Az április 3-i választás legfontosabb gondolatai szerint, ha valaki a baloldalra szavaz, akkor adóemelések lesznek, ezzel szemben, ha a jobboldalra, akkor „történelmi adócsökkentések” várhatók.

Ha az ellenzék győz, akkor visszatér a „megszorítások korszaka”, amitől megvédi a választókat a jobboldal. Aztán pedig egyedül Orbán Viktor képes garantálni az ország békéjét és biztonságát. Ez utóbbi szlogen nemcsak a fegyveres konfliktusokra vonatkozott, hanem az energiabiztonságra is, ahogy Orbán Viktor a választások előtt egy nappal, április 2-án kifejtette. Úgy vélte, ha a baloldal nyeri a választásokat, bele fogunk sodródni a háborúba és ugyan Magyarország támogatja az egységes uniós fellépést és a szankciókat, de nem ért egyet velük, sőt az olajembargó kizárt.

van egy vörös vonal, amin nem léphetünk át, és ez a magyar gazdaság alapvető érdeke

Az adócsökkentés kormányának mítosza mindössze 2 hónapot élt meg, miután június elején mindeddig példátlan adóemelés cunamit jelentett be a kormány, amelytől évente 800 milliárd forintot várnak. A problémát úgy igyekeztek kozmetikázni, hogy extraprofit adónak nevezték el a csomagot, de ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa a részleteket, akkor a 14 féle adóemelés között csak elvétve található bármi, ami a profithoz köthető.

A megszorításmentes élet, a rezsicsökkentés megvédésének hitregéje egy hónappal tovább élt az adócsökkentések folytatása mítoszánál. Az energiaáremeléseket július elején jelentették be. Kommunikációs kozmetikázás itt is volt, mert elvileg a rezsicsökkentés megmaradt az átlagfogyasztásig és csak a többire vonatkozik a drágulás. Először hat és félszeres áram és nyolc és félszeres gázáremelést lengettek be, ami végül az áramnál kétszeresre, a gáznál pedig hétszeresre kerekedett. Az átlagfogyasztás kiszámolásánál is van egy kis stikli, hiszen azt a felhasználási helyek alapján számolták ki, benne felejtve az üresen álló lakásokat, nyaralókat, ami azért 10-20 százalék körül módosítja a valóságot a családok valós átlagfogyasztásához képest.

A harmadik pofon, az energiabiztonság garantálásának összeomlása pedig tegnap érkezett meg. A Mol igazgatója bejelentette, hogy a Dunai Finomító karbantartása miatt lehetnek átmeneti leürülések, ezért mindenkitől azt kérik, hogy csak annyit tankoljon, amennyire tényleg szüksége van. Ha valaki átgondolja, ez a kérés nem teljesen érthető, hiszen a benzinfogyasztás elsősorban a járműfogyasztással és annak tankjával van összefüggésben. Nagyon keveseknek van a kertjében elásva hatalmas benzintartály, hogy titkos tartalékot képezzen magának. Talán értelmesebb lenne arra biztatni az embereket, hogy aki teheti hagyja otthon az autóját és a tömegközlekedést használja, vagy a munkaadókat arra kérni, hogy ahol lehet, mint a pandémia idején, térjenek vissza a home office alkalmazásához.

A rendszerváltás hajnalán a pártok még valamennyire számon kérhető 60-100 oldalas választási programokat készítettek, amelyet kinyomtattak és közzé tettek. Most már csak hatásvadász szólamokat szórnak az emberek közé, füstbe menő, ötletszintű szlogeneket és nagyon bíznak abban a felmérésben, amely szerint a társadalmi emlékezet ma már csak 3 hónapig tart. Az információ túltermelési válságnak mindössze ennyi idő kell, hogy a jótékony feledés homályába penderítse az egykori ígéreteket, legyenek azok bármilyen vaskosak.