Előrelátók és nyerészkedők

Fordulatokban gazdag, izgalmas pénzügyi dráma szerethető hősök és szerelmi szál nélkül. A nagy dobás című film az agyra hat, nem a szívre. Jól mutatja az ingatlanos derivatívákkal elszállt bankrendszer abszurditását. Jó ideje nem jött ki Hollywoodból ilyen absztrakt, kizárólag a társadalmi-politikai problémára koncentráló alkotás, mint a február 4-től a hazai mozikban is vetített, Michael Lewis azonos című regénye alapján készült A nagy dobás – The Big Short – című mozi.

Miből lesz pénz a választási osztogatásra?
Mit okoz az árrésstop?
Mit kellene tenni a költségvetéssel?

Online Klasszis Klub élőben Békesi Lászlóval!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a korábbi pénzügyminisztert!

2025. június 11. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

A pénzügyi thriller fura öszvérműfaj. Ha nem egyértelmű a sztori intrikáját adó üzleti koncepció, nem tehet szert széles nézőközönségre. Minden egyes beiktatott magyarázó dialógussal nézőt veszít. A hárombetűs kötvényekké és derivatívákká (kvázi kaszinós fogadásokká) összecsomagolt lakáshitelek – MBS: mortgage-backed securities, CDO: collateralized debt obligations, CDS: credit default swaps – fura tudományát kevesen értik. Adam McKay rendező rengeteg – szokásos és filmekben kevésbé megszokott – dramaturgiai eszközt bevet, hogy magyarázzon: kapunk narrátori hangot, a hősök a kamerába beszélnek, a másodlagos (subprime) jelzálogcsomagok felhígulását hidromasszázskádban ülve hétköznapi – szlenges – szavakkal magyarázza egy szépséges hölgy, a behaviorista közgazdász, Richard Thaler pedig Selena Gomezzel ül a kaszinóban, és világítja meg nekünk a „szintetikus CDO” lényegét. A derivatívák lényege, hogy valaki párban fogad valamire, a párja annak az ellentettjére, akárcsak, ha a játékasztal körül álló emberek egymás közt fogadnak a játék kimenetelére. A történet ott tetőzik, amikor Mark Baum (Steve Carell) rájön, hogy a lakáshitel-állomány ötszörösét teszik ki ezek a fogadások, ami időzített bombaként robban, ha bedől a piac. Aki a felívelésre fogadott, bedől. A film arról már nem beszél, hogy a fogadásokat – téteket – leginkább kölcsönpénzből tették, tehát a bukás duplán húzós.

Az alkotók a népművelő didaktikusságot megfejelik egy önreflexív réteggel, amit a színháztudomány flancosan „posztmodern elidegenítésnek” nevez. Nekünk, nézőknek elvileg át kellene éreznünk, hogy az előttünk zajló jelenet abban a pillanatban igaziból megtörténik. Amikor a kibírhatatlan Baum a vegasi értékpapírosítási (securization) expón beszól az előadást tartó jelzáloggurunak – holott lelkére volt kötve, ne hirdesse fennhangon, hogy ő maga a lakáspiac összeomlására fogadott –, Jared Vennett (Ryan Gosling) a kamerához (hozzánk) fordul: „Ez tényleg így történt. Most láthatják, milyen emberekkel kell foglalkoznom!”

Kötvény-Titanic, jelzálog-Armageddon

Szerkezetileg a forgatókönyv a klasszikus katasztrófafilmek (Pokoli torony, Airport) ívét követi. Jön egy rossz ómen, aztán még egy és még egy. A főhősök aggódni és kutatni kezdenek. De itt nem figyelmeztetik az embereket, tessék menekülni. Inkább az összeomlásra fogadnak.

A film második felében fokozódik a feszültség. Michael Burry – a valós figurát Christian Bale alakítja – úgy kalkulál, hogy 2007 második negyedévében kezdenek bedőlni a lakáshitelek nagy számban. Csakhogy addig olyan nagy a derivatíváinak a díjterhe, hogy szinte teljesen elkölti befektetőinek a pénzét az általa menedzselt alapból. Mindenki őrültnek tartja. Aztán beüt a katasztrófa. Aki felkészült rá, megmenekül (meggazdagodik). De ez nem happy end. Mert az egész világ összeomlik. A négy „győztes” is alig tudja pénzzé tenni a derivatíváit, a bankok egymás után jutnak a tönk szélére.

Merész tanulság

A film egyik üzenete, hogy globális világban élünk, amelyben dominóeffektus érvényesül. A másik, hogy az apokalipszisen nyerészkedő ember sem különb a polgárok ostobaságát kihasználó lakáshitelezőknél. Az S&P értékelője – aki AAA értékelést ad a csapnivaló jelzálogkölcsön-kötvényekre, mert ha nem teszi, a bank elmegy az utca végén a Moody’s-hoz, és ott kapja meg – ezt vágja Baum fejéhez: „Te is csak egy hipokrita vagy!” Merész tanulság ez Hollywoodtól.

Tiszteletreméltó az alkotók morális szándéka és formabontó filmes stílusa, de nem csoda, hogy a hosszú, 130 perces opuszukat nem koronázta kasszasiker. A többség ezután is más zsánerben preferálja majd a főszereplőket: Ryan Goslingot, Steve Carellt, Christian Bale-t és Brad Pittet.

Véleményvezér

Magyartól rettegnek az oroszok

Magyartól rettegnek az oroszok 

A magyar név megint szép lesz, legalábbis Ukrajnában már az.
Bajban van a pápai kórház

Bajban van a pápai kórház 

A pápai egészségügyi ellátás megbillent.
Gyönyörű autót kapott Mészáros Lőrinc neje

Gyönyörű autót kapott Mészáros Lőrinc neje 

Van itt pénz emberek, nem mindenkinek ugyan, de akinek jut, az nem panaszkodhat.
Teljes meglepetés, rekordszinten az euró népszerűsége, még Magyarországon is

Teljes meglepetés, rekordszinten az euró népszerűsége, még Magyarországon is 

Fájdalmas, hogy még Bulgária is előbb vezeti be az eurót, mint Magyarország.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo