Az Eufória - azaz a csatlakozási ünnepség - 2004. május 1-jén kezdődött. Magyarországon szinte mindenki ünnepelt, a budapesti Felvonulási téren a homokóra pedig jelezte: az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarországon új időszámítás lépett életbe. A lelkesedés nem tartott sokáig, az Európai Parlament (EP) képviselőinek júniusi megválasztásán a lendület ugyan még megvolt, a részvétel azonban már annál kevésbé. Az eredményeket az Országos Választási Iroda vezetője akkor így kommentálta: "A magyarországi EP-választás részvételi adatai - 38,5 százalék - nem nagyon maradnak el a többi uniós tagország eredményeitől, bár sok szavazólap megmaradt." A kormánykoalíció alulmaradt a Fidesszel,
Kovács László pedig ambícióival szemben: a volt külügyminiszter energetikai biztosnak indult Brüsszelbe, aztán végül novemberben adóügyivé lett. Akadt is dolga az Európai Bizottságnak és a tagállamok képviselőiből álló úgynevezett áfabizottságnak, hiszen nem volt egyértelmű, hogy a magyar egyszerűsített adóeljárás (eva) nem sérti-e az értéknövekedési adóról szóló közösségi irányelvet. Végül beletörődtek az új magyar adónem jelenlegi formájába, bár a Pénzügyminisztérium küszöbemelésének ötletéért nemtetszésüket fejezték ki. Ezt a magyar EU-biztos is megerősítette, aki most áprilisban a bevételi határ - tervezett - emelésétől és az adókulcs csökkentésétől is óvott.
Pénz és óvatos optimizmus
"Reálisan felmérve a helyzetet, nem gondolhattuk, hogy egy év alatt gyökeres változás következik be életkörülményeinkben. De azt sem mondhatjuk, hogy kudarc lenne az elmúlt év. Döntő fordulat ugyan nem következett be, de már az első évben is történtek fontos változások" - mondta Mádl Ferenc köztársasági elnök az egyéves évforduló alkalmából.
Óvatos Nyugat
A világ egyik legnagyobb tanácsadó cége, a Deloitte legfrissebb felmérésében arra volt kíváncsi, hogy miként változott a közép-európai országok megítélése az uniós csatlakozással a külföldi befektetők szemében. A kutatásban a legnagyobb nyugat-európai, illetve cseh, magyar, lengyel és szlovák cégek vettek részt: 200 nyugat-európai és több mint 400 újonnan csatlakozott. Tavaly a megkérdezett nyugat-európai cégek 81 százaléka érezte úgy, hogy a tagság vonzóbbá teszi majd a közép-európai országokat a külföldi befektetők szemében, míg 19 százalékuknak az volt a véleménye, hogy hatása negatív vagy semleges lesz. Ma e cégek 86 százaléka véli úgy, hogy a tagság valóban pozitív hatással volt a befektetésekre. A bővítésre váró országokban működő társaságok 77 százaléka remélte azt 2004-ben, hogy a csatlakozással országuk vonzóbbá válik majd, ma 84 százalékuk válaszolta azt, hogy az EU-tagság következtében nőtt a befektetések volumene. A nyugat-európai cégek fele úgy nyilatkozott, hogy országuk vállalkozásai eddig még nem használták ki a kibővült Európa által kínált lehetőségeket, és mindössze 66 százalék vélekedett úgy, hogy az EU-bővítés kedvező volt országa egészére nézve. Míg tavaly a nyugat-európai cégek 81 százaléka úgy gondolta, hogy a bővítés vállalkozásukra pozitív hatással lesz, ma már csak 59 százalékuk gondolja, hogy az valóban előnyöket jelentett a számukra.
Ami a pozitívumokat illeti, amelyeket az államfő is megemlített: már az első évben is milliárdos nagyságrendű erőforrásokhoz jutottunk Brüsszelből. Különböző támogatási alapokból és pályázati pénzekből összesen több mint 180 milliárd forint érkezett az országba. A közös kasszába Magyarország körülbelül 100 milliárd forintot fizetett be. A kifizetés és befizetés nettó egyenlege így majdnem 80 milliárd forint, 2005-re pedig 100 milliárdos többletet ígér a Pénzügyminisztérium. Az összeg az ország költségvetéséhez képest elenyésző, az azonban bizakodásra adhat okot, hogy az unió 2007-től kezdődő új költségvetési ciklusában pozíciónk jelentősen erősödik. Az uniós pénzek közül a Strukturális és Kohéziós Alapból hazánk a Nemzeti Fejlesztési Hivatal pályázatai alapján 200 milliárd forintot kap, bár a tényleges kifizetések lassan haladnak, különösen sok gond az agrártámogatások kifizetésével volt.
Élelmiszerdömping és óriási hiány
A tagság közvetlen előnyei között megemlíthetjük a leegyszerűsödött határátlépést vagy azt, hogy könnyebb lett a fiatalok részvételi lehetősége az unión belüli felsőoktatásban, a fogyasztó viszont egyvalaminek örülhet igazán: nagyobb a választék, és olcsóbbak a termékek a boltok élelmiszerpolcain.
A magyar piacon leginkább az olcsó sörök és tejtermékek, márciusban a parlament előtt pedig a magyar gazdák a traktorjaikkal jelentek meg. Az agrártermelők háromhetes budapesti tüntetése után, ha nehezen is, de megszületett az egyezség a szaktárca és az érdekképviselet között. A felvonulók leginkább azt sérelmezték, hogy a kormány nem fizeti ki a nekik járó támogatásokat, a kormányzati képviselők pedig azt, hogy a tüntetők a kifizetési határidő előtt emelték fel szavukat. Ez utóbbi tényt árnyalja, hogy ugyan a hivatalos határidő tényleg nem márciusban volt, ám a szaktárca egy könnyelmű ígéretével 2004 végére ígérte a kifizetések jó részét, márpedig ez nem sikerült. A rendszer akadozásába Németh Imre földművelési miniszter májusban belebukott, helyére a miniszterelnök a jó menedzser hírében álló, jórészt ismeretlen Gráf Imrét nevezte ki.
Az Európai Központi Bank az új tagállamokról készített éves jelentésében különösen nagy, azaz 10 százalékhoz közeli folyó mérleghiányt tapasztalt tavaly a balti államokban és Magyarországon. Az EU megfeddte Magyarországot a magas költségvetési hiány miatt, ez pedig többek között Draskovics Tibor pénzügyminiszter fejébe került, akit áprilisban a kormánypárti frakciókkal jobb kapcsolatban álló miniszterelnöki kabinetfőnök, Veress János váltott a pénzügyminiszteri székben.
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.
