A kiskereskedelem dinamikusan növekedett az EU 25 tagországában az utóbbi évek során, s összességében a fejlődés üteme rövid- és középtávon várhatóan megmarad.

Magyarországon a személyes háztartási fogyasztásra 2003-ban átlagosan kiadott 1923 euró 48 százalékából részesedik a kiskereskedelem. Csehországban 50, Lengyelországban 63 százalékos ez a mutató. Sokkal alacsonyabb viszont például Olaszországban és Ausztriában (30-30 százalék), Németországban (31) vagy Nagy-Britanniában (32). Miközben az egy főre jutó költés mindegyik nyugat-európai országban magas: 4000-5600 euró között mozog.

A különbségek rámutatnak, hogy amíg Közép-Európában a lakosság jövedelmének jelentős része megy el a megélhetéshez szükséges fogyasztási cikkekre, addig Nyugat-Európában nagyobb hányad jut például lakásra, szolgáltatásra, utazásra.

A kereskedelmi forgalom kiugróan, 71 százalékkal emelkedett Magyarországon 1998 és 2003 között. Lengyelországban 47, Csehországban 24 százalék plusz-t regisztráltak. Nyugat-Európában Spanyolország 29 és Franciaország 27 százalékos üteme emelkedik ki. A 25 tagú EU növekedési átlaga 23, a 15 tagúé pedig 17 százalék a szóban forgó hat év alatt.

A magyar kereskedelem fejlődési lehetőségeit mutatja, hogy az 1000 lakosra jutó bolti eladótér országunkban mindössze 630 négyzetméter, - a legkevesebb a 25 tagú EU-ban. Közvetlenül előttünk Portugália, Szlovénia, Csehország és Lengyelország áll. A lista éllovasa Hollandia, ahol 1000 lakosra 1480 négyzetméter eladótér jut.

Jobb a helyzet Magyarországon az egységnyi eladótérre jutó forgalomnál: amíg hazánkban egy négyzetméterre 2920 euró forgalom esett a múlt évben, addig Lengyelországban 2210, Csehországban pedig 2260 euró. Hollandiában a túlkínálat következtében az egy négyzetméterre jutó eladások értéke alig haladja meg a 3000 eurót. A kiskereskedelem termelékenységében a legjobb eredmény Dánia éri el, ahol egy négyzetméteren a bevétel évi átlag 6070 euró.

A közép-európai országok, köztük hazánk kiskereskedelmének alacsony termelékenysége első sorban az intenzív versenyből következik. Ugyanakkor Dél- és Kelet-Európában a bolthálózat területileg egyenetlenül oszlik el, ami tükrözi a vásárlóerő és a kereslet országon belüli nagy eltéréseit. Például Magyarországon az egy főre jutó vásárlóerő észak-nyugat-dél-kelet irányú törésvonal mentén oszlik meg. De a települések mérete is vízválasztó: a nagyobb településeken nagyobb az egy főre eső vásárlóerő mind a kisebbekben.

Figyelemre méltó viszont Közép- és Kelet-Európában a költség-oldal: Az egy négyzetméterre jutó alacsony átlagos forgalom mellett ebben a régióban a kereskedelem igen kis költséggel működik. Javítja a helyzetet, hogy az EU belső piacán a disztribúció költségei, - többek közt az engedélyeztetés, vám, bevizsgálás – a bővítés óta csökkennek és tartósan alacsonyak lesznek. Ugyanebben az irányban hat a fejlődő, szervezett logisztika is.

Észak- és Északnyugat-Európában a verseny kevésbé intenzív, így a boltok termelékenysége ott magas.

Összefoglalóan a GfK Prisma elemzése megállapítja: A gazdasági feltételek általában kedvezőek a kiskereskedelem további fejlődése számára. Európa egyre inkább egységes piaccá nő össze. Ugyanakkor a kiskereskedelemben sikerre csak azok a vállalkozások számíthatnak, amelyek tekintetbe veszik a nemzeti, regionális és helyi adottságokat, szokásokat és különbségeket.

Például a négy visegrádi országban eltér a koncentráció mértéke: Amíg a napi fogyasztási cikkek forgalmából a tíz legnagyobb vállalat Szlovákiában 62, Csehországban 58, Magyarországon pedig 56 százalékkal részesedik, addig Lengyelországban csak 21 százalékkal.

A sajtóközlemény alapjául szolgáló felméréseket a GfK Hungária, Magyarország vezető piackutató vállalata és a GfK csoport hamburgi székhelyű Prisma intézete.