszabályozás, eljárásrend a projekt megvalósítását követő ellenőrzés menetéről. Nem lehet tudni, mit, milyen módszerekkel ellenőriznek, mire készüljenek a vállalatok.

A legfontosabb problémát jelenleg a kötelező monitoringjelentés okozza, amely több szempontból is aggályos lehet a nyerteseknek. Egyrészt a hatályos jogszabályok az európai uniós előírásoknál keményebb szankciókat tartalmaznak nemteljesítés esetére, hiszen 75 százalék alatti nemteljesítés esetén a teljes visszafizetés túlzott elvárás.

A Joint Venture Szövetség állásfoglalása szerint a küszöbszám mértékét oly módon kellene csökkenteni, hogy a visszafizetés mértéke arányos legyen, azaz 10 százalékos nemteljesítés esetén 10 százalékos visszavonás, 50 százalékos esetén pedig ugyancsak hasonló mértékű visszavonás lenne a méltányos. Ráadásul a pályázati rendszerben részt vevő vállalkozások jelentős saját kockázatvállalással igyekeznek megfelelni a nemzetgazdasági célokat is szolgáló kiírásoknak, így indokolatlan kemény késedelmi kamattal is megterhelni a visszafizetendő összeget, ha a nemteljesítés a "vállalkozónak felróható ok"-ból történik. (E kifejezés precíz magyarázata egyébként precedensek hiányában továbbra sem létezik.)

#page#

A pályázati rendszer számos esetben már önmagában irreális feltételekbe kényszeríti a pályázókat a 3-5 éves tervszámok rögzítésével. Sok esetben előfordul ugyanis, hogy egy-egy termék, kiépített kapacitás életciklusa kevesebb mint öt év. A pályázóknak azonban vállalniuk kell, hogy a támogatott beruházással létrehozott termelő kapacitásukat a projekt befejezési időpontjától számítva legalább öt üzleti éven keresztül folyamatosan működtetik, illetve fenntartják, vagyis a megvalósítással együtt számolva gyakorlatilag hét éven keresztül, ami messze nem felel meg a gazdasági racionalitás alapelveinek.

Ugyanígy kívánatos lenne, ha egy pályázatnak a benyújtáskori állapotában rögzítettekhez képest egy-két évvel később megvalósuló beszerzéskor nem feltétlenül kellene ragaszkodnia ahhoz a beszerzési információhoz, ami a pályázatkészítés időszakában ajánlat formájában a rendelkezésére állt.

Az irányító hatóságok már tettek egy-két lépést a túlzott adminisztráció csökkentésére, egyes előírások azonban mégis felesleges terheket rónak a pályázókra, ráadásul a feléjük áradó bizalmatlanság érzetét is keltik. Ilyen például a kettős biztosíték rendszere, mely a bankgarancia mellett a szerződés megkötésének feltételéül szabja egy azonnali beszedési megbízás aláírását is. A bankgarancia azonnal lehívható, ha a hatóság azt szükségesnek ítéli meg - már ez sem kis összegű tehertétel a vállalat számára -, a másik hasonló kötelezettség, a beszedési megbízás megkövetelése a cégektől tehát már a teljes bizalmatlanság jele.

Mindenki érdekében

Mindez azért is különösen romboló hatású a gazdaságra nézve, mert az első Nemzeti Fejlesztési Terv egyik legfőbb tapasztalata éppen az, hogy a gazdaság építése csak a szereplők együttműködésével valósulhat meg. Ha a vállalkozók nem fognak bele egy pályázat beadásába, mert az egyszerűen nem teljesíthető követelményeket támaszt velük szemben, vagy épp a támogatási indikátorok nemteljesülése miatt megy csődbe számtalan vállalat, az a támogatási források ki nem használásához és végső soron a felzárkózás ütemének lassulásához vezet. Ezzel szemben az állami oldaltól sem lehet elvárni, hogy mindenkinek nyakra-főre osztogassa a vissza nem térítendő támogatásokat, mivel a gazdaság érdekeit a lehető legjobb támogatásportfólió létrehozása segíti leginkább, nem az, hogy minél hamarabb lekössék az összes Brüsszelből származó pénzt. A feleknek tehát minden szinten - a legkisebbektől a legnagyobbakig - beszélgetniük kellene, hogy ne csak utólag, hanem már előre fel lehessen készülni a várható nehézségekre-akadályokra.

Teljes cikk a Piac és Profit februári számában.